Mit ért el pontosan a Golden State Warriors?

Utólag letagadnák, de az igazság az, hogy sokan leírták ezt a csapatot

A fotó nem véletlen. Amikor Steph Curry 2015-ben először vitte haza az MVP-nek, tehát az alapszakasz legértékesebb játékosának járó trófeát, a legtöbben azt gondolták, hogy ő és a Golden State Warriors lehet majd a következő évek egyik domináns csapata. Azt akkor még nem sejtettük, hogy mennyire, a csapat ugyanis az azóta eltelt hét évben a mostanival együtt négy alkalommal hódította el a bajnoki trófeát, és ez egyébként könnyen lehetetett volna öt, sőt akár hat is.

Hiszen nemcsak bejutottak a 2016-os és a 2019-es döntőbe, de előbbiben 3:1-re is vezettek, utóbbit pedig sokak szerint elsősorban a sérülések miatt veszítették el (Klay Thompsonnak a keresztszalagja, Kevin Durantnak pedig az Achillese szakadt el egymást követő meccseken, ami gyakorlatilag példa nélküli).

Persze ez sem történt véletlenül. Az említett Thompsonnak a térdsérülése után – Duranthoz hasonlóan – szintén elszakadt az Achillese, a két sérülés miatt több, mint 900 napig került oldalvonalon kívülre. Közben Curry és a védekezésért felelős mindenes, Draymond Green is betöltötte, majd gyorsan el is hagyta a 30. életévét. Aztán jött a tankoló szezon, ahol a sztár irányítót kiültették, és a legtöbben máris megfeledkeztek róluk.

A Warriors eredeti „big 3”-je (Fotó: AP)

Curry jelenleg 34, míg Green és Thompson egyaránt 32 évesek, ami történelmi viszonylatban sem vészes, nemhogy ma, és ezt nem szabadott volna szem elöl tévesztenünk. A Bulls 1998-as bajnoki címénél Michael Jordan 34, Scottie Pippen 32, míg Dennis Rodman 36 évesek voltak, de a Spurs ennél is nagyobbat alkotott, amikor 2014-ben a 37 éves Tim Duncannel, a 36 éves Manu Ginóbilivel és a 31 éves Tony Parkerrel győzedelmeskedett. A precedens tehát ott volt, és miért pont egy ilyen jól működő rendszerben ne jött volna ez össze?

Vannak persze ellenpéldák is. Az 1980-as évek Boston Celtics-je például annak a garnitúrának az utolsó bajnoki címét akkor nyerte, amikor Larry Bird még csak 29, Kevin McHale pedig 28 éves volt, bár kétségtelen, hogy abban, hogy ez így alakult, a sérülések is erősen benne voltak. Összességében kijelenthető, a legjobb játékosok akár 34-35 évesen is bajnoki címre tudják vezetni a csapatukat.

Az összevásárolt csapat mítosza

Joe Lacob és Bob Myers mindent megtesznek, és mindent ki is fizetnek (Fotó: The Guardian)

A kétkedők és az utálkozók sokszor azzal érvelnek, hogy a Warriors egy összevásárolt csapat, amelyik csak azért tudott győzni, mert messze a legtöbb pénzt fizeti ki a bérekre az egész ligát tekintve. Ez – főleg a luxusadóval – természetesen igaz, de például a két éve még mindenki által leírt Andrew Wiggins teljesítménye is benne van ebben a sikerben vastagon, akiből Steve Kerr főedző, illetve a Warriors rendszere egy teljesen új játékost faragott. Ő még mindig nem ér talán évi 30 milliót, de ma már mindenki elismeri a tehetségét, és sokkal kevesebben vitatkoznának most az All-Star státuszával, mint tették azt a februári esemény környékén.

Ennek fényében nem lenne meglepő, ha Wigginst és Jordan Poole-t is kitömnék majd, amikor eljön az ideje. A Harcosok már így is minden idők legmagasabb, 345 millió dollárról szóló számláját kellett, hogy kiállítsák idén a fizetésekre (175 millió) és a luxusadó büntetésre (170 millió), de ha így haladunk, ez az összeg hamarosan akár a félmilliárd dolláros határt is elérheti. Aki fel akarja velük venni a versenyt, annak vélhetően költekeznie kell.

