MOL Fehérvár FC: Vár állott, most kőhalom

„Három átigazolási időszakban gondolkodom jelenleg, abból az első már kicsit csonka, értem ezt úgy, hogy nagyjából a középen járunk így július végén, és eddig nem realizálódott az összes átigazolás. Most ősszel az a cél, hogy lőtávolon belül maradjunk, majd télen egy agresszív átigazolási politikával tovább erősítsük a csapatot. A keretre ráfér a vérfrissítés, akár nyolc-tíz új labdarúgó is érkezhet a következő egy évben. Motivált, rátermett játékosokra van szükségünk, akik megfelelő módon tudják képviselni a Vidit.

Garancsi István tulajdonos úrral is egyeztetve tudom mondani, hogy középtávú cél a bajnoki cím visszahódítása és az, hogy valamelyik európai csoportkörbe bejussunk”

– mondta 2021 nyarán, kinevezésekor Sallói István a csapat honlapjának a molfehervarfc.hu-nak.

2022 februárjában kezdődött a két szakember fehérvári együttműködése (Forrás: molfehervarfc.hu)

Nem lehet kérdés, hogy korábbi Vidi-neveltként és a klub egykori játékosaként Sallóinak érzelmi kérdés is volt elfogadni a székesfehérváriak ajánlatát, ráadásul azt sem lehet mondani, hogy rosszul látta volna a rá váró feladatokat. A keret átalakítása indokolt és szükségszerű volt, abban sem tévedett, hogy motivált játékosokra van szükség, mert úgy fest, a futballisták évek óta rendkívül „jóllakottak”, tehát minden arra utalt, hogy a megújulás szükségszerű.

Akkoriban Szabics Imrével dolgozott az együttes, majd miután pocsékul kezdte a 2022-es naptári évet, ráadásul a klubtörténet leghosszabb vereségszériájában volt, végül Michael Borisszal kecmergett ki a pocsék formából. A német szakember korábban az MTK-nál és az U21-es válogatottnál bizonyította rátermettségét, igaz, Székesfehérvárra egy rosszul sikerült dániai kaland után érkezett. A kezdeti nehézségek után, úgy tűnt, megtalálta a csapatnak leginkább megfelelő szerkezetet és összeállítást és a 2021–2022-es szezont már kilenc veretlen mérkőzéssel (öt győzelem, négy döntetlen) zárva, a bajnoki negyedik helyig repítette az együttest.

Ez az eredmény Konferencia-liga-indulásra jogosította fel az együttest, ám ebben a vetélkedésben már nem számított a klub a veterán Nikolics Nemanjára, akivel nem hosszabbítottak szerződést, ami a szurkolók többségénél kiverte a biztosítékot, főleg amiatt, mert kimondottan veszélyes csatárkettőst alkotott a bosnyák válogatott Kenan Kodróval.

Júniusban mi is foglalkoztunk a szakítás körülményeivel, megjegyezve, hogy sok szempontból védhetőnek tűnik a döntés, ám a valódi választ a jövőbeni eredményesség adhatja meg mind a klub, mind Sallói működésére nézve. Ahogyan akkori írásunkban előrevetítettük, a csapat támadójátéka átalakulóban van és két csatár helyett egy lesz a pályán többnyire, arra a posztra ott van Kodro, mögötte pedig az Újpesten remek tavaszt futott Budu Zivzivadze. Pontosan ez történt, a most futó idénynek már ebben a hadrendben vágott neki Boris csapata, és a kezdeti európai menetelés során úgy tűnt, nincs is baj ezzel.

Az azeri Qabala és a moldáv Petrocub Hincesti elleni fölényes továbbjutás talán egy kissé el is altatta az együttest, ugyanis a bajnokságban a komolyabb ellenállást kifejtő csapatok ellen rögtön bajba került. A Fehérvár 2-0-ra kikapott Pakson, majd 4-0-ra az FTC vendégeként, és bár idegenben legyőzte a német 1. FC Kölnt a meccs jelentős részét emberelőnyben töltve (2-1), a visszavágón a Bundesliga-csapat nagyon simán (0-3) zúzta szét a fehérváriak csoportkörös álmait.

