Nagyot harap a bilbaói oroszlán - Athletic Club portré
2020. jún. 12.
A Bundesliga után a második európai elitbajnokság, a La Liga is útjára indult a héten a három hónapos kényszerszünetet követően. Ennek örömére szeretnénk nektek egy kicsit közelebbről bemutatni egy tradicionális, elvhű, kiváló klubot a spanyol első osztályból: az Athletic Bilbaót, Baszkföld büszkeségét.
Egészen elképesztő belegondolni, hogy létezik még egy ilyen, a tradícióihoz a végletekig ragaszkodó klub az elüzletiesedett futballvilág legmagasabb polcán, mint amelyet egy angol kolónia alapított 1898-ban Athletic Club néven. A klub, amely ugyan a kispadon sokszor számított a nemzetközi szaktudásra – a keretösszeállítást tekintve szinte egyedülálló példa a profi sport világában.
Az alapításuk utáni első több mint 20 évükben a futball tanítómesterei közül válogattak, így angol edzőket alkalmaztak. Edzőfronton azóta számos nemzetiség megfordult a csapatnál: dolgozott azóta a csapat mellett magyar, cseh, jugoszláv, osztrák, német, francia és argentin szakember is. Ráadásul a legnagyobb nevek közül is örömmel vállaltak munkát a futballromantikus baszk csapatnál: Hertzka Lipót már a Benfica magyaros történetéről megemlékező cikkünkben is szerepelt, de aligha kell bemutatni bárkinek is az edzőként kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Jupp Heynckest vagy éppen a Pep Guardiolát inspiráló argentin legendát, a jelenleg a Leeds Premier League-be jutásáért küzdő Marcelo Bielsát.
A csapat játékosfilozófiája, ami egészen egyedivé és roppant tiszteletreméltóvá és szerethetővé teszi őket: a bilbaóiaknál ugyanis csak baszk kötődésű játékosok szerepelhetnek. Persze abban a tekintetben ők is kénytelenek voltak haladni a korral, hogy míg annak idején csak vizcayai (Bizkaia tartománybeli) születésű baszk játékosok kerülhettek a keretbe, évtizedek óta már elég csak kötődniük a játékosoknak Baszkföldhöz. Így kerülhetett a klub kötelékébe a franciaországi születésű Bixente Lizarazu és Aymerick Laporte, vagy éppen a román Cristian Ganea, aki Basauriban, nem messze Bilbaótól nevelkedett. De a tartományi bővítési lehetőségeknek köszönhetik, hogy náluk játszhatott a Vitóriából származó Karanka-Zubizarreta páros, a navarrai Javi Martinez, vagy éppen a pamplónai Fernando Llorente. Aligha kell egyiküket is részletesen bemutatnunk olvasóinknak, elég, ha csak annyit írunk a felsoroltakról, hogy ezek a játékosok többek közt hat Bajnokok Ligája-győzelemnek, egy BL-ezüstnek és számos nemzeti bajnoki címnek büszke tulajdonosai.
Ilyen szigorú elvek mellett működve sem sikertelen klubról beszélünk, sőt. Már az is óriási szó, hogy a spanyol bajnokságban mindösszesen három csapat van, amelyik az 1928-as egységes, országos versengés bevezetése óta minden évben az élvonalban szerepelt, és ezek közül az egyik az Athletic Bilbao. A másik kettő a Barcelona és a Real Madrid…
Az is igaz ugyan, hogy utolsó bajnoki címüket 1984-ben ünnepelhették, de az ezzel együtt begyűjtött nyolc bajnoki címük is a spanyol örökranglista negyedik helyére emeli őket. A két, már említett gigász mellett az Atletico Madrid előzi őket a harmadik helyen tíz megszerzett elsőséggel, amelyből pont a dobogójukhoz szükséges plusz kettőt szerezték meg a baszkok legutolsó címe óta.
