Nagelsmann és De la Fuente válogatottjai egyaránt csak támadni tudnak, védekezni nem
120 percen keresztül küzdött egymással Németország és Spanyolország az Európa-bajnokság negyeddöntőjében. A találkozón a torna két nagy esélyese csapott össze, és a csapatok meg is feleltek az előzetes várakozásnak. Julian Nagelsmann és Luis de la Fuente válogatottjai egyaránt igyekeztek magukhoz ragadni a kezdeményezést, így végig magas színvonalú, taktikailag kifejezetten érdekes és egyben változatos mérkőzést láthattunk.
A házigazda németek meggyőző teljesítménnyel, hét ponttal végeztek az A csoport első helyén. Ezt követően dinamikus játékkal, megérdemelten jutottak tovább Dánia ellenében (2–0) a legjobb nyolc közé, bár ehhez némi szerencsére is szükségük volt, elég ha csak Joachim Andersen egy centiméteres lesállására gondolunk.
A spanyolok hibátlanul zárta a B csoport küzdelmeit, Luis de la Fuente válogatottja kilenc pontot gyűjtött. A nyolcaddöntőben a torna meglepetéscsapatával, Georgiával (Grúzia) találkoztak, és bár úgy tűnt a kaukázusi ország válogatottja borsot törhet a spanyolok orra alá, mégis a második félidőre kiütközött a keretek közötti minőségi különbség. Spanyolország végül magabiztos győzelemmel hangolt a Németország elleni összecsapásra.
A negyeddöntő 120 perce alatt a csapatok érezhetően folyamatosan fáradtak, az öt plusz egy csere ellenére látszott, hogy a találkozón teljesen kihajtották magukat a labdarúgók. Az óriási igénybevételre talán a legjobb példa, hogy Toni Kroos a mérkőzés utolsó öt percére Jamal Musialát kérte meg, hogy zárjon vissza a helyére, mert ő maga egy kisebb sérülés és a kimerültség miatt erre már nem volt képes. 120 perc futball mindenki számára megterhelő, viszont ez a találkozó még többet kivett a játékosokból. Mind Németország, mind Spanyolország agresszívan letámadást mutatott, ezzel folyamatosan magas intenzitáson tartva a találkozó.
A németek alapformációja védekezésben 4–1–4–1 volt, ami a presszing során módosult, aszimmetrikussá vált. A jobb szélső pozíciójában játszó Leroy Sané vagy a második félidőtől kezdve Florian Wirtz behúzódott Kai Havertz mellé letámadni a spanyol belső védőket. Emiatt Marc Cucurella üresen maradt a labdakihozataloknál. A jobbhátvéd Joshua Kimmich feladata lett fellépni a spanyol szélső védőre a letámadások során. A pálya középső részén szorosan emberezve védekeztek a németek: Ilkay Gündogan követte Rodrit, Emre Can mozgott vissza Fabián Ruizzal és Toni Kroos figyelte sérüléséig Pedrit, majd ezt követően Dani Olmót. A védősorban Kimmich fellépése miatt kialakult három, egy az egy elleni szituáció, Nico Williams és Antonio Rüdiger, Álvaro Morata és Jonathan Tah, illetve Lamine Yamal és David Raum között.
Nagelsmann terve az volt, hogy a fizikailag erősebb játékosai rendszeresen párharcot nyernek a pálya középső részén a spanyolokkal szemben. Sané befelé húzódása is ezt a célt szolgálta, mivel mozgásával a pálya tengelye felé terelte a játékot. A német szövetségi kapitány elképzelése szinte hibátlanul működött: Unai Simón, a spanyolok kapusa 35 alkalommal ívelte fel a labdát, passzainak közel kétharmada hosszú labda volt. Ebből látszik, hogy a németek elérték a céljukat, középre kényszerítették a spanyolokat. Mindezzel egy komoly probléma akadt. A kialakuló egy az egy elleni szituációk miatt nagy területen leváltak embereikről a spanyol támadók, így Unai Simón ívelései aránylag pontosak voltak (51 százalék, a kapus karrierátlaga 38,8 százalék). Amikor a német védők nem tudták elfejelni a labdákat vagy a pálya tengelyében nem nyertek párharcokat, nagy bajba kerültek, hiszen a spanyolok gyorsan tudtak dinamikus támadásokat vezetni. Emiatt nem maradt más választás, mint szabálytalankodni, ezzel megállítani a játékot, rendezni a sorokat. Nem véletlenül kaptak a rendes játékidő 90 perce alatt öt sárga lapot a németek. A spanyolokat sem kellett félteni, De la Fuente játékosai szintén tisztában voltak azzal, ha középen labdát veszítenek, akkor a németek gyors ellentámadásai akár a mérkőzést is eldönthetik, így ők sem gondolkodtak sokat amikor szabálytalansággal lehetett megállítani egy akciót.
