Nagy bevásárlás a Schelde folyó partján
Az előző idényben a belga élvonal alapszakaszának második helyezettje, majd a rájátszás végére bronzérmes Royal Antwerpen komoly aktivitást mutatott már eddig is a transzferpiacon. A flamand klub már a legutóbbi Európa Liga során is megélte a tavaszt, idén pedig még merészebb álmokat szövögetnek a második számú európai kupasorozatban.
A 121 éves fennállása során az Royal Antwerp FC most szerepel 99. alkalommal a belga első osztályban. A klub a 21. században nem épp a legszebb éveit élte, Eddy Wauters több mint negyven évig tartó elnökségének (1969-2002) az utolsó szakasza már a másodosztályban telt. A korábbi vezetőt több alkalommal is megvádolták ügyeskedéssel és korrupcióval, és ezek a felhangok még a legutóbbi, 2017-es feljutást is csaknem beárnyékolták. Azóta viszont a jó úton haladnak az antwerpeniek, hiszen 2020-ban már egy kupagyőzelmet is ünnepelhettek, legutóbb pedig egy bajnoki bronzérem is a nyakukba került.
Az előző idény kettős terhelése a jó szereplés ellenére is rávilágított a vezetőség szemében két nagy problémára. Mindenképp szükségük volt egy olyan edzőre, akivel bátran tervezhetnek, mert már bizonyított olyan projekt élén, amilyet ők megálmodtak, illetve egy mélyebb keretre volt szükség, hogy megvalósíthatóak is legyenek azok a bizonyos tervek.
A kispadot Brian Priske kapta meg, aki dán bajnok volt 2020-ban az FC Midtjylland együttesével, illetve a legutóbbi kiírásban ezüstérmes. Olyan szakemberek mellett tanulta a szakmát, mint Stale Solbakken vagy épp Jess Thorup, akik nemzetközi és belga berkekben is elismertek, így jó ajánlólevélnek számítottak Priske számára. A 44 éves vezetőedző még játékosként két ízben összesen négy szezont töltött Belgiumban, így számára a közeg és a nyelv is ismerős volt.
Az előző idényben többnyire három belső védővel játszó együttes erre a szezonra átállt a négyvédős alakzatra, mert a dán mester 4-2-3-1-es és 4-3-3-as formációkat alkalmaz. Az agresszív presszing, a mid block és low block közti gördülékeny átmenet jellemzi az ő védekezési elképzeléseit, de ezek nehezen betanulható folyamatok, ha ennek közelében sem járt az adott gárda a múltban. Támadásban a "kevesebb több" elvet vallja, mert a mennyiség nem egyenlő a minőséggel az ő felfogásában. Ennek fejében azt várja el, hogy inkább járjon tovább a labda, minthogy lehetetlen helyzetből lövéssel kísérletezzenek a játékosai.
[su_note note_color="#2e8b57"] A jelentős változások megkövetelték a klubtól, hogy a keret egy komoly átalakuláson menjen keresztül és az új edző elképzeléseinek megfelelő játékosok kerüljenek a csapathoz, akikkel eredményt tud majd elérni. Ennek megfelelően soha nem látott mértékű költekezésbe kezdtek és klubrekordok dőltek meg vásárlási szempontból. Az eddigi hatmillió körüli összköltekezést megtriplázták, az egy milliós legdrágább vételt pedig az ötszörösére növelték. [/su_note]
A kapuban Jean Butez volt eddig a megkérdőjelezhetetlen első számú ember, de a passzjátéka hagy némi kívánni valót maga után. Ez még úgy is szempont volt Priske számára, hogy az előző idényben a PSxG mutatója +2,1 volt, azaz kevesebb gólt kapott, mint a várható érték. Az ő vetélytársának érkezett Ortwin De Wolf, akinek a passzjáték az egyik legfőbb erénye, hiszen 90% feletti mutatói vannak, s még a hosszú – 40 yardnál feletti – átadások terén is 78%-os volt az előző idényben. Emellett a kijövetelek terén is jó mutatókkal bírt, ami a pontrúgások levédekezése során kiemelten fontos.
