Mit mutat az idei Eb a női futballról?

Az idei Európa-bajnokság nem csak a női labdarúgás mostoha megítélése miatt kap kisebb figyelmet a közönségtől, mint a tavalyi férfi torna, hanem talán azért is, mert a hölgyek között még kisebb mértékben viszi a prímet az öreg kontinens. A többek között az elmúlt két világbajnokságot is megnyerő Egyesült Államok egyértelműen a legerősebb a női mezőnyben, de az örökranglistán Japán, Kína és Kanada is előkelő helyen állnak. Ezzel együtt minden idők legnézettebb női kontinenstornája lett az angliai esemény, ahol a nézők többször színültig megtöltötték a rendezésbe bevont másodvonalas stadionokat.

Alacsonyabb tempó

Ami talán első pillantásra is feltűnik a női Eb-mérkőzésein, az az alacsonyabb tempó, ami természetesen különböző statisztikákban is egyértelműen tetten érhető. Ahogy például az atlétikai futószámok világrekordjainál megszokhattuk, a leggyorsabb sprintet produkáló hölgy, az izlandiak olykor megállíthatatlannak tűnő ifjú támadója, Sveindís Jane Jónsdóttir 31,7 km/h-s rekordja a női Eb-n egyértelműen elmarad a tavalyi férfi torna leggyorsabbjától, azaz Leonardo Spinazzola 33,8 km/h-s vágtájától, sőt az izlandi hölgy idei rekordja csak az 52. helyre lenne elegendő a férfi mezőnyben.

Leggyorsabb sprintek a női és a férfi Eb-n (Forrás: uefa.com)

A futás sebessége mellett azért egy másik tényező talán jelentősebben mutatja a női mérkőzések visszafogottabb tempóját, nevezetesen a mérkőzésenkénti passzok száma. Míg ugyanis a tavalyi férfi kontinensviadalon egy csapat átlagban 522 passzt kísérelt meg a találkozókon, a női mezőnyben ez jelentősen elmaradt és csak 428-nál állt meg, miközben ráadásul ezeknek a precizitása is érezhetően gyengébb volt. Ezt csak részben magyarázza, hogy a hölgyek valamivel sűrűbben vállalkoznak hosszú passzokra, az átadások 6,1%-ában és a beadások is gyakoribbak, hiszen a passzok 4,4%-át teszik ki (ami egyébként több fejesgólt is eredményezett, az összes találat 8,7%-át a férfiak 6,3%-ával szemben).

A futballkultúrából adódóan egyébként mindkét nem között a spanyolok fejlesztették a legmagasabb szintre rövid passzos, gyors játékot, olyannyira, hogy a hölgyek 685 meccsenkénti passza amúgy a férfi mezőnyben is a második lenne, bár honfitársaiktól (873) azért messze elmaradva, ugyanakkor a női tornán e tekintetben második és rendező angolok 90 percenkénti 526 passza már csak a 11. helyre lenne elég a férfiak mezőnyében. Az egyéni teljesítmények közül ugyanakkor kiemelendő, hogy a franciák 14-szeres bajnok és hétszeres BL-győztes legendája, Wendi Renard meccsenként 8,8 hosszú labdát juttatott pontosan a társaihoz, amihez foghatót a tavalyi férfi Eb-n nem produkált senki, de mint láttuk, a férfiak kisebb hangsúlyt is fektettek a tért ölelő átadásokra.

Gólok, gólok, gólok

Ugyanakkor egy mérkőzés szórakoztató jellegét nem feltétlenül határozza meg a tempója, sőt voltaképpen a színvonala is csak indirekt módon. Hiszen gyakran előfordul a futballvilág legközvetlenebb elitjében is, hogy két jó teljesítményt nyújtó csapat kioltja egymást és kevésbé látványos találkozót produkál. A szakembereken túli, szélesebb közönség elégedettségét nagyobb mértékben határozza meg a gólok száma, márpedig abban az idei női Eb-n nincs hiány. A döntő előtt a meccsenkénti gólátlag eléri a 3,07-et, ami nem csak a tavaly szintén kiemelkedőnek számító férfi 2,78-as átlagot múlja fölül, hanem a női torna történetében is a második legmagasabb érték, hiszen csak egyszer, 2005-ben még nyolc csapat részvételével rendezett viadalon volt magasabb ez a mutató. Jelen esetben azonban a mezőny legutóbbi, 16 tagúra bővítése bizonyosan szerepet játszik a gólátlag növekedésében is.

A franciák például az olaszok elleni első félidőben öt gólt értek el új tornarekordként, amit másnap aztán rögtön meg is döntöttek az angolok Norvégia ellen. Kimagaslóan termelt a német Alexandra Popp is, aki öt mérkőzésen keresztül talált be már minden ellenfél hálójába, ezzel beállítva Michel Platini rekordját, melyet a fináléban akár meg is dönthet. A góllövőlistán holtversenyben vezet a német klasszis az angol Beth Meaddel, akinek a teljesítménye sokkal univerzálisabb, hiszen a hat gólja mellé már négy gólpasszt is kiosztott, miközben elképesztő módon 14 helyzetet dolgozott már ki kulcspasszaival, ezzel pedig csak a német Klara Bühl tudta eddig tartani a lépést.

