NB III: Két biztosnak látszó, egy kérdőjeles esélyes
December 5-én véget értek a labdarúgó NB III idei küzdelmei. A Keleti és a Közép csoportban már kiderült, hogy melyik klub az első számú esélyese a feljutásnak, Nyugaton azonban kiélezett versenyre számíthatunk a tavasz folyamán. De mit várhattunk a nyáron, és mi volt az, ami meglepetést szolgáltatott? Lássuk most részleteiben, mi történt az ősszel?
Keleti csoport
A bajnokság kezdetekor keletre két másodosztályból kieső csapat is került, egyértelműen a visszajutás céljával. Mivel a BVSC a Nyugati csoportban indult, a Jászberény pedig elvesztette leggólerősebb támadóját, így előzetesen arra lehetett számítani, hogy a Kazincbarcika és a Debreceni EAC lesz a bajnoki cím két legfőbb várományosa.
A szezont a borsodi és a debreceni egyetemi klub is jól kezdte, ám váratlan kihívójuk akadt. Az előző kiírásban a Nyugati csoport 17. helyén mindössze tíz győzelemmel záró BKV Előre egy 12 sikeresen megvívott mérkőzésből álló sorozattal indított, így a bajnokság legnagyobb meglepetését szolgáltatta. Ifj. Albert Flórián vezetése alatt a gárda megtáltosodott, Busai Attila pedig tőle régen látott gólerős játékot mutatott az ősz során. A 13. fordulóban azonban a Kazincbarcika megszakította a BKV Előre menetelését, és először ideiglenesen, majd tartósan átvette a vezetést a tabellán.
Október közepe a közlekedésieken kívül a DEAC-nak sem sikerült. Az egyetemisták elbukták a rangadót hazai környezetben a Kazincbarcika ellen, majd egy kis keleti presztízsmeccsen kikaptak a Békéscsaba második csapatától is. Az utolsó öt fordulóban újra a jobb formájukat hozták a debreceniek, de ez mindössze arra volt elég, hogy a telet a harmadik helyen töltsék, s hogy megtartsák a listavezető borsodiakkal szembeni nyolc pontos hátrányukat.
Az előző idényben még másodosztályú Kazincbarcikánál a vezetők a feljutást tűzték ki célul, ennek megfelelően pedig jelentősen átalakult a játékoskeret és a szakmai stáb is. A vezetőedző Varga Attila lett, míg a védelembe érkezett az egyaránt élvonalbeli tapasztalattal bíró Ur László és Dvorschák Gábor. Az NB II-ben egy gólerős támadó is hiányzott. Ezt a problémát a Ceglédtől megszerzett Laczkó Milánnal, valamint a két visszatérővel, Ádám Ferenccel és Süttő Attilával sikerült orvosolni. Az erősítés olyannyira jól sikerült, hogy a Kazincbarcika nemcsak a bajnokságban, de a Magyar Kupában is remekül szerepel. Kiejtette az akkor még jó formában lévő Szolnokot, majd hazai pályán a DVTK ellen is nyerni tudott. Meglepetés lenne, ha nem jutna azonnal vissza a másodosztályba.
A Keleti csoportban a Kisvárda, a Békéscsaba, a DVSC az Újpest és a DVTK második számú csapata is szerepel. Közülük az előző szezonhoz hasonlóan a Kisvárda teljesít a legjobban – igaz a Hidasnémeti elleni 2-4-gyel nem fognak dicsekedni, de a többiek is fel tudnak mutatni emlékezetes találkozókat. A csabaiak a már említett DEAC elleni siker mellett a listavezető Kazincbarcikától sem kaptak ki, míg az újpestiek a BKV Előre elleni 7-0-val döbbentették meg a bajnokság követőit.