Kölnben nagy győzelmet aratott a csapat augusztusban, a továbbjutás mégis elmaradt (Forrás: index.hu)

A nyári igazolások – legalábbis papíron – jól sikerültek, egy olyan futballista sincs az érkezők között, akire azt lehetne mondani a pedigréje és a képességei alapján, hogy ne volna hasznos, ám valamiért nem tudtak a csapat hasznára válni. Nikola Szerafimov Zalaegerszegen, Claudiu Bumba Kisvárdán bizonyította, hogy az élvonal legjobbjai is lehetnek posztjukon, Schön Szabolcs eredményesen dolgozott korábban az MTK-nál Borisszal, Kasper Larsen korábban a holland és a svéd élvonalban is alapember volt, Peter Pokorny a szlovák futball egyik legnagyobb ígérete, Lirim Kastrati pedig a Legia Warszawában és a Dinamo Zagrebben is bizonyított korábban.

Boris tavasszal rátalált valamire a csapatnál, amivel eredményesek tudtak lenni, három belső védővel, többnyire három középpályással és két csatárral egy szép és eredményes játékot nyújtott a Fehérvár, és elfogadható helyen végzett a bajnokságban. Nyárra megmaradt a háromvédős szisztéma, de a középpálya, elsősorban a támadópotenciálnak köszönhetően egyre inkább átalakult és egy 5-2-3-ra, vagy 5-4-1-re hasonlító felállást dolgozott ki, melyekben a szárnyvédők gyakorlatilag szélső középpályást, a szélsők pedig csatárt játszottak. Ivan Petrjak nyár végi távozásáig ez egy működőnek tűnő szerkezet volt, de miután ő a Sahtar Donyeckhez igazolt, nem találták a megfelelő helyettesét, pedig Schön, Kastrati, Funsho Bamgboye, Dárdai Palkó, Bumba és Bohdan Lednyev is opció lett volna. Ezzel meg is érkeztünk egy másik égető kérdéshez, hogy megfelelően van-e összerakva a Fehérvár kerete?

Nem biztos. A fent említett játékosok zöme klasszikus szélső, vagy tud szélsőt játszani, és akkor még nem beszéltünk a klasszikus szárnyvédőkről, mint Hangya Szilveszter, Michael Heister, vagy a másik oldalon Nego Loic és Bese Barnabás.

Bumba játszhatna persze irányítót, de ez a szerepkör a Boris által megálmodott csapatban nem létezett, a szélen, vagy épp a védelem előtti sorban pedig minden alkalommal szenvedett, holott Kisvárdán elévülhetetlen szerepe volt a csapat látványos játékában. Ezen kívül kapitális szakmai hiba volt Fiola Attilának a középhátvéd posztjára történő kényszerítése, hiszen bár minden igyekezetét beletette a mérkőzésekbe, hosszú évek óta világos, hogy a védelem szélein a leghasznosabb. Ugyanakkor miután csapatkapitánnyá választották, nem volt kérdés, hogy játszania kell, de mivel szélsőből és szárnyvédőből is túlkínálat van a keretben, olyan poszton erőltették a játékát, amelyen nem tud olyan magas szinten megfelelni, mint a válogatottban.

Ha még hátrébb megyünk, látni kell, hogy kapusposzton is van gondja az együttesnek, Kovács Dániel a csapattal együtt a középszerűségbe süllyedt, pedig amikor Kovácsik Ádám helyét átvette, még nagyon ígéretesnek tűnt, a helyettese, Emil Rockov pedig ilyeneket csinál, amikor megkapja a lehetőséget.

Fiola helyzetéről már volt szó a védelemben, de a többiek sem remekelnek. Stopira talán az egyetlen, aki valóban megbízhatóan teljesít még ezekben a nehéz időkben is, a többiek, mintha nem találták volna a helyüket Boris rendszerében, vagy mentálisan nem álltak készen a feladatra. Szerafimov nagy reményekkel érkezett Zalaegerszegről, ahol valóban a csapat egyik legjobbja volt, Fehérváron mégis hibát hibára halmoz, nem nyújt megbízható teljesítményt. Rejtély, de nem ő az egyetlen ilyen játékos.

A középpályásoknál már volt szó a szélsőkről, de középen is egy kicsit zavaros a helyzet. Ruben Pinto egy ideig kellemes meglepetés volt, de az Újpest ellen súlyosan megsérült, ezért talán csak tavasszal számíthatnak majd rá. Sajnos nem volt megfelelő 50/50-es középpályás mellette, az ukrán Jevhen Makarenko ugyanis jobbára védekezésben hatékony, a már említett Bumba pedig támadásban. A francia, Varázsló becenévvel illetett Lyes Houri egyszer már bűnbaknak lett kikiáltva, romániai száműzetése során ráadásul súlyosan megsérült, mostanság épült fel, de ahogyan Bumbának, neki sem volt meg az a poszt a mostani szerkezetben ahol igazán remekelhetett volna. Pokornyval sokat kísérletezett középen Boris, de ő sem volt tuti megoldás. Vagy azt igazolta néhány megmozdulásával, hogy miért szerződtette annak idején a Real Sociedad, vagy azt, hogy miért szabadult meg tőle könnyen és adta kölcsönbe Fehérvárra.

