„Mondtam neki, én nem Osimhen vagyok a Nápolyból, hogy végigverekedjük a meccset” – interjú Gruber Zsomborral
Nem könnyű a helyzete, mert 20 évesen kell remek csatárok közt kiharcolnia a helyét, de az esélyt egyre inkább megkapja Gruber Zsombor. Fiatal kora ellenére megjárta már az FC Baselt, megküzdhetett a világ legígéretesebb középső védőjével, Pau Cubarsíval, ezúttal pedig az Európa-liga második körében a Tottenham ellen bizonyítana. De ha nem léphet pályára a londoni sztárcsapat ellen, sem szabad csüggednie: előtte a jövő.
– Mindig is bevállalós típus voltál?
– Jellemzően inkább az arany középutat keresem.
– Csak azért kérdezem, mert 19 évesen a Fradiba igazolni Varga Barnabás és Alekszandar Pesics mellé, az azért bátorságra vall.
– Kellett hozzá, de úgy voltam vele, a rivalizálás a futball része, bármely más klubban is meg kellene küzdenem a konkurenciával, még ha itt a Ferencvárosban valóban erős is… De a Puskás Akadémiában is ott volt Sahab Zahedi, Lamin Colley, Jakov Puljic, mégis sikerült játszanom.
– Meg kellett azért fontolnod, jó lesz-e ez neked? Mert ugye azt szokás mondani, ebben az életkorban a játékperc az egyik legfontosabb, és félő volt, a magyar topcsapatban nem jut abból elég.
– Persze, sok mindent át kellett rágnunk, de úgy voltam vele, vágjunk bele. Azért a Fradi hívó szavának nehéz ellenállni. Ugyanakkor én is tudom, mennyire fontos, hogy játsszak, azon vagyok, hogy minél több lehetőséget kapjak. Remélem, ezután is számolnak velem.
– No igen, rácáfolva azokra, akik megkérdőjelezték döntésed helyességét, az idei bajnokik felén kezdtél. Az azért nem rossz.
– Szerintem sem. Minden meccsen szeretnék persze kezdő lenni, de nem lehetek elégedetlen. Sőt, ha valaki azt mondja a szezon előtt, az első hat bajnokiból hármon kezdek, azt hiszem, aláírom. Úgy kell teljesítenem, hogy ezután is bizalmat szavazzon nekem a mester.
– Mindhárom bajnokit ugyanannyira élvezted?
– Az Újpest és a Puskás Akadémia ellenit igen, a Nyíregyháza ellen viszont nem éreztem valami jónak a játékomat, bár egy-két jó megoldással azért jelentkeztem. Akkor tudod a legjobbadat nyújtani, ha minden hétvégén játszol, én azért még nem értem el a csúcsformámat. De ha továbbra is szerepet kapok, és a megfelelő ütemben fejlődöm, nem lesz gond a teljesítményemmel.
– Úgy sem, hogy nem középcsatárt játszol? Így is ki tudsz teljesedni?
– Ott játszom, ahova állítanak. Alkalmazkodom. Felcsúton és Zalaegerszegen is játszottam azért szélsőként, korábban az FC Baselben szintén.
– De a center poszt a kedvenced?
– A kétcsatáros játékot is nagyon szeretem, a Puskás Akadémiában Puljiccsal vagy Colley-val jól együttműködtünk. Épp a felcsútiak ellen az elmúlt fordulóban Varga Barni mellől indulhattam el a letámadásnál, nem igazán a vonal mellől, és szeretek is így futballozni, az már kevésbé tetszett, hogy sokáig nem tudtunk elég helyzetet kialakítani.
– Mely erényeidet gondolod a legfontosabbnak?
– A gyorsaságomat általában ki tudom használni, az egy az egy elleni játékom is az egyik erősségem, amúgy pedig tényleg mindenben fejlődnöm kell.
Minél kevesebb hibával igyekszem például játszani, mert azok azért még előfordulnak, de muszáj a számukat lefaragni. A fejjátékom is javulhatna, a gyengébbik lábamon és a védőmunkámon ugyancsak sokat dolgozom, mert a védekezésből támadóként is alaposan ki kell venni a részem.
De a játékom minden elemét fejleszteni kell, mert azt vallom, mindig lehetsz jobb.
– Svájcban sikerült fejlődni?
– Persze. Most is azon vagyok, hogy javuljak, minden edzés után még maradok a stábból valakivel, másodedzővel vagy erőnléti edzővel. Ha a mérések azt mutatják, kell még néhányat sprintelnem, lefutom.
– A 2021–2022-es szezont kölcsönben töltötted az FC Basel U18-as, majd U21-es csapatában. Tapasztaltál fejbekólintó különbségeket?
