NDK-s világcsúcs dőlt meg atlétikában, de még mindig bőven maradt a keleti blokk rekordjaiból

Amíg aktív volt az észt Gerd Kanter, Peking diszkoszvető olimpiai bajnoka, a hivatalos honlapján számláló mutatta azt a rengeteg napot, órát, percet és másodpercet, amely Jürgen Schult 1986-ban elért világrekordja óta eltelt. Kanter 2006-ban hetven centiméterre közelítette meg az akkor már húszéves csúcsot, ám végül ezt a kihívást el kellette engednie, és a pályafutása végén ez a számláló is eltűnt.

A litván Virgilijus Alekna, Sydney és Athén bajnoka az ezredfordulón mindössze húsz centire járt Schult félelmetes eredményétől. Ezután megnyert mindent, amit csak lehetett, és a minden idők ranglistáján pedig örökösnek tűnő második helyet szerzett magának.

Aztán jött az örököse, Mykolas Alekna, és amit az apák nemzetsége évtizedeken át hiába próbált, azt ő mindössze huszonegy évesen elérte: április derekán az amerikai Ramonában az ötödik kísérlete során 74,35 méternél landolt a diszkosz, és ezzel harminchét centit javított Schult rekordján. Bemutatta egyben a versenyszám történetének legnagyobb sorozatát is, hiszen mind a hatszor hetven méter fölé került.

Elég fura helyzet, szó mi szó, de tény, ebben a szakágban a női világcsúcs két és fél méterrel több, mint a férfi. Gabriele Reinsch 1988-ban 76,80-ig dobta a női diszkoszt, amelynek a tömege fele akkora, mint a férfi (1, illetve 2 kilogramm). Bár kilóban nézve a súlylökésben és a kalapácsvetésben is nagyobb a különbség, az arányt nézve kisebb – így lehet a diszkoszvetés az egyetlen szám, ahol a nők a férfiak előtt járnak.

Közben megérkeztünk az NDK-hoz is, amelyet Schult és Reinsch képviselt. Míg azonban Schult a férfiaknál a keleti blokk utolsó csúcstartójának számított (persze politikailag ide sorolhatjuk a kubai Javier Sotomayort, akinek az 1993-ban ugrott 245 centije még tartja magát a magasugrásban), Reinsch rekordja messze nem egyedi jelenség sem az NDK, sem a szocialista blokk női atlétikájának történetében.

Közismert, hogy a kelet-európai doppingmódszerekkel a hölgyek között lényegesen gyakrabban születtek világrengető eredmények, mint a férfiaknál, nem utolsósorban azzal, hogy a nők férfiassá váltak – már a külső jegyek alapján is. Így tarolhattak a nyolcvanas években a keletnémet úszónők és az atlétikában így tarthatja 1985 óta a női 400 méter világcsúcsát Marita Koch 47.60-nal.

És ez csak a második legrégibb rekord a sportágban, hiszen a listát továbbra is Jarmila Kratochvílová vezeti, aki Csehszlovákia színeiben – korábbi sprinterként – negyvenegy éve 1:53.28-at futott 800-on.

Más eset ugyan, de szintén szakállas szocialista csúcs a bolgár Stefka Kosztadinováé, akinek 1987-ben elért 209 centis magasugró-eredménye is felülmúlhatatlannak látszik. A rekordlistán még mindig nagy erőkkel van jelen a Szovjetunió, többek között Natalja Liszovszkajával, aki harminchét éve 22,63-ig repítette a súlygolyót. Az olimpiai számok közül immár harminchat éve a szovjet nőké a 4x400 méter legjobb eredménye (3:15.17), míg négy évvel korábban szintén a vörös birodalom tagjai futották a kisebb presztízsű 4x800 méter csúcsát (7:50.17). A Szovjetunió utolsó, máig érvényes világrekordja Nagyezsda Rjaskináé, aki 1990-ben Seattle-ben, a megboldogult Jóakarat Játékokon (Goodwill Games) 41:56.23-nál állította meg az órát a tízezer méteres gyaloglásban.

Ez után hamarosan a szocializmus ideje is lejárt, igaz, a csúcsai nehezen adják meg magukat.

Kiemelt fotó: BBC