Négy évtizede ugyanaz az olasz klub edzője és igazgatója

A Virtus Verona 1921-ben jött létre a Verona keleti részén található Borgo Venezia városrészben élő fiatalok kezdeményezéséből. A csapat jobbára különböző regionális és tartományi bajnokságokban szerepelt, csak az elmúlt években került magasabb osztályokba. A városon belül sokáig csak a harmadik számú klubnak számított a jelenleg is élvonalbeli Hellas Verona, valamint a 2021-ben megszűnt Chievo Verona mögött.

Mióta utóbbi nem indít felnőttcsapatot, a Virtus a második számúvá lépett elő. Amíg a Hellas leginkább jobb-, addig a Virtus baloldali nézeteket vall, ami jelentős ellentétet sejtet. A két csapat közt rendre több osztálynyi különbség volt, így nem alakult ki olyan erős rivalizálás, mint például Milánó, Róma, Torinó vagy Genova két csapata között, de ettől függetlenül a szurkolók cseppet sem szívlelik egymást. Amikor a Virtusnak a Hellas stadionjában kellett játszania egyes hazai mérkőzéseit, a csapat ultrái megtagadták a belépést a rivális otthonába.

„Alapvető célkitűzésünk, hogy a sport segítségével embereket neveljünk és ha még jó sportolókat is találunk közöttük, az csak egyfajta jutalom. A legfontosabb, hogy a gyerekeket szórakoztassuk a játék segítségével”

– írta könyvében Sinibaldo Nocini, aki 1961 és 1981 között volt az egyesület elnöke.

Összességében a klub működésének legfőbb célja túlmutat a labdarúgáson. A sikereket elsősorban nem a győzelmekben, hanem az általuk fontosnak tartott társadalmi értékek megteremtésében, kialakításában mérik.

Amellett, hogy elítélik a kirekesztő, szélsőséges gondolkodást, a klub Vita Virtus néven közösségi alapítványt működtet a veronai bevándorlók támogatására, beilleszkedésük megkönnyítésére. Több afrikai bevándorlónak sportolási lehetőséget biztosítottak, például a csapat első számú kapusa, a gambiai Sheikh Sibi évekkel ezelőtt menekültként érkezett a városba, azóta pedig nem csak a Virtusnál ragadt meg, de hazája válogatottjában is bemutatkozhatott.

A Virtus Verona alfája és omegája

Az 1961-es születésű Luigi Fresco nyolcéves korától kezdve kötődik a klubhoz, kezdetben utánpótlás-játékosként és labdaszedőként segítette a csapatot, majd edzőként találta meg a számításait. Már 16 éves korától kezdve gardírozta a korosztályos csapatok játékosait, aztán rövid időn belül a teljes utánpótlás feje lett a klubnál.

„12 éves voltam, amikor megkértek, hogy a nálam mindössze négy évvel fiatalabbak edzéseit vezessem. Tetszett a feladat, így párhuzamosan játszottam a csapatomban és tartottam az edzéseket. Végül az edzőm válaszút elé állított. 15 évesen lettem az utánpótláscsapat edzője, a kinevezésem után az első meccset rögtön elvesztettük, aztán viszont három és fél éven keresztül egyet sem”

– mesélt Fresco a kezdetekről.

1982-ben Nocini távozását követően vette át az első csapat irányítását vezetőedzőként és igazgatóként egy személyben, és ezeket a feladatokat azóta is ő látja el.

Fresco szerepvállalását követően a tartományi harmadosztályból (az országos nyolcadik vonal) feljebb juttatta a csapatot és kezdetét vette egy azóta is tartó együttműködés. A Virtus néhány évente lépett egy osztályt lépett, így 1991-ben már a regionális másodosztályban szerepelt, 2000-ben pedig felkerült az akkor az országos ötödik vonalnak számító Eccellenzába. 2006-ban Fresco vezetésével a csapat megnyerte az amatőr Coppa Venetót, valamint a regionális első osztály megnyerésével története során először feljutott a Serie D-be.