A már említett 1984 különösen sikeres év volt a csapat számára, hiszen abban az esztendőben szerezték legutolsó Copa del Rey címüket is. Ez volt a negyedik hazai dupla a klub sikertörténetében, ráadásul a következő szezon elején begyűjtötték a Szuperkupa-győzelmet is. Ami a spanyol kupasikereket illeti, huszonháromnál állnak, csak az összehasonlítás végett, ennél többet csak a Barcelona szerzett harminc sikerével, a Real Madrid tizenkilencnél, az Atletico tíznél tart.
Azóta az utolsó kiemelkedő szezonjuk óta két bronzérmet szereztek az azt követő két évben, 1998-ban pedig odaértek a Barcelona mögé az ezüstös helyre. Ugyanígy a kupasorozatokat tekintve is a második hely volt a legnagyobb teljesítményük azóta, igaz ez háromszor is összejött nekik. Mindannyiszor a Barcelona győzte le őket: 2009-ben, 2012-ben és 2015-ben is. A Luis Enrique-vel triplázó Barcelonát pár hónappal később viszont megviccelték, amely után azóta is utolsó trófeájukat emelhették a magasba: a San Mamésban szerzett négygólos előny a későbbi Barca-edző, Ernesto Valverde irányítása alatt, a közelmúltban visszavonult legenda, Aritz Aduriz mesterhármasával megfelelő előnyt biztosított számukra a Camp Nouban rendezett visszavágóhoz, amely 1-1-es végeredménnyel zárult.
Sajnálatos módon a nemzetközi kupagyőzelmek egyelőre elkerülték őket, bár kétszer sem álltak messze tőle: 1977-ben a Juventus idegenben lőtt több góllal (1-0 Torinóban, 2-1 Bilbaóban, mindkétszer a hazai együttesnek) győzte le őket az UEFA-kupa fináléjában, 2012-ben pedig a spanyol házidöntőben a Falcao vezette Atletico Madrid múlta felül őket 3-0-val az Európa Liga végjátékában.
A legutóbbi öt évben egy kivételével, amikor a 16-ik helyen végeztek a bajnokságban a 2017-18-as szezonban (amely történetük második legrosszabb helyezése, egyel előzve a 2017-es 17. helyezésüket) stabilan a nemzetközi kupaindulást érő helyekért harcoltak, és ezt az imént említett évet kivéve csak tavaly nem sikerült elérniük, és akkor is csak az egymás elleni eredményeknek „köszönhetően” maradtak le az EL-pozícióról az Espanyol mögött.
A tavalyi szezonjukat egy edzőváltás mentette meg. Az argentin Eduardo Berizzóval december elején a 18-ik helyen szerénykedtek, az argentin mester pedig egy Levante elleni 0-3-s vereséget követően távozni kényszerült. Helyét pedig a B-csapatnál tevékenykedő Gaizka Garitano vette át, ami remek döntésnek bizonyult. A bilbaói születésű baszk mester, aki játékosként csak a nagy rivális Real Sociedadban tudott elsőosztályú mérkőzést játszani, az Athleticben csak a B csapatig jutott, jött, látott és győzött: egészen pontosan tizenkétszer, amivel majdnem elcsípte csapatával az Európa Liga-indulást érő hetedik pozíciót. Ha az Espanyol elleni, még Berizzóval a padon elszenvedett 1-0-s vereség után a visszavágón sikerül győzniük az 1-1-es döntetlen helyett, idén minden bizonnyal az Európa Ligás szereplésükről is mesélhetnénk.
Így azonban marad a bajnokság és a hazai kupasorozat. Előbbiben remekül kapták el a rajtot, legyőzték a Barcelonát a San Mamésban, az ötödik forduló után a tabella élén is álltak, miközben két vállra fektették egyik legnagyobb riválisukat is, a szintén baszk Real Sociedadot. Kettejük helyzete azóta viszont megfordult: míg a San Sebastian-i klub a BL-ért csatázik, az Athletic a tabella közepén áll a tizedik helyen, de csak öt pontra és három helyre az Európa Liga-indulást jelentő hetedik helytől. A sorsolásuk azonban nem egyszerű a hátralévő tizenegy mérkőzésre: vasárnap az Atletico Madridot fogadják, de utaznak még Barcelonába és Valenciába, és vendégül látják a Real Madridot valamint a Sevillát is.