Jász-Nagykun-Szolnok megye bajnoka, a Törökszentmiklós tipikus példája annak, amikor a klub vezetése és a játékosok nem egy irányba húznak. Az egyesület NB III-at akart, a labdarúgók többsége azonban nem, ennek pedig nyári kapkodás és új csapat építése lett a következménye. A megmaradt kilenc játékos mellé 17 új labdarúgó érkezett, de változott a vezetőedző személye is. Már önmagában ez is jelentősen megnehezítette volna a bennmaradás kiharcolását, de a szerencse a bajnoki sorsolásnál sem kacsintott a klubra. Az első nyolc forduló után úgy állt pont nélkül a Törökszentmiklós a tabella alján, hogy minden ellenfele felsőházi csapat volt. De Fortunának ez sem volt elég. A Tiszaújváros ellen kétgólos előnyről kaptak ki, a Füzesgyarmat ellen sem volt elég ennyi a győzelemhez, a DVTK II a 92. percben büntetőből egalizált, a Tiszafüred a ráadás harmadik percében egyenlített, a DVSC II pedig a 85. és a 93. percekben szerzett találatokkal fordított. A tavasz ennél már csak jobb lehet.
Közép csoport
A három csoport közül itt volt legnehezebb meghatározni, mely csapatok küzdhetnek a bajnoki címért. Az Iváncsa gyengébb szereplése a tavalyi szezon után várható volt, a Kecskemét végül feljutott, a másodosztályból pedig nem került ide olyan együttes, amelynek célja a visszajutás lett volna. Előzetesen a Dabas és a Keleti csoportból átkerült Balassagyarmat tűnt a bajnoki címre leginkább esélyesnek.
A bajnokság rajtját legjobban a Dunaújváros kapta el, de szorosan követte őt az újonc Makó és a 2018–2019-es idényben még másodosztályú Monor. Szeptember végére a hármas versenyfutás megmaradt, de az összeomló Monor helyét átvette a veretlen Kozármisleny. Az október alapvető változást hozott az első helyért folyó harcban. Az Aczél Zoltán által irányított Kozármisleny a Makó elleni döntetlent követően zsinórban öt alkalommal győzött, ezt a tempót pedig már nem tudták tartani riválisai. Az őszi hajrában a Dunaújváros némileg lerázta magáról az újonc makóiakat, akiknek a szereplése még így is elismerésre méltó.
A Kozármisleny az előző kiírásban 15 vereséggel a hatodik helyen zárta a bajnokságot. Ilyen előzmények után nem sokan fogadtak volna arra, hogy a klub az idén a feljutásért fog harcba szállni. Aczél kinevezésével azonban nagyot húztak a vezetők. A gárda veretlen maradt az ősszel, és hét pont előnnyel vezet a szintén remek félidényt záró dunaújvárosiak előtt. A baranyaiak védekezése kiváló, a 20 mérkőzésen kapott nyolc találat önmagáért beszél. Érdekesség, hogy ezt a remek teljesítményt két kapussal sikerült összehozni. Lékai Soma 12, Somogyi Máté nyolc alkalommal állt a háló előtt. A támadások befejezése Hampuk Ádám és Kirchner Krisztián feladata a pályán. Előbbi 14, utóbbi 11 esetben talált az ellenfél kapujába.
A Közép csoportban szerepel a Budapest Honvéd, az MTK, a Ferencváros és a Paks második együttese is. Bár az előző szezonhoz képest eredményességben elmaradnak – akkor a Honvéd és a Ferencváros a dobogóért is versenyben volt –, mégis érdemes rájuk figyelni. Mind a négy klub a fiatalok felépítésére helyezi a hangsúlyt, így az utánpótlás-válogatottból több játékost is láthattunk a pályákon. Az MTK esetében külön ki kell emelni azt is, hogy az UEFA Youth League-ben szereplő U19-es bajnokcsapat nem egy tagja az NB III-as együttesnek is alapembere.
