Mit mond el a magyar csapatok szereplése a női kézilabda BL általános állapotáról?

Korábban egyetlen olyan szezon sem volt, amikor mindkét magyar női csapat azt a célt tűzte ki maga elé a szezon előtt, hogy ott legyen a Final Fourban. 2023-ban ez mégis így történt, akkor a Fradi szereplése a négyes döntőben nagy meglepetés volt. Az eddigi három forduló azonban egyértelműen azt bizonyította, hogy a célkitűzés ezúttal mindkét oldalról teljesen reális. Az idény elején járunk, de az eddigi három fordulóban toronymagasan a két magyar együttes nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményt.

Győri Audi ETO

Kezdjük a BL-címvédővel, amely már három rangadót (az Esbjerget, a Ludwigsburgot és a Vipers Kristiansandot is legyőzte) is játszott. Edzői fronton változás nem történt, továbbra is Per Johansson vezeti az együttest, azonban egy fontos hír vele kapcsolatban is érkezett, az olimpia után lemondott holland szövetségi kapitányi posztjáról, így ettől a szezontól kezdve csak a hatszoros BL-győztesre koncentrál.

Erre pedig szükség is van, hiszen az ETO-nál rengeteg változás történet. Érkezett a csapathoz Kristina Jörgensen, Kristine Breistöl, Dione Housheer, Bo van Wetering, Kelly Dulfer és Hatadou Sako, a távozók között pedig a Budaörsre kölcsönbe kerülő Farkas Júlia mellett Ana Gros, Line Haugsted, Rinka Duijndam, Silje Solberg, Stine Oftedal, Szöllősi-Schatzl Nadine és Yvette Broch nevét is érdemes megemlíteni.

Nem nehéz tehát észrevenni, hogy egy teljes generáció- és szemléletváltás zajlott le Győrben. Oftedal személyében távozott az elmúlt évtized egyik legfontosabb kézilabdázója, így teljesen új alapokra kellett helyezni a támadójátékot. Bár Estelle Nze Minko személyében maradt egy klasszikus irányítója a csapatnak, Kristina Jörgensen például már sokkal inkább egy középső lövő, aki bár szervezni is tudja a játékot, egész egyszerűen más típusú, direktebb játékban hatékonyabb Oftedalnál. Ez a direktség központi jellemzője a jelenlegi ETO-nak, de ha látta valaki korábban Johansson holland válogatottját, ugyanezt tapasztalhatta. A svéd edző hihetetlen gyors labdafelhozatalt vár el a játékosaitól, ha pedig ez működik, nagyon hatékony tud lenni, de kétségtelenül nagy is benne a hibaszázalék. Ebből adódik az is, hogy az ETO teljesítménye nagyon hullámzó volt az első három BL-meccsen, a jó szakaszok mellett voltak olyan időszakok is, amikor rengeteg technikai hibát követett el az együttes. És az is látszik, hogy a támadófelállások összeállítása terén továbbra is a kísérletezés időszakában van Johansson. Vannak olyan játékosok, akik hosszabb távon talán nem működnek jól egymás mellett (Bruna de Paula és Housheer is nagyon labdadomináns átlövő, mindketten igénylik, hogy sokat legyen náluk a labda), de ezek a csoportmérkőzések épp arra jók, hogy ezeket a problémákat kiküszöbölje az edzői stáb.

A magyar együttes védekezése viszont továbbra is remekül működik. Az Esbjerget 28–26-ra, a Ludwigsburgot (a korábbi Bietigheim) 31–26-ra, a Viperst pedig 27–22-re verte az ETO, a kapott gólok számával tehát egyetlen esetben sem volt gond, igaz, ehhez az is kellett, hogy mindhárom mérkőzésen kiváló legyen a kapusteljesítmény. De a győri védelem strukturális szempontból is biztató, bőséges a kínálat a hármas védőkből, Dulfer pedig még zavarót is védekezik, ami magasságának és hosszú végtagjainak köszönhetően egy nagyon unikális fegyver lehet a női mezőnyben (a lányoknál általában mozgékony, az egy az egy elleni szituációkban hatékony védők védekeznek zavarót).

Messze nincs még kész a Győr, de jobban teljesít, mint amire számíthattunk a sok változás után. Ennek a csapatnak már most van egy felismerhető játékstílusa, amibe persze még csúsznak hibák, de az út jónak tűnik. A Győrre a következő BL-fordulóban könnyűnek ígérkező meccs vár a Buducsnoszt ellen, utána viszont jön a DVSC elleni bajnoki rangadó.