– Az, hogy az edzéseken micsoda hajtás van, mindjárt feltűnt. Tudom, sablonos, mert minden külföldre kerülő elmondja, hogy az edzésen is mindenki úgy megy, mint a meszes, de valóban ez a helyzet. 16 éves voltam, és sikerült alkalmazkodnom a más tempóhoz. Az az érdekes, hogy abból a csapatból néhány akkor extra tehetségesnek gondolt srác már nem is focizik, pedig itthon biztos jutna neki hely. Ott viszont annyira erős a konkurencia, hogy egy idő után valaki inkább feladja. Furcsa ezt látni.
– Miben kellett a többiekhez mihamarabb felzárkóznod?
– Az intenzitásban. Taktikailag is találkoztam néhány újdonsággal, de miután az edző elmagyarázta, mikor mi a teendő, nem volt gond a végrehajtással. Játékban is fejlődtem, de leginkább a személyiségem, hamar fel kellett ugyanis nőnöm.
Egyedül élni egy másik országban elsőre nehéz, sok mindenben magamra maradtam. De megtanultam mosni, egyedül megoldani a problémákat, mert nincs, aki megtegye helyetted. A szüleim telefonon igyekeztek segíteni, de azért az nem ugyanaz, mint amikor ott vannak veled.
A felcsúti kollégium is elszakadás, mégis más, mint amikor egyedül kell boldogulnod külföldön. Lelkileg ez azért megviseli az embert, nem is mindig voltam a topon, de hozzászoktam, és mentálisan is nagyon sokat erősödtem. Játékban pedig egyértelműen fejlődtem. Azelőtt nem volt felnőtt meccsem a Puskásban, miután hazatértem Svájcból, és bekerültem az első csapatba, csöppnyi félelem nélkül futballoztam. Mert táplálta az önbizalmamat, hogy remek játékosokkal edzhettem Bázelben. Taulant Xhakával, Fabian Frei-jel, de a többi kitűnő labdarúgóval is nagy szó volt már együtt edzeni is – amikor épp felvittek az első csapathoz. Azért egy labdatartás másképp zajlott, mint amit addig tapasztaltam, bár a Puskásban is nagyon jó keret alakult, a Fradi pedig pláne tele van kiváló játékosokkal.
– Mi több, edzőmeccset is játszottál az FC Basel első csapatával.
– Kéthetente készülhettem egyszer-kétszer a nagyokkal, három-négy edzőmeccsen futballozhattam, kétszer gólt is rúgtam.
– Nem maradhattál volna?
– Szerettem volna, de lejárt az egyéves kölcsönszerződésem, a két klub pedig nem tudott megegyezni. De nem bánom, hogy így alakult a sorsom, mert az NB I-es bemutatkozásom után két szép szezont tölthettem el Felcsúton, most meg ugye itt lehetek a Fradiban.
– Hosszú távon azonban egy külföldi liga a cél?
– Egyelőre a Fradiban lennék meghatározó játékos, ez most a legfontosabb célom. Azután bármi megtörténhet, a külföldi szereplés is benne lehet a pakliban, mert jól éreztem magam Svájcban. Egyelőre a Ferencvárosban szeretnék megragadni, ami épp elég nagy kihívás.
– A második félévben a 86-szoros válogatott csatár, Szalai Ádám is a klubtársad lett. Bázelbe igazolásakor tudta szerinted, hogy van még egy magyar srác a klubban?
– Igen, mert amikor először találkoztunk a stadionhoz tartozó bevásárlóközpont parkolójában, már tudta, ki vagyok. Lehet, a játékosok mindennapjait segítő klubalkalmazott mondta el neki. Nem beszélgettünk sokat, mert én azért jellemzően nem az első csapattal gyakoroltam.
– Ugyancsak élmény lehetett a legutóbbi U21-es találkozás, amikor az FC Barcelona üdvöskéje, Pau Cubarsí fogott a magyar–spanyol válogatott mérkőzésen.
– Az volt, nagyon nagy élmény. Ilyen játékosok ellen öröm futballozni. Fiatal korom ellenére játszottam azért már elég sok jó védő ellen, de ő benne van az első háromban. Pedig még csak 17 éves.
Már azelőtt, hogy megszereztük volna a labdát, én azt figyeltem, hol van terület, hova mozoghatok el, ő azonban egy pillanatra sem hagyott magamra, fogott, ráncigálta a mezem, nem hagyta, hogy szabadon megjátszhassanak. Beadásnál sem a labdát nézte, hanem engem, hogy én hol helyezkedem.
Nagyon okos futballista, de hát a Barcelonában biztos kötelező elem a magas játékintelligencia. Szerintem már most világklasszis, de hogy a világ futballjának meghatározó alakja lesz a következő másfél évtizedben, az egyértelmű.
– Ilyenkor amúgy dumálgat egymással csatár és védő? Odaszólogattok egymásnak?