Viszont abban a tekintetben most nem feltétlen számít a végső bajnoki helyezésük, hogy a Király Kupából szinte kizárt, hogy ne kvalifikálják magukat a jövő évi nemzetközi porondra: a Barcelonát a negyeddöntőben legyőzték, az elődöntő két mérkőzésén pedig a tabellán eggyel előttük álló Granadát idegenben lőtt góljuknak köszönhetően múlták felül és készülhetnek az egyelőre még kitűzött időpont nélküli döntőre. Ellenfelük a lehető legpikánsabb módon a baszk rivális, a bajnokságban remeklő, egyszer 1-0-ra legyőzött, egyszer ellenük 2-1-es sikert ünneplő Real Sociedad lesz.
Az eddigi díjjazottak: Matthew Le Tissier (Southhampton, 2015), Paolo Maldini (AC Milan, 2016), Sepp Maier (Bayern München, 2017), Carles Puyol (Barcelona, 2018), Malin Moström (Umea, 2019), Billy McNeill (Celtic, 2019)
Egészen elképesztő belegondolni, hogy létezik még egy ilyen, a tradícióihoz a végletekig ragaszkodó klub az elüzletiesedett futballvilág legmagasabb polcán, mint amelyet egy angol kolónia alapított 1898-ban Athletic Club néven. A klub, amely ugyan a kispadon sokszor számított a nemzetközi szaktudásra – a keretösszeállítást tekintve szinte egyedülálló példa a profi sport világában.
Tudtad?
A csapat 1903-ban egyesült városi riválisával a Bilbao FC-vel, miután 1902-ben Bizcaya néven közösen indulva nyerték az első államilag szervezett spanyol labdarúgókupát!
Az alapításuk utáni első több mint 20 évükben a futball tanítómesterei közül válogattak, így angol edzőket alkalmaztak. Edzőfronton azóta számos nemzetiség megfordult a csapatnál: dolgozott azóta a csapat mellett magyar, cseh, jugoszláv, osztrák, német, francia és argentin szakember is. Ráadásul a legnagyobb nevek közül is örömmel vállaltak munkát a futballromantikus baszk csapatnál: Hertzka Lipót már a Benfica magyaros történetéről megemlékező cikkünkben is szerepelt, de aligha kell bemutatni bárkinek is az edzőként kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Jupp Heynckest vagy éppen a Pep Guardiolát inspiráló argentin legendát, a jelenleg a Leeds Premier League-be jutásáért küzdő Marcelo Bielsát.
A csapat játékosfilozófiája, ami egészen egyedivé és roppant tiszteletreméltóvá és szerethetővé teszi őket: a bilbaóiaknál ugyanis csak baszk kötődésű játékosok szerepelhetnek. Persze abban a tekintetben ők is kénytelenek voltak haladni a korral, hogy míg annak idején csak vizcayai (Bizkaia tartománybeli) születésű baszk játékosok kerülhettek a keretbe, évtizedek óta már elég csak kötődniük a játékosoknak Baszkföldhöz. Így kerülhetett a klub kötelékébe a franciaországi születésű Bixente Lizarazu és Aymerick Laporte, vagy éppen a román Cristian Ganea, aki Basauriban, nem messze Bilbaótól nevelkedett. De a tartományi bővítési lehetőségeknek köszönhetik, hogy náluk játszhatott a Vitóriából származó Karanka-Zubizarreta páros, a navarrai Javi Martinez, vagy éppen a pamplónai Fernando Llorente. Aligha kell egyiküket is részletesen bemutatnunk olvasóinknak, elég, ha csak annyit írunk a felsoroltakról, hogy ezek a játékosok többek közt hat Bajnokok Ligája-győzelemnek, egy BL-ezüstnek és számos nemzeti bajnoki címnek büszke tulajdonosai.
