Négy nap alatt sokat javult a magyar válogatott, de a németek ellen ez is kevés volt

Négy nap alatt sokat javult a magyar válogatott, de a németek ellen ez is kevés volt

2024. jún. 20.

Bármely aspektusból vizsgáljuk a magyar válogatott Németország elleni találkozóját, óriási különbséget látunk a Svájccal szemben mutatott játékhoz képest. Ezúttal lényegesen kisebb volt a differencia a két ország válogatottja között, annak ellenére is, hogy a németek rendkívül dominánsan futballoztak. Sokszor kísérleteztek, de mi is rátapintottunk a fájdalompontjaikra. Ez pedig hatalmas előrelépés a szombati fiaskóhoz képest. Nézzük meg, hogy min változtatott Marco Rossi, és mivel kellett szembenézniük a mieinknek Stuttgartban.


Személyi összetételét tekintve két helyen változott a magyar válogatott összeállítása a második csoportmérkőzésre. A jobb oldali szárnyvédő ezúttal Bolla Bendegúz lett, így Fiola Attila eggyel beljebb csúszott Lang Ádám helyére. A másik változtatás a bal oldali belső védő pozíciójában történt, ahol Dárdai Márton váltotta Szalai Attilát.


Bolla már a svájciak ellen is beszállt a félidőben, ami felpezsdítette a csapat támadójátékát. Nem véletlen, hiszen Bolla támadóbb szellemű játékos, mint Fiola, sokkal hatékonyabb, ha ő tartja jobb oldalon a szélességet. Ráadásul, ami már az első mérkőzésen is kifejezetten rosszul nézett ki, amikor Fiolának és Langnak kellett az ellenfél térfelén kombinálnia. Bolla minőségi ugrás, hiszen az ő sebessége, cselezőkészsége és kooperációs képessége megteremti a lehetőséget arra, hogy a jobb oldalról is veszélyes támadásokat vezessünk. Szalai kihagyása is indokolt volt, ugyanis az ő legfőbb erőssége a laposan felpasszolt labdák, kifejezetten progresszív játékos, de a németek ellen inkább olyasvalakire volt szükség, aki magabiztosan áll a lábán a cseles tízesekkel szemben.


Utólag megállapítható, hogy Rossi módosításai beváltak, hiszen Bolla előkészítette az egyik legnagyobb helyzetünket, Sallai Roland tizenhatosról megeresztett lövését, valamint saját magának is volt egy veszélyes kísérlete, míg védekezésben sem vallott szégyent. Dárdairól is elmondható, hogy rajta sem múlt a sajnálatos vereség, nem volt kiemelkedő, de az elvárásoknak megfelelt.


Ugyanakkor a szövetségi kapitány nem csak a kezdő tizenegyén változtatott, hanem a taktikán is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy visszatért az alapokhoz. Ismételten előkerült a mély védekezés és a kontratámadás. A labdához pozícionált elemekből ugyanakkor szinte semmi sem maradt. Még abban a kevés időben, amikor nálunk volt a labda, inkább a pozíciós játék elemeit láthattuk felsorakozni. Sallai és Szoboszlai Dominik egymástól távol, a bal és jobb oldali félterületekben helyezkedtek. A szélességet Bolla és Kerkez Milos folyamatosan tartották. A középpályán Nagy Ádám és Schäfer András is távol voltak egymástól, szinte sosem helyezkedtek egyszerre a pálya azonos oldalán a hosszanti tengely mentén.


A támadásainkat kevés pozíciócsere jellemezte, sokkal inkább érvényesültek a hosszú, felívelt labdák Varga Barnabás irányába, amelyeket igyekezett tovább csúsztatni vagy lefejelni. A Ferencváros centere meglehetősen hatékony volt: 12 fejpárbajának felét megnyerte, ezekből pedig tudtunk építkezni. A jól begyakorolt rotációkat jobbára csak a kirúgásoknál vettük elő, ekkor Schäfer szokás szerint visszamozgott a védelembe, így négy bekkel építkeztünk, ám ezek a helyzetek is gyakran előre ívelt labdákba torkollottak, ami abszolút nem jelentett problémát. Lényegesen könnyebben tudtuk így előre juttatni a labdát, mint Svájc ellen, ahol ragaszkodtunk a rövidpasszos játékhoz. Ezúttal jóval direktebb futballt láthattunk nemzeti csapatunktól, amivel bizony komoly feladat elé állította a németeket.