A több találat hátterében ugyanis több helyzet is áll. Az idei Eb-n átlagban 14 lövéssel célozzák meg a hölgyek a kaput, melyeknek ugyanúgy nagyjából a harmada (32,67%) találja el a célt, mint tavaly a férfiak mezőnyében (32,69%) és a helyzetek átlagos veszélyessége között sincs szinte semmi különbség (0,122 a hölgyeknél, 0,121 a férfiaknál). A helyzetkihasználás azonban mégis alacsonyabb a női kontinensviadalon. A svéd Stina Blackstenius például 23 lövésből ért el egyetlen találatot, pedig az xG-mutató alapján is legalább három lett volna az elvárható termés, a már méltatott Renard pedig a 2,2 xG-je ellenére nem tudott a hálóba találni javarészt felívelt szabadrúgások, szögletek után adódó fejeseivel, de egy tizenegyes kihagyása után még a kipattanót is az üres kapu mellé passzolta.

Ez egyébként már előrevetíti azt is, hogy a kapusok között is voltak kimagasló teljesítmények, a korábban jellemző fájdalmas hibák pedig visszaszorultak. Különösen a belga Nicky Evrard nevét kell kiemelnünk, aki a kapujára tartó 27 lövés közül 23-at hatástalanított, közte két tizenegyest is. Így aztán csak négy gólt kapott annak ellenére, hogy a célra tartó lövések veszélyessége (post shot xG) alapján 13 lett volna várható, és oroszlánszerepet vállalt abban, hogy a belga csapat története során először továbbjutott a csoportjából és a svédek ellen is kitartott az utolsó percekig, amikor hat fontos hárítás után bizonyult tehetetlennek a 27 éves kapus.

Talán mondanunk sem kell, hogy a férfiak mezőnyében tavaly nem volt párja a kilenc gól megakadályozásának, vagy annak, hogy az elvárható kapott góloknak alig 30,7%-ával szemben kapitulált Evrard. Utóbbi tekintetben azonban egy másik női kapus, az angol Mary Earps még lenyűgözőbb teljesítménnyel rukkolt elő, hiszen az 5,3 post shot xG-nyi veszélyességű kapujára tartó lövéssel szemben csak egyetlenegyszer bizonyult tehetetlennek a spanyolok ellen, vagyis csak 18,9%-ban, míg az átlagosan gólt jelentő próbálkozásoknak 81,1%-át hatástalanítani tudta.

Relatív intenzitás

Ahhoz, hogy értékítélet minél megalapozottabb legyen, érdemes kitérni arra is, hogy még ha a tempó visszafogottabb is volt a női Eb mérkőzésein, mint a tavalyi férfi tornán, a találkozók intenzitásában már cseppet sem ilyen egyértelmű a különbség. Rögtön kiemelhetjük, hogy ha a sprintek csúcssebessége alacsonyabb is a hölgyek mezőnyében, a meccsenkénti robotolás egyáltalán nem visszafogottabb. A legtöbbet futó játékos, a finnek csapatkapitánya, Emmi Alanen például 90 perces átlagban 12,1 km-t tett meg a futballpályán 31 éves létére, ilyen mutatót pedig a tavalyi férfi kontinenstornán senki sem produkált, Andrej Golovin és Thomas Meunier is elmaradt tőle pár száz méterrel.

A futómennyiség mellett a női meccsek eseménydússágát mutatja, hogy a portugál Andreai Norton (5,8), a spanyol Sheia (5,8) vagy a francia Delphine Cascarino (5,2) is több sikeres cselt mutatott be 90 percenként, mint a tavalyi férfi tornán bárki is, de a védekezési statisztikák is jól árnyalják a relatív intenzitást. A hölgyek mezőnyében minden 37 passzkísérletre jutott egy szerelési kísérlet az ellenfelek részéről, míg a férfiak gyorsabb passzjátéka közben csak minden 40. átadásra, mégpedig szinte megegyező hatásfokkal (nők: 55,37%, férfiak: 55,55%), mint ahogy a megelőzésekre is több alkalom nyílt a női Európa-bajnokságon, nevezetesen minden 41 passz esetében a férfiak 52-jével szemben.

Így aztán a támadóharmadban is hatékonyabban zavarták meg a letámadások a komótosabb labdakihozatalokat, ami persze közrejátszhatott a magas gólátlagban is. Különösen a svédek klasszisa, Kosovare Asllani volt kimagasló ezen a területen, hiszen meccsenként átlagban 4,2-szer szerzett labdát közel az ellenfelek kapuihoz és ezekből egy találata mellett három asszisztot is kiosztott.

Összességében tehát azt láthatjuk, hogy a labdavesztések és átadási hibák száma magasabb a hölgyek között, a tempó visszafogottabb, ugyanakkor a fizikai adottságok ellenére a látványos elemek mennyisége és a gólok száma kifejezetten magas,

Hogy aztán ebből mi sül ki a döntőben a két legerősebb csapat mérkőzésén, azt vasárnap este 18 órától láthatjuk, ahol az esetleges első Eb-címükkel a férfiakat is leköröző angolok igyekeznek elorozni a trófeát a legutóbbi tíz tornából nyolcat megnyerő németek elől.

Kiemelt fotó: UEFA.com