Nagyobb tudás, sajnos csak a pályán kívül

Ezúttal nem a Dinamo Zagreb, a Celtic FC, a Slavia Praha vagy a Young Boys jutott ellenfelül, nem olyan futballnemzetek jeles képviselői ellen kellett bizonyítani, akik magasabb polcról kerültek a Ferencváros útjába. Most a zöld-fehéreknek kellett megmutatni, hogy milyen az, ha egy csapat esélyesebbként lép a pályára, milyen, amikor neki kell a játékot meghatározni, a mérkőzést ívét megrajzolni, kreativitással és fényesebb egyéni képességekkel a pályára költöztetni azt a tudáskülönbséget, melyet a statisztikák, a számok és elsősorban a keresetek, lehetőségek közötti különbségek a partvonalon túl mutatnak.

A kazah bajnok ellen is döcögött a szekér idegenben

Amennyiben pusztán az eredményeket és a mutatott játékot nézzük, elemezzük, azt kell mondanunk, hogy a Ferencvárosi idei kupaszereplése hullámzó volt, nem egyszer csalódást keltő.

A kazah bajnok Tobol Kosztanaj keretének összértéke a negyede a ferencvárosi labdarúgókénak. Az elmúlt három szezonban átigazolásokra 105 000 (három játékosra) eurót költő csapat elleni párharc első felvonásán nagyon döcögött a szekér. Milan Milanovics együttesének több kísérlete és kaput eltaláló lövése volt, mint a zöld-fehéreknek, a gólnélküli döntetlen pedig hízelgő volt Sztanyiszlav Csercseszov fiaira nézve. Az orosz edző már a kezdetekben két mérkőzésben gondolkodott, akkor sem kockáztatott, próbálta eldönteni a párharcok sorsát az első összecsapáson, ha kilométernyi távolság volt a csapatok tudása között. A visszavágón már gálázott a Fradi, 17 perc alatt feledtetve azt, mi is történt Kazahsztánban.

Forrás: NSO

A revans feledtette a szakmai hibákat

A második kör egy igazi presztízsharcot hozott az 1992-ben a pályán és azon kívül is súlyos, felejthetetlen sebeket szerző Ferencvárosnak. Az előjelek, a feltételek, a lehetőségek széles tárháza azonban változott az elmúlt 30 évben, ahogy az előző körben, ezúttal is elmondható volt, sőt, bátran ki kellett jelenteni: a Ferencváros a párharc esélyese.

Az első mérkőzés óvatossága, biztonsága viszont ezúttal is hamar szembetűnő volt. Nem csak a lelátón ülőknek, hanem a szlovák kispadon helyet foglalóknak is, akik Vladimír Weiss vezetésével, tökéletes taktikát kidolgozva, kihasználva a hatalmas hibákat, az észlelt bizonytalanságot, megingásokat, az oldalvonalon innen és túl is meglepték a cseréikkel sokak idegeit felborzoló hazaiakat.

A pozsonyi visszavágó újra meseszerűre sikeredett, hurráhangulatba torkollott a pályán vett revans a múlt sérelmeiért. Az első félidő közepén 11 perc alatt megfordította a párharc állását a Fradi, majd a második félidőben átadta a kezdeményezés jogát a Slovannak, amely egy pontrúgás utáni megingást követően egalizálta a párharc összképét, azonban a vendégcsapat ismét váltani tudott, kétvállra fektetve elfáradt ellenfelét. Valóban annyire sima volt ez a párharc, mint amit a végeredmény mutatott?

Forrás: vg.hu

Eltaktikázta a Slovan

Az első összecsapás érthetetlen, bár megszokott ferencvárosi cseréit követően ezúttal Weiss akart 19-re lapot húzni. A találkozó elején kényszerűségből kellett lecserélnie a budapesti mérkőzés egyik legjobb emberét, a jobbhátvéd Jurij Medvedevet, a támadóbb felfogású bal oldali játékos Andre Green beállása pedig alapjaiban rúgta fel az elképzeléseket. A felforgatott, tíz perc után taktikai felállást váltó csapat azonnal kétgólos hátrányba került, ráadásul pont egy Medvedev helyéről érkező beadásnak köszönhetően. A hazaiak, miután nagy nehezen visszajöttek a mérkőzésbe és a 70. percben Vernon De Marco révén szépítettek (összesítésben egalizáltak), meghúzták a váratlant.