– Persze. Előfordult a meccsen, hogy lerántott – oké, én is könnyebben adtam meg magam, hátha össze tudok hozni egy tizenegyest –, ami után mondtam is neki, ez bizony tizi volt, de ő csak nevetett. Akkor is, amikor mondtam neki, én nem Osimhen vagyok a Nápolyból, hogy végigverekedjük a meccset.
– Nem is vagy az a verekedős, csípő-harapó fajta?
– Nem. Ettől még nem adom könnyen magam, agresszívan megyek bele a párharcokba.
– Amilyen nehéz lehetett Cubarsí ellen futballozni, olyan nehéz lehet Matheus Saldanha érkezésével a Ferencváros kezdőjébe centerben beférni. A szélső posztok valamelyikét kell így hosszú távon is megcéloznod?
– A szakmai stáb oda pozicionál, nekem tehát ott kell minél jobban teljesítenem. Azért a szélre is vagyunk legalább négyen, versenyhelyzet van azokon a posztokon is. De Saldanha valóban remek, Varga Barni szintén, persze minden poszton nagy a harc.
– A csatár mögötti tízes szerepköre mennyire feküdne?
– Játszottam azt Felcsúton az utánpótlásban, valamint a korosztályos válogatottban is, azt is szerettem. A legfontosabb, hogy a pályán legyek. Szeretek jobbról befelé játszani a bal lábamra, legutóbb éppenséggel a bal oldalról indultam.
Az a jó, hogy nálunk edzésen is magas a színvonal, mert mindenki be akar kerülni a meccskeretbe, ehhez viszont teljesíteni kell. A rivalizálás jó, a nagy konkurencia mindenkit arra ösztönöz, hogy még jobb legyen. Ez azért erős keret, minden játékosban megvan a dinamika, a tehetség, a többség ráadásul tapasztalt is.
Ajándéknak tekintem, hogy itt lehetek köztük.
– Ha a sok jó futballista közül egyet kellene kiemelned, akinek a megoldásaim leginkább ámulni szoktál az edzésen, ki lenne az?
– Azért nehéz, mert tényleg mindannyian jók. Az a feladat, hogy ezt a nemzetközi kupában is bizonyítsuk. Egyet nem akarok kiemelni, mert Abu Fanitól Varga Barniig sokakat megnevezhetnék.
– Jó futballista legközelebb az ellenoldalon is lesz, amikor a Tottenham Hotspur érkezik a Groupama Arénába. Gondolom, nagyon szeretnél legalább néhány percre beszállni…
– Hogyne, nagyon örülnék neki, de majd a mester eldönti. Remélem, méltó ellenfelei leszünk a Tottenhamnek, igyekszünk megnehezíteni a dolgukat, Kemény összecsapás lesz, annyi szent. Kielemeztük már az ellenlábast, biztos ránk jönnek majd, mert nagyszerűen presszingelnek, de ez a csapat mindenben jó. Ettől még persze bravúrra készülünk. Ehhez viszont nem nagyon szabad hibáznunk, mert egyből ott teremnek a kapunk előtt. Kompaktnak kell lennünk. De ha ők hibáznának, azt nekünk ki kell használnunk. Bár biztosan résen lesznek.
– Van olyan labdarúgójuk a londoniaknak, akinek nagyon csíped a játékát?
– Szon, a nyáron igazolt Solanke és Brennan Johnson kiváló támadósort alkot, de Maddisont is említhetném, ahogy a teljes keretet felsorolhatnám.
– A Spurs Ange Postecoglouval rendkívül látványosan futballozik, ultra támadószellemben, ami persze nyithat a Fradi előtt területeket. No de mennyire sikerült elsajátítanotok mindazt, amit Pascal Jansen igyekszik megvalósítani?
– Mi is próbálunk szép, szórakoztató futballt bemutatni, nem mindig könnyű. Ez egy folyamatos tanulás, igyekszünk fejlődni, jobban futballozni, van még min finomítani.
– No igen, ami itthon elég, a nemzetközi porondon nem feltétlenül.
– Az valóban más szint, de megpróbálunk ott is megfelelni. A hatból hat győzelmünk a bajnokságban rendben van, mégsem szabad bealudnunk, és nagyon fontos, hogy a hétközi kupameccsek után a hétvégén is odategyük magunkat. Ugyanúgy kell koncentrálnunk a hazai meccseken is, akkor nem érhet bennünket baj.
– Hogyan zanzásítanád azt a futballt, amit Pascal Jansen igyekszik elültetni az FTC-nél?
– Próbálunk minél hatékonyabban letámadni, és a holland futball jegyeit is képviselni, amelyben sok a kis játék. Szereti a mester, ha focizunk, és ha ez még nem is megy úgy, ahogy szeretnénk, azon vagyunk, hogy javuljunk. Nem mindig tudunk ugyanabban az összetételben játszani, eleve sokaknak új volt ez a stílus, a lényeg, hogy egyre jobbak legyünk.
Kiemelt kép: Cody Froggatt / News Images LTD / Alamy Stock Photo
Szerző