A Virtus Verona a negyedik vonalban újoncként a csoport harmadik helyén végzett a 2006–2007-es idényben. 2013-ban a klub együttműködést kötött a Vecomp nevű céggel, amely be is került az egyesület hivatalos nevébe (Virtus Vecomp Verona), miközben addig soha nem tapasztalt pénzügyi lehetőségekhez jutott. 2014-ben a bajnoki rájátszásban a Casertana legyőzésével kiharcolta az újonnan létrehozott Lega Pro Seconda Divisionéban való szereplést (amely továbbra is a negyedosztály volt), de egy évvel később a kiesők magas száma miatt visszakerült a D-be. A következő években a Virtus Verona rendre a negyedosztályú csoportjának legjobbjai közé tartozott, két ötödik és egy negyedik hely után a 2017–2018-as idényben kiharcolta a hőn áhított Serie C-be való feljutást.

Fresco elmondása szerint korábban négyen voltak résztulajdonosok, jelenleg a Virtus 80 százalékban az övé. Edzői és elnöki feladatai mellett polgári munkája is volt, 2021-ig adminisztratív igazgató volt egy helyi iskolában. Saját bevallása szerint igazgatóként egy eurót sem keres a saját klubjánál, edzőként pedig a Serie C-s minimálbérre (havi 1200 euró) van bejelentve. A tréneri szakmát leginkább a tapasztalatain keresztül sajátította el, de sokat olvasott és miután feljebb került csapatával, lehetősége volt képzésekre is járnia.

„Nem hinném, hogy bárki is kínálna nekem kispadot. A kezdeti időszakban volt néhány megkeresésem, de már mindenki megbarátkozott vele, hogy ennél a klubnál élem le az életemet”

– jegyezte meg.

Azzal, hogy Fresco 41 éve edzője a csapatának, a világon a leghosszabb ideje irányítja megszakítás nélkül ugyanazt a csapatot.

Korábban a Celtic FC legendás menedzsere, Willie Maley ugyan 1897 és 1940 között volt szolgálatban, a háború alatt szünetelt a munkája, míg az AJ Auxerre-t 1961-től 2005-ig irányító Guy Roux ugyancsak tartott szünetet.

Az eddigi harmadosztályú szereplés

A csapat az első harmadosztályú szezonjában könnyűnek találtatott és csoportja utolsó előtti helyén végezve kiesett. Mivel azonban több együttes nem tudta vállalni a harmadosztályú indulást, megtarthatta a Serie C-s tagságát. Azóta már nem kellett kiesési gondokkal küzdenie, három szezonban is csak néhány ponttal maradt le a rájátszásról, a 2022–2023-as szezonban pedig először bejutott a playoffba a csoport hatodik helyén. Az első két kört sikerrel vette, azonban a komolyabb játékerőt képviselő Pescara véget vetett a Virtus menetelésének.

Az új szezont remekül kezdték a veronaiak, hiszen az első három mérkőzésüket megnyerték, ennek ellenére óriási meglepetés lenne, ha végig versenyben lennének a Serie C élcsapataival.

Fresco elképesztően hosszú időt töltött szolgálatban. Miközben az olasz alacsonyabb osztályokban rendszerint gyakoriak az edző- és vezetőváltások, ő mindvégig megtartotta az állását. Mindez még úgyis nagy dolog, hogy túlnyomórészt amatőr bajnokságokban játszottak. A 62 éves szakember kezei alatt több generáció fordult meg a csapatnál, amely az évek során lassan, de folyamatosan egyre feljebb tudott lépni, és újabban már a Serie C-ben is egyre stabilabb szereplő.

A szerző a Serie C magyar oldal nevű blog szerkesztője. Amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/seriecmagyar/

Kiemelt kép: Alamy