A spanyolok, miután a német presszingből kijöttek, elkezdtek támadásokat építeni. Formációjuk 4–3–3 maradt, két magasan helyezkedő nyolcassal, Olmóval és Fabiánnal. A németek saját térfélen már egy 4–1–4–1-et vagy 4–2–3–1-et védekeztek, Kroos, Gündogan és Can szorosan figyelték a spanyol középpályásokat. Lényegében egy fallal találta szembe magát Spanyolország. A faltörő kos pedig – meglepő módon nem egy támadó – a bal oldali belső védő, Aymeric Laporte volt.
A két spanyol hátvéd a velük szemben védekező Havertz ellen kialakított egy kettő az egy elleni szituációt, ennek köszönhetőn egyiküknek folyton volt lehetősége előrelépni. Laporte nem volt rest, több alkalommal is bevezette a labdát a német térfél közepére. A pálya közepén alkalmazott szoros, emberező védekezés miatt ilyenkor nem egy középpályás támadta meg, hanem a német letámadáshoz hasonlóan a jobbszélső kísérelte meg nyomás alá helyezni. Ennek köszönhetően a szélsővédő Cucurella maradt őrizetlen, megkapta a labdát Laporte-tól és előretört. Williams segítségével kettő az egy elleni szituációt alakítottak ki Kimmich ellen, vagy abban az esetben, ha Kimmich fellépett Cucurellára, akkor a mögötte nyíló területben szabadon Williams kapott labdát. A bilbaói szélső ezt követően támadhatta a németek kapuját, és a rá kilépni igyekvő Rüdigert nagy területen verhette meg egy az egyben.
A németek megpróbálták mindezt elkerülni. A behúzódó szélső igyekezett kizárni mozgásával Cucurellát a játékból és ezzel középre terelni a spanyolokat. Egy dologgal viszont nem számolt Nagelsmann csapata, Morata visszalépéseivel ugyanis De la Fuente válogatottja négy a három elleni fölénybe tudott kerülni. Ezért a visszalépő Moratát az egyik belső védő szorosan követte, de mindez mögötte bejátszható területet nyitott a spanyolok számára. Olmo 51. percben szerzett gólja éppen egy ilyen szituáció után született.
A mérkőzés során a spanyolok szintén magasan támadtak le, formációjuk 4–1–3–2 volt presszing során. A pálya közepén a németek 4–3–3-as építkezésüknél három a kettő elleni fölényeket alakítottak ki a pálya centrális zónájában. A spanyolok erre azt a megoldást választották, hogy megpróbálják szélre terelni a németeket, így egy oldalra tudják koncentrálni a letámadásukat. Ennek köszönhetően amikor jobb oldalra szűkítették a spanyolok a németek játékát, Williams húzódott be középre, ezzel kialakítva a pálya centrumában egy három a három elleni szituációt. Ám ezek a zárások nem voltak elég gyorsak, így a németek rendszeres kijöttek a nyomásból, majd gyorsan átforgatták a labdát a másik oldalra az immár teljesen üres szélső védőnek.
A labdát kapó szélső védő előre tört. Amennyiben ez a játékos Kimmich volt, a németek végül jobb oldalon hozták fel a labdát, pedig balra kezdték. Miután a spanyolok átértek Kimmich oldalára, következett egy előre történő hosszú forgatás a túloldalt teljesen üresen fellépő Raumra, így a támadást a németek már a bal oldalon vezették. Raum pár tolás után pedig beívelte a labdát a nagy számban érkező német támadóknak. Niklas Füllkrug beállásával már igazi kilencessel veszélyeztettek a németek, aki kiválóan érkezett a beívelésekre.
A németek akkor is a beadásokra építettek, amikor felállt védelemmel találkoztak. A spanyolok a középen veszélyesen elmozgó német támadok miatt szűken védekeztek, 4–4–2-ben. A német csapat kiszorult a szélekre, ahol Kimmich és Raum, majd Maximilian Mittelstädt feladata volt a vonal mellől beadogatni a labdákat. Eleinte nem léptek fel bátran, hiszen tartottak a spanyolok kontraitól. Ilyenkor az addig középen játszó Wirtz, Musiala, Havertz, Gündogan négyesből mozogtak ki szélre, hogy megbontsák az ellenfelet. Ám, ahogy fogyott az idő, egyre feljebb léptek a német szélső védők, míg a támadók behúzódtak a 16-os előterébe a beadásokat várva. Egyre nőtt a nyomás a spanyol kapu előtt, egyre több labda érkezett. A próbálkozások a 89. percben eredményre vezettek, Wirtz egyenlített.
A kétszer 15 perces hosszabbításban a csapatok az előző 90 perc elemeit vitték magukkal, viszont innentől kezdve nem taktikai csatát, hanem mentális és fizikális párharcot lehetett látni. A németek több kísérletüket is elhibázták, nem tudták lezárni a találkozót, ami megbosszulta magát. A 119. percben szinte a semmiből Mikel Merino fejesével megszerezte a győzelmet jelentő gólt Spanyolország. Julian Nagelsmann játékosai nagyot küzdöttek, de végül a negyeddöntőben búcsúztak a hazai rendezésű Eb-ről, míg a spanyolok július 9-én az elődöntőben csapnak össze Franciaországgal.
Kiemelt kép: Michael Probst / Alamy Stock Photo
Szerző