Gondoltad volna?
A klub legdrágábban értékesített és vásárolt labdarúgói:
Ilyen szigorú elvek mellett működve sem sikertelen klubról beszélünk, sőt. Már az is óriási szó, hogy a spanyol bajnokságban mindösszesen három csapat van, amelyik az 1928-as egységes, országos versengés bevezetése óta minden évben az élvonalban szerepelt, és ezek közül az egyik az Athletic Bilbao. A másik kettő a Barcelona és a Real Madrid…
Gondoltad volna?
A spanyol bajnokság gólkirályát a kezdetek óta a Bilbao mindössze 154 centi magas támadója, Rafael Moreno Aranza "Pichichi"nevével fémjelzett díjjal jutalmazza a spanyol Marca. Pichici 1911 és 1921 között játszott az Athletic Clubban, négyszer nyerte meg a Király Kupát, és tagja volt az antwerpeni olimpián ezüstérmet szerzett spanyol válogatottnak is. Nagyon korán, még a 30. életévét be sem töltve hunyt el. Négy évre rá, 1926-ban már szobrot kapott az akkori San Mamés Stadionban, amelyet természetesen a 2013-ban újonnan átadott "Katedrálisban" is elhelyeztek.
Az is igaz ugyan, hogy utolsó bajnoki címüket 1984-ben ünnepelhették, de az ezzel együtt begyűjtött nyolc bajnoki címük is a spanyol örökranglista negyedik helyére emeli őket. A két, már említett gigász mellett az Atletico Madrid előzi őket a harmadik helyen tíz megszerzett elsőséggel, amelyből pont a dobogójukhoz szükséges plusz kettőt szerezték meg a baszkok legutolsó címe óta.
A már említett 1984 különösen sikeres év volt a csapat számára, hiszen abban az esztendőben szerezték legutolsó Copa del Rey címüket is. Ez volt a negyedik hazai dupla a klub sikertörténetében, ráadásul a következő szezon elején begyűjtötték a Szuperkupa-győzelmet is. Ami a spanyol kupasikereket illeti, huszonháromnál állnak, csak az összehasonlítás végett, ennél többet csak a Barcelona szerzett harminc sikerével, a Real Madrid tizenkilencnél, az Atletico tíznél tart.
Felső sor: Zubizarreta – Goicoetxea Olaskoaga – De Andrés – Núnez – Santiago Urquiaga – Inigo Liceranzu Alsó sor: Dani – ‘Patxi’ Salinas – Endika – Ismael Urtubi – Estanislao Argote Athletic Bilbao, 1984
Azóta az utolsó kiemelkedő szezonjuk óta két bronzérmet szereztek az azt követő két évben, 1998-ban pedig odaértek a Barcelona mögé az ezüstös helyre. Ugyanígy a kupasorozatokat tekintve is a második hely volt a legnagyobb teljesítményük azóta, igaz ez háromszor is összejött nekik. Mindannyiszor a Barcelona győzte le őket: 2009-ben, 2012-ben és 2015-ben is. A Luis Enrique-vel triplázó Barcelonát pár hónappal később viszont megviccelték, amely után azóta is utolsó trófeájukat emelhették a magasba: a San Mamésban szerzett négygólos előny a későbbi Barca-edző, Ernesto Valverde irányítása alatt, a közelmúltban visszavonult legenda, Aritz Aduriz mesterhármasával megfelelő előnyt biztosított számukra a Camp Nouban rendezett visszavágóhoz, amely 1-1-es végeredménnyel zárult.