Kenan Kodro góljai sokat jelentenek a Fehérvárnak, nélküle még nagyobb válságban lenne az együttes (forrás: infostart.hu)

A támadósorban két hasonló stílusú csatár állt rendelkezésre, Kodro és Zivzivadze, de egyszerre ők sem fértek be a csapatba, amikor igen, akkor pedig jobbára kioltották egymást. Zivzivadzét ráadásul azóta kitették a keretből, amiért az Újpest elleni meccset követően mezt cserélt és lila-fehérben hagyta el a pályát, ugyanakkor ez az eset is rávilágít arra, hogy valami nem klappol a klubházban sem. Ennek a döntésnek ugyanis nem volt gazdája, a Vasas elleni mérkőzés előtt Boris is egykedvűen nyilatkozta, hogy tudomása szerint a „klub” döntött így, amit neki el kell fogadnia, ráadásul mintha ő is egy kicsit erős retorziónak érezte volna.

Huszti Szabolcs és Juhász Roland érkezése

Hétfő óta tudjuk, hogy a kispadra Huszti Szabolcs, a sportigazgatói székbe pedig Juhász Roland ül le, ez pedig igencsak megosztja a szurkolókat. Sokan tapasztaltabb, nagyobb nevű edzőt és sportvezetőt vártak, ugyanakkor nem biztos, hogy szükségszerűen rossz döntés a kinevezésük.

Huszti vitákkal övezett debreceni kinevezése mondhatjuk, hogy sikerrel zárult, hiszen feljuttatta az élvonalba a DVSC-t, ott azonban nagyon hektikusan teljesített a csapata. Mivel ez az egyetlen érdemi edzői munkája eddig, nehéz kialakult stílusról beszélni az esetében, de az szembeötlő volt, hogy támadó felfogásra törekedett, még akkor is, ha ez olykor a védekezés rovására ment. Debrecenben azonban nem voltak egyénileg olyan képességű játékosai, mint amilyenek most Fehérváron lesznek, így ha képes lesz kihozni a játékosokból a legjobbat, könnyen elképzelhető, hogy nem csak az eredményes, de a látványos játék is visszatér.

Huszti Szabolcs (balra) tegnap óta már edzőként mutathatja a helyes irányt (Forrás: molfehervarfc.hu)

Juhász szerepe azért különös, mert a Borist megelőző edző, Szabics Imre stábjában szerepelt, mint másodedző, majd néhány hónapja a III. Kerületi TVE-nél volt sportigazgató. Sokan úgy látják, hogy fölfelé bukott, de lehet, hogy csak most találta meg az igazi helyét a futballban, Hajnal Tamás személyében pedig a Ferencvárosnál már bevált, hogy egy korábbi, nyugat-európai tapasztalattal jócskán felvértezett szakember legyen a sportigazgató.

A téli szünetben mindenesetre optimalizálni kell a keretet, mert súlyos aránytalanságok fedezhetők fel benne, ugyanakkor a célokat is érdemes átfogalmazni. A Magyar Kupában még áll az együttes, de ki tudja, meddig, hiszen szerda délután a Puskás Akadémia ellen akár ki is eshet, így Európába a bajnokságon keresztül vezethet az út. 22 mérkőzés van még hátra, tehát a feladat nem megoldhatatlan, a dobogó még elérhető, de nem egy ennyire mélyen lévő együttessel.

Jelenleg a Kisvárda, a Puskás Akadémia és a Kecskemét is előrébb jár a csapatépítésben, a Ferencvárosról nem is beszélve, ezért ebben az idényben talán a stabilitás megszerzése lehet az együttes fő célja. Egy biztos felsőházi helyezés, egy kialakult és jól begyakorolt játékrendszer, világos elvárások és kommunikáció – ezeket kell elsősorban elérnie a Huszti–Juhász párosnak ahhoz, hogy középtávon visszatérjen a csapat oda, ahová lehetőségei és ambíciói alapján tartoznia kell.