Az újonc Makó az egész ősz során remekül szerepelt. A megyei bajnokcsapatot sikerült megerősíteni és felépíteni a harmadosztályra, talán tanulva a környék korábbi NB III-as együtteseinek – Szegedi VSE, Hódmezővásárhelyi FC – esetéből. A makóiaknak leginkább a védekezésük a dicsérhető: a 13 kapott gólnál az egész harmadosztályú mezőnyben csak három csapat védekezett jobban. Az előrelépéshez, vagy a jelenlegi szint megtartásához azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy gólerős támadókkal is rendelkezzenek.
NB III Nyugati csoport
A Nyugati csoport bajnoki címéért előzetesen többcsapatos versenyfutás volt várható. A tavalyi ezüstérmes Mosonmagyaróvár, a bajnoki harmadik Veszprém és a Keleti csoportban második helyen záró BVSC mindenképpen az esélyesek közé tartozott, de titkon számolhattunk a két évvel ezelőtti bajnok Érddel is, amely az előző kiírást is remekül indította, esetleg a Nagykanizsával.
Ahogy várni lehetett a három bajnokaspiráns élesen indította az idényt, és kisebb döccenőket kivéve ez a tempó megmaradt az ősz végéig is. Az Érd nagyjából a hetedik fordulóig bírta az iramot, a Nagykanizsa addig sem. Az újoncok közül ki kell emelni az ETO Akadémiát, a csapat képes volt megugrani az osztályváltást, sőt az élgárdák közé lépett elő. Az erőviszonyok kiegyenlítettségét jól szemlélteti, hogy az első és a harmadik pozíció között mindössze három pont a különbség, valamint az is, hogy még az utolsó őszi fordulóban is változott a listavezető kiléte. Izgalmas és fordulatos tavasz elé nézünk tehát.
A BVSC-Zugló Buzsáky Ákos személyében új vezetőedzővel vágott neki a szezonnak. Egyértelmű célként határozták meg a feljutást, és ennek megfelelően erősítették meg a csapatukat is a nyáron. Érkezett a harmadosztályú bajnok III. Kerületi TVE együttesétől Kokenszky Norbert, aki 20 mérkőzésen 25 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. Mellette az ismertebb nevek közül a korábban az NB I-ben is játszó Frőhlich Roland Szentlőrincről, Szalánszki Gergő Vácról igazolt a BVSC-be. Kokenszky teljesítménye kiemelést érdemel, ámde egyben figyelmeztetés is a klubvezetés számára. A házi góllövő listán a második helyhez négy találat is elegendő, ez pedig erős függőséget jelez elsőszámú támadójuk játékától. A télen erre a problémára mindenképpen megoldást kell találniuk.
A beosztásnál Nyugatra került az ETO Akadémia, a Gyirmót II, a Puskás Akadémia II, a MOL Fehérvár II és a ZTE második együttese. Közülük egyértelműen az ETO emelkedik ki, kellemes meglepetést okozva a szurkolóknak. A többiek felemásan szerepelnek, játéklehetőséget biztosítanak a fiatalok mellett az első csapatból kiszorulók számára is (Elek Ákos – MOL Fehérvár, Babati Benjámin – ZTE).
Az előző szezonhoz hasonlóan a Mosonmagyaróvár ezúttal is kiválóan szerepel, a védekezés és a támadás is abszolút rendben van. Átlagosan mindössze 0,65 gólt kap a csapat, miközben majdnem hármat szerez. Ezt a fajta komplexitást Debreczeni András képviseli a legjobban. Az egykori U20-as világbajnoki bronzérmes hátvéd nemcsak a saját, hanem az ellenfél kapuja előtt is kiváló: 14 szerzett találatával a házi góllövő lista második helyén található, így egymaga többet szerzett, mint amennyit a csapata az ősszel kapott. Mellette Boros Gábor és Szalka Dominik a fő gólfelelősök, de rajtuk kívül is többen feliratkoztak a góllövők közé. Az óváriak esetében mindenesetre „egészségesebb” a találatok eloszlása, mint Zuglóban.
Szerző
