Mit tegyen egy klublegenda, akihez már nem ragaszkodnak?

Pelé

A gólnak mindenhol a világon lehet örülni, így volt ezzel Pelé is a Cosmos színeiben (Forrás: Getty Images)

A futball királyának, Pelének összenőtt a neve a Santossal, ahol 15 éves korában elkezdte felnőtt karrierjét. A háromszoros világbajnok 19 szezonon át szolgálta a Santásticót, mielőtt úgy döntött, felhagy a futballal és csak gálamérkőzéseken vesz részt. Később mégis kecsegtető ajánlatot kapott az Egyesült Államokból, ahonnan meggyőzték, hogy nem érdemes végleg szögre akasztani a stoplist.

A New York Cosmosban még lehúzott három idényt, népszerűségére pedig jellemző, hogy a kaotikusra sikerült bemutatásán a tömeg annyira a közelébe akart kerülni, egy fotó vagy legalább egy érintés erejéig, hogy a brazil legenda megsérült és hordágyon kellett evakuálni a helyszínről. Noha a pályafutása zenitjén már túl volt, három évet töltött még az Egyesült Államokban, és egyértelműen az ő szerződtetésétől fogva számítják a labdarúgás iránti népszerűség felemelkedését. Az ő példája inspirált később olyan európai klasszisokat is az amerikai szerződésre, mint Johan Cruyff, Franz Beckenbauer, Eusébio vagy George Best. Azelőtt az amerikai soccer nem is álmodhatott ilyen szintű klasszisokról.

Franz Beckenbauer

Bizony, együtt játszott Pelével az Egyesült Államokban (Forrás: Sports Illustrated)

Ahogyan Pelénél már utaltunk rá, a Bayern München emblematikus figurája sem a bajoroknál fejezte be csodálatos pályafutását. 1959-től, 15 éves korától egészen 1977-ig tartozott a müncheniek kötelékébe, aztán négy bajnoki cím és három BEK-győzelem után ő is az Egyesült Államokba szerződött, szintén a New York Cosmoshoz. Kisebb meglepetésre később még két idényt eltöltött Hamburgban is, odahaza, de a pályafutását végül New Yorkban fejezte be a védőlegenda. Jellemző rá, hogy a HSV-vel is német bajnok volt, valamint a Cosmosszal is háromszor megnyerte a NASL-t, azaz a North American Soccer League-et.

Steven Gerrard

Nem igazán lehetett megszokni, de muszáj volt, Steven Gerrard egy ideig nem a Liverpool FC mezét viselte (Forrás: The Guardian)

Új idők tanúja már a Liverpool legendás középpályása, aki kilencéves (!) korától, 1989-tól egészen 2015-ös távozásáig erősítette a Vörösöket. Személyes tragédiája, hogy bár mindent megnyert a klubbal, az FA-kupától kezdve a Bajnokok Ligája serlegig, a bajnokság nem sikerült, ráadásul sokan őt okolják emiatt egy emlékezetes Chelsea meccsen történt elcsúszásra hivatkozva. Az Anfielden valóságos legenda, 749 mérkőzésen húzta magára a klub mezét, melynek természetesen sokáig kapitánya is volt. Mégsem onnan vonult vissza, mert 2015 nyarán 18 hónapra aláírt az egyesült államokbeli MLS-ben szereplő Los Angeles Galaxyhoz. Végül itt akasztotta szögre a futballcsukát.

Xavi

Xavi négy éven át játékosként, két éven át edzőként szolgálta az al-Sadd együttesét (Forrás: Sky Sports)

Az FC Barcelona jelenlegi edzője igazi blaugrana, miután az utánpótlásban eltöltött évekkel együtt összesen 24 éven át szolgálta jelenlegi klubját. Ebből 1998 és 2015 között tartozott a felnőtt együtteshez, amellyel mindent megnyert – többször is – amit csak lehetett. Nyolcszoros spanyol bajnok, négyszer nyert BL-t, de kétszer volt klubvilágbajnok is, ráadásul kétszeres Európa-bajnok (2008, 2012) és világbajnok (2010), a sportág egyik legendája.

Azt hinné az ember, hogy innen már egyenes út vezetett a kispadra, vagy valamelyik jól fizető vezetői székbe, de nem: az alacsony, de kiváló passzairól híres középpályás 35 évesen elhagyta Barcelonát és a komfortzónáját, hogy a katari al-Sadd játékosa, majd vezetőedzője legyen. Végül négy évet húzott le az előző világbajnokság házigazdájánál, nyilván megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért cserébe.

Andrés Iniesta

Deresedik a halánték, megkopott a hajsűrűsége és a sebessége, de Iniesta még mindig játékra éhes (Fotó: Football Espana)

Xavi „ikertestvére” a La Masia másik gyöngyszeme, aki bár a szülővárosához közeli CD Albaceténél ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, 12 éves korában Barcelonába költözött, miután a klub megfigyelői kiszúrták egy gyerektornán. 2018-ig szolgálta a gránátvörös-kékeket, ott volt Xavi mellett mind a négy BL-győzelem alkalmával, valamint a világbajnokság és a két Eb-megnyerésekor is. Spanyol bajnoki címek tekintetében kicsit jobban áll (kilenc van neki), de végül 16, a felnőttcsapatnál eltöltött játékosév után ő is Ázsiába állt tovább, igaz, nem Katarba, hanem Japánba, a Vissel Kobéhoz, amelyben azóta is szerepel. Néhány napja töltötte be a 39. életévét, nem tudni, meddig látjuk még őt a pályán, de nagy fordulatokra már ne számítsunk a karrierjében.