Egy dinasztia megkoronázása

A Warriors idei sikerével beérte a Chicago Bullst az örökranglistán (Fotó: Fadeawayworld.net)

Az egyik oka annak, hogy Amerikában állandóan arról beszélnek, melyik bajnoki cím mennyit ér, a dinasztia kérdéskör. A szó sportdefiníciója nincsen kőbe vésve, egyesek azt mondják, hogy egy csapatnak minimum egymás utáni kettő, de akár három bajnoki címet is kell nyernie ahhoz, hogy kiérdemelje ezt a jelzőt, én a magam részéről ezzel nem értek egyet. Véleményem szerint legalább három bajnoki cím kell hozzá, de azoknak nem kell mondjuk négy éven belül érkeznie, sőt a duplázásnál vagy triplázásnál sokkal fontosabb az elnyújtott, kiegyensúlyozott dominancia, a San Antonio Spursnél jobb példa pedig nincsen erre. A csapat a Tim Duncan-éra alatt 1999-ben, 2003-ban, 2005-ben, 2007-ben, és 2014-ben is nyerni tudott.

A Warriorsra sokan a Spurs következő evolúciós lépcsőfokaként tekintenek egyébként, és lehet is benne valami. Mindkét gárda draftolta a legjobbjait, ahelyett, hogy igazolta volna őket (Durant nyilván kivétel) és abban is nagyon hasonlóak, hogy a vezetőség mindent alárendelt a sikereknek (a Steve Kerr-Gregg Popovich összefonódásról már ne is beszéljünk). Ami a Warriorst mégis különlegessé teszi, hogy a fent említett Durant szerződtetése miatt sokak által kicsit „olcsónak” tartott 2017-es és 2018-as bajnoki cím után a csapat az eredeti triójával tudott visszatalálni a csúcsra, egy olyan évben, ahol a győzelem már abszolút nem volt elvárás.

Hat döntő nyolc év alatt, ki tudja ezt felülmúlni? (Persze, hogy a Bulls…)

Az 1998-es Chicago Bulls, amelyik megszerezte hatodik bajnoki címét is, másodjára triplázva (Fotó: Getty Images)

Az 1959-től 1966-ig sorozatban nyolc bajnoki címet szerző Boston Celtics nyilván kiemelkedik a dinasztiák közül, de a ligában akkoriban összesen nyolc csapat játszott. A 80-as évek elejétől számított modern korszak első nagycsapatai a Boston Celtics és a Los Angeles Lakers voltak, akik az évtized 10 bajnoki címéből nyolcat elvittek (ötöt a Lakers, hármat a Celtics), természetesen dinasztiaként tartjuk számon őket. Náluk is dominánsabb évtizedet hozott le a Chicago Bulls, kétszer is triplázva (1990-1993, 1995-1998), és ehhez került közel a Warriors most. 2019-ben minden adott volt, hogy újra felérhessenek a csúcsra, de a sérülések és a Toronto Raptors megakadályozta őket ebben.

Mindennek a középpontjában: Steph Curry

Forrás: Sports Illustrated

Curry 2018-ban csatlakozott ahhoz a hét játékoshoz, akiknek legalább két MVP-je, és legalább három bajnoki trófeája van. A lista: Bill Russell, Kareem Abdul-Jabbar, Larry Bird, Magic Johnson, Michael Jordan, Tim Duncan, LeBron James. Ebben a mezőnyben sikerült előrelépnie a Séfnek, miután elnyerte pályafutása első döntő MVP-címét is, és a bajnoki címek számában most már megelőzte Birdöt. Ha hozzávesszük, hogy Curry hihetetlen hatást gyakorolt a játék evolúciójára – hogy ez mindenkinek tetszik-e, az most másodlagos –, ki kell jelenteni, ma már oda kell raknunk őt minden idők 10 legjobb játékosa közé. Az említett hét játékos közül senkit nem kell kihagyni, ahogyan Wilt Chamberlain helye is biztos még, de az utánuk általában következő Moses Malone, Hakeem Olajuwon, Shaquille O’Neal trió közül valakit ki kell golyóznunk, hogy a helyébe Curryt tehessük, ugyanis kiérdemelte.

Kiemelt fotó: NBA.com