 

Kerkez (1).png 16:9

 

Sallai visszalépett a labdáért, Antonio Rüdiger követte, így Kerkez a mögötte megnyíló területbe óriási tempóelőnnyel érkezhetett. A Bournemouth erőssége a németek tizenhatosáig meg sem állt, ahol Szoboszlainak készített elő.


A támadásokat illetően is bevált Rossi változtatása, közel annyi lövésünk volt a boxon belül, mint a németeknek. Nekünk nyolc, nekik 11, ezen lövések minőségét tekintve ellenfelünknek öt olyan kísérlete volt, amelyek gólszerzési valószínűsége meghaladta a tíz százalékot, míg nekünk négy. Persze összességében az 1,13-as xG nem kifejezetten magas, de a 30 százalékos labdabirtoklási mutató mellett olyan nagy panasz sem lehet rá. Több helyzet kialakításához érdemes lett volna többet birtokolni a labdát, de Rossi azt vélhetően kockázatosabbnak tartotta, mint a sündisznóállást, amibe azért csúszott egy-két hiba is, mindamellett, hogy a játékvezető is hozott néhány vitatható ítéletet.

 

Hogyan próbálták a németek feltörni a magyar védelmet?

 

A svájciakhoz hasonlóan ezúttal is a középpályán próbált létszámfölényt kialakítani ellenfelünk. Ezúttal azonban nem a bal oldalról behúzódó szárnyvédő volt a kulcs, hanem a németek három tízesének helyezkedése. Jamal Musiala, Florian Wirtz és Ilkay Gündogan a centrumban rendkívül közel voltak egymáshoz, így Nagy és Schäfer ismételten három a kettő elleni szituációkkal találkoztak.

 

Centrum (1).png 16:9

 

A félidőhöz közeledve a roppant veszélyes Musiala lövésének is az volt az előzménye, hogy létszámfölénybe kerültek a németek a pálya jobb oldali félterületében. Tovább rontotta a helyzetet, hogy Rüdiger is magasan helyezkedett, emiatt Sallai szélesebb pozíciót vett fel, így Schäfernek kellett kilépnie Toni Kroosra, aki könnyedén játszotta meg az üresen hagyott Wirtzet.


A németek roppant intenzíven használták a félterületeket is. Elsődlegesen Kroos juttatta el ezekbe a zónákba a labdát, ami azért volt lehetséges, mert a centrumban való túltöltés miatt rendszeresen szabadon maradhatott egy német játékos a félterületben. Ez újabb és újabb gondokat szült. Ha kilépett rá valamelyik magyar védő, akkor a mögötte tátongó lyukba bemozoghatott Kai Havertz vagy valamelyik másik német támadó, ha pedig nem lépett fel a félterületbe egyik magyar játékos sem nyomást gyakorolni, akkor lendületből vezethették rá a védelmünkre a labdát.


A futballban taktika ide, tudomány oda, a legmeghatározóbb tényező még mindig a játékosminőség, éppen emiatt egy Németország elleni vereség könnyebben megemészthető. Nem úgy, mint a Svájc elleni kudarc, ahol közel azonos erősségű volt a két csapat kezdője, mégis hatalmas volt a svájciak fölénye. A vereség egyértelműen taktikai jellegű volt, a játékosok tehetetlenek voltak, de Rossi felett sem szabad pálcát törni, mert kapitányi időszaka alatt nem gyakran jártak túl az eszén. Sajnos Murat Yakinnak ez sikerült, így nem maradt más hátra, mint szurkolni a skótok elleni mérkőzésen, majd egy esetleges győzelem esetén elővenni a négyzetrácsos füzetet és kimatekozni, hogy milyen szcenáriók esetén juthatunk tovább három megszerzett ponttal.

Kiemelt fotó: Getty Images

Szerző

Bognár Ákos

Bognár Ákos

Bognár Ákos

Életemet hatéves korom óta áthatja a sport. Általános iskola első osztályában szerettem meg a futballt, minden szünetben lent játszottam a betonos pályán. Ezidőben kezdtem el követni a Premier League-et, és kaptam meg az első FIFA-mat. A sport iránti szenvedélyem azóta csak még jobban elmélyült, ezt pedig igyekszem analitikus szemlélettel megjeleníteni különböző írásaimban, elsősorban a magyar labdarúgással kapcsolatosan.