A védelemmel akadtak gondok a közelmúltban, így ide is elfért az erősítés. A legnevesebb játékos Björn Engels, aki volt már korábban belga bajnok is. A 27 éves belső védő az Aston Villa együttesétől érkezett, két komolyabb sérülés miatt az egész előző idényt kihagyta, de a legutóbbi fordulóban már a padon helyet kapott. Dinis Almeida portugál létére Bulgáriából érkezett, s a fejpárbajok mellett a támadásépítés terén bír nagyon hasznos képességekkel. A progresszív labdacipelései és felpasszai olyan értékek, amikre az új edző alapozni akarja majd terveit. A balhátvéd poszt megürült, így ide érkezett Sam Vines (Colorado) és Yassine Ben Hamed (Lille OSC). A 22 éves amerikai stabil kezdő volt hazájában, előre és hátra is remek mutatókkal bírt, szép szerelések és pontos beadások jellemzik a játékát, míg a 18 éves francia a „terrierek” akadémiáján volt kiemelkedő, főleg támadó oldalon. Jobbhátvédnek érkezett, de egyelőre a bal oldalon szerepel Jelle Bataille, aki a modern szélsőhátvéd egy mintapéldánya, mert inkább előrefelé hasznos, mint védekezési szempontból. Remek vonal melletti játék – akár szárnyvédőként is – kiváló beadások, kombinatív összjátékra alkalmas skillset. Hátrafelé a szerelésekkel jól áll, bár néha túlzásba tud esni és sok szabálytalanságok követ el, ami a lapgyűjtés terén is megmutatkozik.
A középpályára mindenképp szükség volt egy „hatosra”, aki párharcerős, kiemelkedő a labdaszerzésben és meg tudja oldani a biztosítást a védelem előtt, ha labdavesztés után még rendezetlen a csapat. Ez a játékos Alhassan Yusuf lett, aki Svédországból érkezett Priske kérésére. Az előző szezont kölcsönben Antwerpenben töltő Birger Verstraetét véglegesítették, miután a mutatott teljesítménye meggyőző volt. A belga játékos az a fajta „játékmester”, aki nagyon jól tudja szabályozni az iramot, védekezésben és támadásban is hasznos tagja tud lenni a csapatának. A veterán Radja Nainggolan az utóbbi években már egyfajta „nyolcas-tízes” átmenet volt a szerepét illetően, ám a rutinja és az öltözői jelenléte felbecsülhetetlen értéket képviselhet a látványosan megfiatalodó együttesben. A szülővárosába hazatérő korábbi válogatott játékos játékintelligenciája belga szinten igen sokat érhet, ha pedig a sérülések kevésbé hátráltatják, mint az utóbbi időben, akkor vezér lehet a pályán is.
A támadósor kapta a legnagyobb vérfrissítést, ide érkezett Michel-Ange Balikwisha, aki ötmilliós vételárával az új rekordigazolás. A 20 éves szélső az előző idényben kilenc találatig és három előkészítésig jutott a Standard Liege színeiben. Már bemutatkozott az Európa-ligában, valamint az U21-es válogatottban is. A sebessége és a cselezőkészsége kitűnő, jobblábasként leginkább a bal oldalról befelé szereti egyből a kaput támadni. Ugyancsak a szélre érkezett Viktor Fischer, aki a belgához hasonlóan tükörszélsőként szeret szerepelni. A dán játékos egykoron az Ajax színeiben volt a legnagyobb ígéretek egyike, de a sérülések keresztbe tettek neki. Koppenhágában elég szépen felépítette magát újra, most pedig visszatért a légióskodáshoz.
A center posztra két új játékost is sikerült megszerezni. Az egyikük Michael Frey, aki az előző idényt már Belgiumban töltötte, akkor a Waasland-Beveren csapatában 12 gólig jutott, a másik pedig Johannes Eggestein, aki szintén egy tucat találatot jegyzett az előző idényben, csak Ausztriában. A 27 éves svájci csaknem 190 centi és a „bójacenter” prototípusba tartozik, aki többnyire a boxon belül jelent valós veszélyt akár fejjel, akár lábal, de az összjátékból kevésbé veszi ki a részét. A 23 éves német épp ellenkező karakter, hiszen sokat lép hátra labdákért, visszavontabb szerepben is kiválóan megtalálja a helyét és az ereje helyet a sebességére, valamint a technikai tudására alapoz.
Ők lennének az újak, de persze maradt pár „régi motoros” is, akik alkalmasak arra, hogy az új stáb elképzelésiek megfelelve a csapat hasznára legyenek. A játékosállomány egy ekkora átalakulás után nehezen tud egyik napról a másikra eredményt produkálni, ez pedig látszik is a bajnoki tabellán. Négy mérkőzés után négy pont nem valami fényes mutató, hát még a hét kapott gól, de a vezetőség bizalmát és türelmét fejezte ki a dán edző irányába, hiszen ők is tudják, hogy egy ekkora munkának kell kifutási idő, és nem fog egyik napról a másikra kifizetődni.
Szerző
