Mourinho és az AS Roma házassága mérsékelte vagy felerősítette a két fél gyengeségeit?

Az AS Roma esetében most már évtizedes távlatban beszélhetünk arról a narratíváról, hogy ez egy semleges szurkolók számára szimpatikus csapat, amely a szemnek kellemes futballt produkál, de mindez a balszerencsének, alulteljesítésnek köszönhetően nem párosul trófeákkal. José Mourinho érkezésével abban reménykedtek Rómában, hogy a látványos fociból leadva maguk mögött hagyhatják a pechszériát.

A balszerencsét nyilván nehéz matematikailag leírni, kimutatni, de talán ehhez jelen pillanatban támadóoldalon a várható gólmutató és a ténylegesen szerzett gólok közötti differencia világít rá a legjobban. Természetesen ennek a metrikának is megvannak a maga korlátjai, mint hogy mennyi nagy helyzetet dolgoznak ki vagy éppen átlagosan milyen minőségű próbálkozásokkal rendelkeznek.

Forrás: Understat

E befolyásoló tényezők okán a legnagyobbak egy-egy rosszul sikerült szezon kivételével pozitív mutatókat szoktak produkálni, míg a kis- és középcsapatokra a hullámzás jellemző. Ebbe a mintázatba teljesen beilleszthetetlen a Roma, amely a 2016–2017-es idényben szerzett utoljára több gólt, mint azt az xG-je prognosztizálta volna, miközben a legtöbb esetben a legjobb négy közé tartozott a kidolgozott ziccerek tekintetében, a lövések átlagos minősége pedig rendre csupán egy százalékponttal maradt el a legjobban teljesítőktől. A példátlan negatív sorozatot Mourinho érkezése sem változtatta meg, hiszen a csapat 2021–2022-ben -7,8-del, 2022–2023-ban -14,02-dal zárt.

Végy egy könyörtelen csatárt!

Egy ilyen hosszú időintervallumot felölelő negatív mérleget szimplán a balsorsra lehetetlen fogni, inkább a játékosok nem megfelelő profilozásában keresendő a probléma, éppen ezért fontos áttekinteni, hogy miként teljesítettek a kapu előtt a Roma legnagyobb várható gólmutatót termelő játékosai szezonokra lebontva.

Ezt követően Edin Dzeko hatása egyre nagyobb lett, márpedig a bosnyák egész karrierjére a kapu előtti „pazarlás” volt a jellemző, függetlenül attól, hogy sok, gyengébb minőségű lövés vagy kevés, de annál nagyobb helyzet adódott előtte. Kezdetben ezt a problémát ellensúlyozták az olyan kiemelkedő rugótechnikájú középpályások, mint Radja Nainggolan és Miralem Pjanic, vagy éppen egy sorral feljebb Mohamed Salah.

Forrás: Understat

Dzeko távozásával, Mourinho érkezésével megint a Premier League-ből jött a támadások potenciális végpontja, csakhogy korábban Tammy Abraham hasonló mintázatot mutatott, mint az elődje. Az angol csatár a Serie A-ba szerződése előtti időszakát gólsorozatok, majd hosszas csönd jellemezte, amely hektikusság végezetül minden évben alulteljesítéssel párosult.

Az újabb nem megfelelő alany, valamint Mourinho szabadabb, vagy ha akarom mondani szervezetlenebb támadójátéka a klasszisok számára új dimenziót is nyithat (mint például Harry Kane és Szon Hung Min párosa esetében a Tottenham Hotspurnél), ám jelen esetben inkább a feljebb említett negatív mutatóknak ágyazott meg. Nem véletlen, hogy Abraham keresztszalagszakadása után kölcsönvett, az évek során rengeteg kritikát kapott Romelu Lukaku (aki az elmúlt nyolc szezonjából hétszer nullán vagy pluszban zárt) megjelenésével könnyen megtörhet a Roma negatív sorozata.

Mourinho még mindig tud védekezést szervezni?