Azt a mai napig nem érti senki sem, hogy miért húzta meg ezt a lépést a több sebből vérző hazai csapat és mestere, de ez már nem a magyar fél problémája. A 4-1-es eredmény újra a szőnyeg alá söpörte a párharc azon pillanatait és hibáit, melyeket ezen a szinten nem lehet következmények nélkül elkövetni.

Kétórás videózás, a hiányzók figyelmen kívül hagyása

Az azeri bajnok Qarabag előző körös eredményei tiszteletet parancsolók voltak, öt gólt rúgni az esélyesebb lengyel Lech Poznan és a svájci FC Zürich ellen is megsüvegelendő. Azonban a kereteket összevetve, azt látva, hogy az azerieknél két olyan játékos van mindössze, akiknek az értéke eléri az egymillió eurót (a Fradinál 18), és az erősítésekre és fizetésekre költött csekély összegeket is vizsgálva itt sem lehetett azt mondani a két találkozót megelőzően, hogy 50-50 százalék a továbbjutás esélye mindkét fél számára. A Ferencváros volt a párharc esélyese, nem csak hajszálnyival!

Az első találkozón azonban a megszokott nagyvonalúság, nyugalom, a kétmérkőzésben való hit újbóli megnyilvánulása volt tapasztalható. Hiába a kétórás videózás, az ellenfélnél pályára nem lépő hat csapattárs, az elvárható dominancia, a folyamatos nyomásgyakorlás, a nagyobb játéktudás egyértelmű megnyilvánulásának a hiánya ismét dekoncentráltságból fakadó hibákhoz vezetett, nem tartotta százfokos lángon 90 percig a zöld-fehéreket, amin a fülledt meleg sem segített. A döntetlen és a mérkőzés végi 1-1-es állás, bármilyen furcsán hangzik is, ezúttal a hazai csapatnak kedvezett.

Forrás: Fradi.hu

Az azeriek meghúzták, amit a Fradi nem mert

Ha kiesik a Qarabag, fájó az azerieknek, de egy jobb csapat ellen szenvednek vereségét, szó nem érheti a ház elejét. Gurban Gurbanov azonban meghúzta azt, amit kollégája nem mert az első mérkőzésen: tökéletesen kielemezve és felismerve ellenfele legsebezhetőbb pontját, az első pillanattól letámadta, zavarba hozta a hazai környezetben ehhez nem szokott ferencvárosi védősort, amelynek tagjai lányos zavarukban annyi labdát adtak el egy félidő alatt, mint a legnagyobb sportszergyártók egy teljes üzleti évben.

Ha őszinték akarunk lenni, az egygólos hátrány még hízelgő is volt a Fradira nézve 45 perc után. Az azeriek hat kísérletéből öt kaput is talált az első játékrészben, Dibusz Dénes pedig hatalmas érdemeket szerzett abban, hogy az öt ziccerből csak egy végződött góllal.

Nyolc kaput eltaláló lövéssel zárta az estét a Qarabag, ami hazai pályán, a kupasorozat bármely periódusában óriási ajándék és alulteljesítés a Ferencváros részéről. Egyszerűen nem lehet elfogadni a sokak által legerősebb kozmetikai arcpakolásként alkalmazott, „az azeriek már a kilencedik szezonjukat töltik a nemzetközi kupaporondon” érvrendszert, mert a futball bármilyen aspektusát is vizsgálva a Ferencváros oldalára billenne a mérleg nyelve. Az, hogy a pályán ez nem öltött szemmel is jól látható testet, gáz. Pedig az nagyon drága mostanában.

Kiemelt fotó: csakafoci