Iker Casillas

Casillas Portugáliában is megtalálta a futball örömét, bajnok és Szuperkupa-győztes volt (Forrás: El Periódico)

A legendás spanyol kapus neve egybeforrt a Real Madriddal. A fentebb említett két honfitársának kortársa, ám egyik legnagyobb riválisa is volt klubszinten, hiszen az ősi ellenséget erősítette, nem is akárhogyan. Bár már 16 évesen leülhetett a kispadra egy Rosenborg BK elleni BL-meccsen, bemutatkozására mégis 1999-ig kellett várnia. Az utánpótláscsapatokat szépen végigjárva a felnőttek között 16 évet töltött el, ám lehetett volna ez több is, de előbb José Mourinho regnálása alatt került ki a kezdőcsapatból, majd később sem a korábban látott magabiztos kapus benyomását keltette. Ez kétségeket ébresztett Florentino Pérez elnökben, aki nem olyan időtartamú és fizetségű új kontraktust kínált Casillasnak, mint amilyet ő elképzelt volna, így végül távozott és 2020-ig az FC Porto játékosa volt. A háromszoros Bajnokok Ligája-győztes kapus 2019 májusában az egyik edzésen szívrohamot kapott, de gyorsan stabilizálták az állapotát. Féléves kihagyás után ugyan újra edzésbe áll ugyan, 2020 augusztusában jelentette be visszavonulását, azóta a Real Madrid egyik tanácsadója.

John Terry

Egy éven át együtt szerepelt a The Championshipben Jack Grealish-sel is, de a feljutás akkor még elmaradt (Forrás: The Telegraph)

A Chelsea FC legendás kapitánya, aki ötször nyert bajnokságot és egyszer Bajnokok Ligáját a klubbal, 19 éven át szolgálta a londoni kékeket. A csapatban összesen 717 mérkőzést teljesítő rendíthetetlen belső védőnek végül 2017-ben, 36 évesen már nem kínált új szerződést a klubja – legalábbis játékosként – ő azonban még érzett magában annyi erőt, hogy egy idényt futballozzon.

A többi összeállításunkban szereplő játékossal ellentétben azonban nem hagyta el a hazáját, csak a bajnokságot és egy éven át az akkor másodosztályú Aston Villát erősítette, mielőtt tényleg visszavonult és edzőnek állt. A Chelsea-nél betöltött jelentőségére jó példa, hogy amikor az elmúlt nyáron a szenegáli Kalidou Koulibaly a londoniakhoz szerződött, felhívta Terryt, hogy viselheti-e az ő egykori 26-os mezét, mert addig Nápolyban az volt a mezszáma. Terry természetesen engedélyt adott rá és sok sikert kívánt az afrikai védőnek. Manapság a Leicester Citynél Dean Smith asszisztense.

Daniele De Rossi

A marcona középpályás argentin kalandja nem volt hosszú, de legalább sikeres (Forrás: Sky Sports)

A legendás középpályás 18 évet töltött el az AS Románál, jobbára Francesco Totti árnyékában. A 2006-ban világbajnok középpályás klubkarrierjének legnagyobb sikere két Coppa Italia-győzelem, a bajnoki címről sajnos lemaradt, mert csak 2001-ben csatlakozott a felnőttcsapathoz. 2019. májusában 616 római mérkőzéssel a háta mögött bejelentette, hogy elhagyja az Örök Város csapatát és régi vágyát beteljesítve Dél-Amerikába, az argentin Boca Juniorshoz szerződött, amelynek sportigazgatója akkor korábbi csapattársa Nicolás Burdisso volt. De Rossit állítása szerint mindig is lenyűgözte az argentin drukkerek szenvedélye és régóta tudta, hogy ha egy nap elhagyja Rómát, kipróbálja magát az ottani ligában. Végül öt meccs és fél év után visszavonult, de így is argentin bajnoknak mondhatja magát, ráadásul egy olyannak, aki beteljesítette régi vágyát.

Alessandro Del Piero

A legendás nyelvöltős gólöröm Ausztráliában sem maradt el (Forrás: Fox Sports)

A Juventus 1993-ban a Padovából vásárolta meg az akkor még csak szárnyait bontogató tehetség játékjogát, aki végül klublegendává vált a Juventusnál töltött 19 idénye alatt. Sokszoros olasz bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, 2006 világbajnoka, de mégsem ezek az eredmények váltották ki a tiszteletet még a legnagyobb riválisokból is, hanem az, hogy amikor a 2006-os Calciopoli-botrány idején kizárták a Juventust a Serie A-ból, több jól jövedelmező lehetősége ellenére sem hagyta el a klubot és vállalta a másodosztályt is, mondván egy igazi lovag sosem hagyja el szíve választottját.

Ez a szerelem tényleg az égben köttetett, sokan az együttes fennállásának legnagyszerűbb játékosaként emlékeznek rá, holott azért nagy a verseny ezért a képzeletbeli címért. 37 éves korára azonban kiszorult a csapatból, egyre kevesebb időt töltött a pályán, emiatt ennek megfelelő szerződést is kínáltak neki. Ezt azonban nem fogadta el, inkább a világ túlsó felén, Ausztráliában vezetett le a Sydney FC égszínkék mezében, ahol két évig volt az A-League arca. 2014-ben még tíz meccsen pályára lépett az indiai Delhi Dynamosnál is, de az már tényleg csak egy kis pénzkereseti lehetőség volt.

Kiemelt kép:PA Images / Alamy Stock Photo