Sajnálatos módon a nemzetközi kupagyőzelmek egyelőre elkerülték őket, bár kétszer sem álltak messze tőle: 1977-ben a Juventus idegenben lőtt több góllal (1-0 Torinóban, 2-1 Bilbaóban, mindkétszer a hazai együttesnek) győzte le őket az UEFA-kupa fináléjában, 2012-ben pedig a spanyol házidöntőben a Falcao vezette Atletico Madrid múlta felül őket 3-0-val az Európa Liga végjátékában.
A legutóbbi öt évben egy kivételével, amikor a 16-ik helyen végeztek a bajnokságban a 2017-18-as szezonban (amely történetük második legrosszabb helyezése, egyel előzve a 2017-es 17. helyezésüket) stabilan a nemzetközi kupaindulást érő helyekért harcoltak, és ezt az imént említett évet kivéve csak tavaly nem sikerült elérniük, és akkor is csak az egymás elleni eredményeknek „köszönhetően” maradtak le az EL-pozícióról az Espanyol mögött.
A tavalyi szezonjukat egy edzőváltás mentette meg. Az argentin Eduardo Berizzóval december elején a 18-ik helyen szerénykedtek, az argentin mester pedig egy Levante elleni 0-3-s vereséget követően távozni kényszerült. Helyét pedig a B-csapatnál tevékenykedő Gaizka Garitano vette át, ami remek döntésnek bizonyult. A bilbaói születésű baszk mester, aki játékosként csak a nagy rivális Real Sociedadban tudott elsőosztályú mérkőzést játszani, az Athleticben csak a B csapatig jutott, jött, látott és győzött: egészen pontosan tizenkétszer, amivel majdnem elcsípte csapatával az Európa Liga-indulást érő hetedik pozíciót. Ha az Espanyol elleni, még Berizzóval a padon elszenvedett 1-0-s vereség után a visszavágón sikerül győzniük az 1-1-es döntetlen helyett, idén minden bizonnyal az Európa Ligás szereplésükről is mesélhetnénk.
Így azonban marad a bajnokság és a hazai kupasorozat. Előbbiben remekül kapták el a rajtot, legyőzték a Barcelonát a San Mamésban, az ötödik forduló után a tabella élén is álltak, miközben két vállra fektették egyik legnagyobb riválisukat is, a szintén baszk Real Sociedadot. Kettejük helyzete azóta viszont megfordult: míg a San Sebastian-i klub a BL-ért csatázik, az Athletic a tabella közepén áll a tizedik helyen, de csak öt pontra és három helyre az Európa Liga-indulást jelentő hetedik helytől. A sorsolásuk azonban nem egyszerű a hátralévő tizenegy mérkőzésre: vasárnap az Atletico Madridot fogadják, de utaznak még Barcelonába és Valenciába, és vendégül látják a Real Madridot valamint a Sevillát is.
Viszont abban a tekintetben most nem feltétlen számít a végső bajnoki helyezésük, hogy a Király Kupából szinte kizárt, hogy ne kvalifikálják magukat a jövő évi nemzetközi porondra: a Barcelonát a negyeddöntőben legyőzték, az elődöntő két mérkőzésén pedig a tabellán eggyel előttük álló Granadát idegenben lőtt góljuknak köszönhetően múlták felül és készülhetnek az egyelőre még kitűzött időpont nélküli döntőre. Ellenfelük a lehető legpikánsabb módon a baszk rivális, a bajnokságban remeklő, egyszer 1-0-ra legyőzött, egyszer ellenük 2-1-es sikert ünneplő Real Sociedad lesz.
Tudtad?
A klub 2015-ben alapított egy One Club Man/Woman nevű díjat, amelynek keretében olyan labdarúgókat díjaznak, akik hosszú éveket töltöttek egyetlen klub kötelékében.
Az eddigi díjjazottak: Matthew Le Tissier (Southhampton, 2015), Paolo Maldini (AC Milan, 2016), Sepp Maier (Bayern München, 2017), Carles Puyol (Barcelona, 2018), Malin Moström (Umea, 2019), Billy McNeill (Celtic, 2019)
Szerző