FTC Rail-Cargo Hungaria

Ahogy a Győrnél, úgy a Ferencvárosnál is a sok változás okozott bizonytalanságot a szezon előtt. Távozott a visszavonuló Cirjenics-Kovacsics Anikó, Kisfaludy Anett, Kovács Anett, Kukely Anna és Török Fanni is, az érkezők oldalán pedig a kölcsönből visszatérő Papp Dorka és Bordás Réka mellett egy erőteljes külföldi sor, Darja Dmitrijeva, Laura Glauser, Orlane Kanor és Valerija Maszlova szerepel. A padon viszont itt sem történt változás, a sikeres beugrás után Allan Heine erre a szezonra már megkapta a teljes értékű lehetőséget.

Elöljáróban azt mindenképpen érdemes rögzíteni, hogy a Ferencváros eddigi szereplését nehéz értékelni, mert három olyan ellenféllel játszott, amely a zöld-fehéreknél minimum egy szinttel lejjebb rangsorolható. Ettől függetlenül voltak visszatérő mintázatok a Nyköping elleni 31–22-es, a Podravkával szembeni 33–24-es és a Storhamar elleni 27–21-es sikerek alkalmával. Szintén párhuzam a két magyar együttes között, hogy mérkőzéseken belül igen nagy hullámzás jellemző rájuk. A Ferencvárost ezen a három találkozón láttuk fantasztikusan és igen rosszul is játszani, az azonban mindenképp fontosnak tűnik, hogy a csapat elég erős tudatossággal rendelkezik a saját teljesítményével kapcsolatban. Heine az eddigiek alapján képes hatni a játékosokra, a második félidőket rendre remekül kezdi a csapat, ilyenkor általában a védekezés intenzitását sikerül növelni. Támadásban az egyéni erősségeket szeretné kidomborítani a Fradi, és az is egyértelműnek tűnik, hogy az a vezér, aki az előző években Andrea Lekics volt, az most Dmitrijeva lehet, még akkor is, ha az utolsó meccsen sokat rontott a kapu előtt.

Az új játékosok közül mindenki beilleszkedése gördülékenynek tűnik, de közülük is ki kell emelnünk Kanort, akinek a támadópotenciálja mellett védekezésben is nagyon fontos szerepe lehet, hiszen hármas védőként is remekül teljesít. De Maszlova szerepét is hangsúlyoznunk kell, hiszen láthatóan Klujber Katrinnak is nagyon jót tett, hogy van érdemi váltótársa.

A Ferencvárosnál a következő mérkőzések már fontosabb mintát jelentenek majd a csapat valós ereje szempontjából. A hétvégén a veszélyes Gloria Bistritát látja vendégül a Fradi, majd a Metz ellen idegenben lép pályára.

Mit láttunk a többiektől?

Az eddigiek alapján az látszik, hogy némileg átrendeződik a női kézilabda BL mezőnye. Az előző évek sztárcsapatai közül a Ludwigsburg egyelőre keresi a formáját, a Vipers pedig az előző évekhez képest is gyengült (igaz, még mindig van egy olyan erős első sora, amely egy-egy fontos meccsen vagy egyenes kieséses párharcban előnyt jelenthet).

Az Esbjerg és a Brest tűnik egyelőre stabilnak, de nagy kérdés, hogy előbbi hogyan éli majd túl a pályafutását ideiglenesen felfüggesztő Nora Mörk hiányát. A Metz is ott volt az elmúlt években a legjobbak között, de látszik, hogy Emmanuel Mayonnade edzőnek ismét egy újjáépítést kell levezényelnie. Többek között két magyar játékos részvételével is. Vámos Petra beilleszkedése egyelőre remekül halad, bár össze kell még szoknia a társakkal, az egy az egy elleni játékai már ülnek, ahogy Szemerey Zsófi teljesítménye is jó volt az első három fordulóban, nagyjából felezték a mérkőzéseket Camille Depuiset-vel, nagy kérdés, hogy Cléopatre Darleux érkezésével hogyan változik a hierarchia.

Faluvégi Dorottya és Korsós Dorina nemrég egy egymás elleni mérkőzésen (amelyet a Ludwigsburg nyert 37–29-re a Rapid Bucuresti ellen) egyaránt remekül játszott, Háfra Noémi azonban kevés lehetőséget kap a német együttesben. Ahogy a Gloria Bistritában Kácsor Gréta sem dúskál eddig a játékidőben, de amikor megkapja a lehetőséget, egyre inkább él vele, a Pásztor Noémit is foglalkoztató CSM Bucuresti elleni bajnoki rangadón már remekül játszott.

Kiemelt kép: EHF