Talán ez volt az az állítás, amiben a Roma-szurkolók a leginkább bízhattak, és ebben nem is okozott csalódást a portugál edző, hiszen minden szezonjában, beleértve a harmadikat is, rendkívül alacsony minőségű (0,08-0,09-es NPxG/lövés) és kevés lehetőséget engedtek az ellenfeleknek (10,3 lövés/meccs), amely hatalmas előrelépésnek számított az azt megelőző évekhez képest.

Forrás: Understat

Ez önmagában elegendő lehetett volna egy ennyire változó erőviszonyok mellett üzemelő ligában a Bajnokok Ligája-szereplésre, csakhogy a kapusposzt már korábban is problémát okozott Rómában, mert Wojciech Szczesny és még inkább Alisson Becker örökébe egyik utód sem tudott lépni, sőt Paulo Fonseca utolsó idényéig is mindössze Antonio Mirante beugrásai mentették meg a pocsék mutatóktól a csapatot. Mourinhóval együtt egy honfitársa is érkezett, de Rui Patrício előéletébe kódolva volt a baj, hiszen a Premier League-ben is minden szezonjában több gólt kapott, mint azt a kapujára érkező lövések minősége indokolta volna (PSxG +/-), és ez az első olasz idényét kivéve továbbra is igaz rá.

Forrás: FBref

Kupasikerek és nagy győzelmek a rangadókon?

Sokan ezt is azonosítják a mai napig Mourinhóval. Az előbbi, ha nem is sorozatban, de a Konferencia-liga 2022-es elhódításával megérkezett a klubhoz, amivel egy 14 éves, trófea nélküli időszaknak vetettek véget, ezzel megalapozva a római örökségét. A rákövetkező évi Európa-liga-menetelés és annak a kezelése rávilágított arra, hogy a portugál rengeteg művi, teátrális eleme mellett, amivel igazán hatni tud a szurkolókra, az természetesen fakad belőle, ez pedig a labdarúgásról alkotott képe.

Azzal, hogy az események minimalizálására törekszik, növeli a mérkőzésbe amúgy is kódolt szerencsefaktort, illetve a kupasorozatokban vívott párharcait szinte kivétel nélkül kiélezetté teszi. Ez lehetőséget ad arra a szurkolóknak, hogy egy-egy szituációba kapaszkodva (bírói tévedés, kapufa, megpattanó lövés) igazságtalannak érezzék a sorsukat, ha az rosszra fordul, miként a győzelmek mindig katartikus hatásúak emiatt. Rendszerint ez egyetlen kupasorozatban hoz eredményt egy évben, de ott kimagaslót, miközben más erőpróbákon a szerencse forgandó elv alapján nem várt kiesést hozott Mourinho csapatai számára (például AS Roma–Cremonese, Tottenham Hotspur–Dinamo Zagreb, Manchester United–Sevilla FC párharcokban).

Anno Mourinho Rómába csábításának másik célja a rangadókon való pocsék mutatók javítása volt, hiszen az előd, Paulo Foncesa egyik legnagyobb hibájának azt vélték, hogy hiába játszik szépen a csapat, a derbiken felmossák vele a padlót, de majd Mourinho második szándékból való játéka ezen a téren áttörést hoz.

A hat legjobb csapat ellen vívott mérkőzések, az idei szezonban pedig a Mourinho kirúgásakor az első hat helyen álló klub ellen szerzett pontátlag

E vereségeket követően rendre felmerült az edző és a szurkolók részéről is, hogy ez a keret ennyire hivatott, miután számtalan máshol különböző okok miatt nem kellő játékos alkotja, ami egy elfogadható érv lenne a Premier League-ben vagy a többi topliga gigászaival való versenyfutásban, de pont a Serie A esetében nem helytálló, mert minden klub hasonló helyzetben van.

Forrás: FBref

Ha pedig a bérkeretre nézünk, az állandó BL-szereplésre jogosítaná fel a fővárosiakat, ám ezt Mourinho sem tudta elérni velük, amivel csak még egy országban rajzolta át a magáról alkotott korábbi képet, miközben a Roma a kupasiker ellenére is jóindulattal ott toporog, ahonnan kezdte ezt az együttműködést.

Kiemelt fotó: Getty Images