Mivel tudta a Puskás Akadémia ismételten megfogni a Ferencvárost?

Az összecsapás rögtön három Fradi-helyzettel indult. Gyakorlatilag a bajnoki címvédő már akkor elrendezhette volna a három pont sorsát. Azonban Varga Barnabás előbb nyolc méterről a blokkba lőtt, majd az ötös vonalán centikkel maradt le egy beadásról, végül pedig a kapu fölé bólintott. Mindhárom helyzet közös ismérve, hogy a Puskás védelmének jobb oldalán alakultak ki ezek a lehetőségek.

Az első veszélyforrás a harmadik percben alakult ki, amikor Henry Wingo vitte fel a labdát, amivel kiprovokálta, hogy kilépjen rá valamelyik felcsúti játékos. Közben az oldalvonal mellett Eldar Civic magasan helyezkedett, így Komáromi György döntési helyzetbe került: kilép Wingóra vagy visszafut Civiccsel. A fiatal szélső végül egy köztes megoldást választott, igyekezett a passzsávban helyezkedni, de ezt egy háromszög játékkal könnyedén kigurigázta a Ferencváros, aminek következményeként Quentin Maceirasnak kellett volna két emberen védekeznie, ami nem volt kivitelezhető, így Marquinhos besétálhatott a tizenhatoson belülre.

Két perccel később kísértetiesen hasonló helyzet alakult ki. Az egyébként kiválóan futballozó Komáromi ismét rosszul helyezkedett, így egy újabb háromszög segítségével eljutott Civichez a labda, majd Kristoffer Zachariassen léphetett a büntető területen belülre és tálalhatott Varga elé pontatlanul.

A találkozó első tíz percében, mintha nem lett volna pályán a PAFC védelmének jobb oldala, ami az FTC otthonában kifejezetten nagy luxus, akár többgólos hátrányba is kerülhetett volna ezen hibákból kifolyólag, de végül megúszta kapott gól nélkül. Azonban a változtatás hiányában a későbbiekben is fennállt ez a veszélyforrás, csak a zöld-fehérek rosszul sáfárkodtak a hibákból keletkezett helyzetekkel. Ugyanakkor szembetűnő, hogy Dejan Sztankovics csapatának bal oldali játéka – ami jóval veszélyesebb, mint a másik szél – mégis ilyen felkészületlenül érte a vendégeket, ráadásul mérkőzés közben sem változtattak, esetlegesen Komáromi visszább húzásával, emberorientáltabb védekezéssel.

Az első tíz percet követően – ami egyértelműen a Fradié volt – kiegyenlítetté vált a rangadó. Természetesen a hazaiak birtokolták többet a labdát, de ez abszolút nem volt a PAFC ellenére, mivel így lehetőség nyílt átmenetből játszani. És ez az az elem, amiben a Puskás képes folyamatosan a többi élvonalbeli csapatnál jobban teljesíteni a Ferencváros ellen.

Játékosminőség

Mióta a Fehérvár FC lejtmenetnek indult – amit úgy fest, hogy sikerült megfékezni – az FTC után a Puskás rendelkezik a második legjobb játékosállománnyal. A támadósoruk is a második legerősebb, tele remek képességű játékosokkal, akik képesek a hazai átlagnál jobb döntéseket hozni. E tekintetben elsődlegesen Jonathan Levit kell kiemelni, aki remek labdákkal ugratja ki a kontrafocira termett villámléptű szélsőket (Luciano Slagveer, Komáromi György, Mikael Soisalo), vagy Lamine Colley-t, aki kiemelkedő fizikális adottságaival új dimenziót nyit az átmenetekben. Ugyanis a gambiai centerrel remekül lehet kivitelezni a kétütemű kontratámadásokat, amelyek során előbb direkten feljátszák a labdát a csatárra, aki megtartja és lekészíti azt, amíg a csapattársai területbe indulnak.

Jó helyen szerzett labdák

A Ferencváros ellen mélyen betömülő ellenfelek gyakran csak a saját tizenhatosuk magasságában tudnak labdát szerezni, ami miatt lényegesen nagyobb távolságot kell megtenniük Dibusz Dénes kapujáig. Ráadásul a Ferencváros a felállt fal elleni játék során képes effektíven elrendezni játékosait az ellenfél térfelén, aminek köszönhetően szervezetten tudnak visszatámadni, így jelentősen megnehezítve ellenfelük támadásépítéseit. Emiatt tud kiemelt jelentőséggel bírni, ha egy csapat képes mondjuk a felezővonal környékén labdát szerezni vagy olyan játékhelyzetekben, amikor a Fradi rendezetlen. Ezen a mérkőzésen a Puskás játékosai nemegyszer szereztek olyan helyzetekben labdákat, amiből képesek voltak lövőhelyzetig eljutni.

Nagy létszámú támogatójáték

Gyakorta jellemző a magukat mélyen beásó ellenfelekre, hogy kontrázni is csak két-három játékossal próbálnak meg, ami általánosságban édeskevés a liga legjobb erőkből álló védelmével szemben. Ugyanakkor Hornyák Zsolt csapata bátran, minimum négy, de gyakran öt emberrel indított kontratámadásokat.

A 30. percben Botka Endre egy taktikai szabálytalansággal állította meg a már sokadig felcsúti kontrát. A rögzített helyzetben jól látszik, hogy a Ferencváros korántsem bír létszámfölénnyel, sőt mivel Colley-ra ketten is kiléptek, emiatt egy támadó szabadon is maradt, akire a vendégek kijátszhatták volna a támadást. Ennek elkerülése miatt volt kulcsfontosságú Botka sárga lapot érő faultja.

Jakub Plsek volt az egyik olyan játékosa Hornyáknak, akivel létszámfölényt próbált teremteni. A védekezésben (és a labdakihozatalok első fázisában) hatosként funkcionáló játékos mind a kontráknál, mind a fenti ábrán látható szituációkban messze elhagyta védekezőbb szerepkörét és rendszerint csatlakozott a támadásokhoz Colley mellé fellépve. Mélységi beindulásaival egyfelől zavart, másfelől létszámazonosságot, néha -fölényt tudott teremteni, aminek rendkívül fontos szerepe volt a PAFC helyzetkialakításainál.

Összességében elmondható, hogy bármelyik csapat oldalára billenhetett volna a mérleg nyelve, ugyanis nem voltak képesek a saját hibáikat leplezni. Rendszerint rátapintottak a másik gyenge pontjára, csak nem voltak képesek ezeket kihasználni. A Fradi ezúttal is helyzetbe tudta hozni Vargát, nem is egyszer, igaz a góllövőlistát vezető támadónak ordító ziccere most nem volt, de ehhez hasonló lehetőségekből már több csapatot is két vállra fektetett. Míg a Puskás Akadémia kontráit az FTC-nek nem sikerült túlságosan jól levédekezni, így a zöld-fehérek is örülhetnek, hogy Dibusz kapuja nem zörrent másodjára is.

Kiemelt kép: Puskás Akadémia FC