Négy ritkán hallott történet a Real egykori kemény legényéről
Dániából indulva kevés játékos jut el a Real Madridig, főleg akkor, ha nem is épp a virtuóz játékstílusáról ismeretes. Thomas Gravesen karrierje tele van érdekes történetekkel, akad néhány olyan is közöttük, amiről kevesek hallottak eddig. Összegyűjtöttük ezeket egy csokorba, hogy a többek között a póker által is vagyonossá vált ex-futballistáról pozitív értelemben is megemlékezzünk.
Thomas Gravesen azon letűnt korszak egyik karakteres alakja, amikor a futball még sokkalta közelebb állt a küzdősportok világához, pont az olyan játékosok miatt, mint amilyen ő maga is volt. Más labdarúgókkal ellentétben róla nem egy, cseleket és csodaszép gólokat tartalmazó összefoglaló videó lesz az első, ami szembejön velünk, hanem a kőkemény belépők és az a már-már őrült, ordító feje, amely mindig kiállt a saját igazáért, még akkor is, ha mindenki tudta, hogy nincs igaza.
Az utóbbi időben rendkívül felkapott lett a neve, hiszen érdekességek derültek ki a korábbi dán válogatott futballistáról. A játéktól való visszavonulását követően remekül fektette be a pénzét, és a pókerasztalnál is sikeres volt, megtalálta az új, jövedelmező szórakozását. Gravesen korábban Las Vegasban élt cseh modell feleségével, Kamila Perssével, a hírek szerint igencsak elit környéken, például Nicolas Cage és André Agassi szomszédságában. Ezt azért is engedhette meg magának, mert a szerencsejátékban jártas források állítása szerint nagyon komoly, több százmilliós vagyonra tett szert. Manapság azonban már ismét Dániában, a szülővárosában él és újra közel került a labdarúgáshoz, általában a válogatott mérkőzésein nyilvánul meg szakértőként.
Az élete azonban még úgy is tele van érdekes történetekkel, hogy már jónéhányat kitárgyalt a média annak idején, vagy épp most, hogy a bulvársajtó tudott egy kicsit csámcsogni azon, hogy sikeresen meggazdagodott a visszavonulását követően. Az Evertonnál történt tűzijátékos eset, a Robinhóval való afférja, vagy épp a válogatott edzésén Claus Jensen fejére lógatott nemi szerv sztorija már épp elég helyen megjelent, így most négy kevésbé ismert, különleges történetet hoztunk Gravesenről.
A MEGFELELŐ NEVELÉS
A Gravesen-család tősgyökeresnek számít Velje városában. Thomas és három évvel fiatalabb öccse, Peter is a helyi klubban kezdett el futballozni. Édesapjuk nagy hatást gyakorolt rájuk még úgy is, hogy ő nem volt kellőképpen ügyes, hogy eljusson a profi szintig. A küzdeni akarást és a megfelelő mentalitást azonban belenevelte a fiaiba, akiket mindig is ez vitt előre. Azzal egyikük sem volt vádolható, hogy a technikai tudásával emelkedett volna ki a mezőnyből, de a hozzáállásukra sosem volt panasz.
Az apjuk e mellett arra is figyelt, hogy megfelelően felkészítse gyermekeit egy olyan eshetőségre, ha mégsem a foci lesz a hivatásuk. Ezzel kapcsolatosan egy olyan pletyka is napvilágra került, hogy miközben az U19-es együttesben futballozott, Thomas egy autóalkatrészeket árusító boltban is dolgozott.
„Azt mondta, semmi nincs ingyen, ki kell érdemelnünk. Nagyon fiatal voltam, és az apám azt akarta, hogy tudjam meg, az életnek van más oldala is, mint a labdarúgás. Biztos akart lenni benne, hogy két lábbal állok a földön. De ez az egész nem tartott sokáig, egy idő után az edzőm szólt, hogy többet kell edzenem, nem érünk már rá ilyesmire.”
Végül mindkét fiú profi lett, bár Peter messze elmaradt a karrierívet tekintve Thomastól. Jelenleg mindketten Vejlében élnek és Thomas a népszerűségét nagyon szívesen fordítja olyan célokra, melyekkel a várost segítheti. Ennek legékesebb példáját egy dal adja, ami a „Halj meg Veljéért” címet kapta, melyben két színész – Martin Brygmann és Malte Ebert – zenél, Gravesen pedig a hozzá jól illeszkedő stílussal adja önmagát és a klub kabalájával együtt "viszi bele az érzést" a klipbe.
MYKE TYSON ÉS A MÉRLEGELÉS
A 2002-es világbajnokság európai selejtezőinek utolsó körében Dánia-Izland mérkőzést rendeztek a Parken Stadionban. A hazaiak győzelmi kényszerben voltak, hogy biztosítsák a csoportgyőzelmüket. Ez a koppenhágai este Thomas Gravesen életének egyik legjobban sikerült találkozóját hozta, a tar középpályás két gólt is vállalt a dánok 6-0-ás sikeréből.
A következő hétvégén, október 13-án szintén a dán fővárosban bokszolt Mike Tyson, annak a turnénak a részeként, amikor is az egykori nagy bajnok a visszatérését követően mindenfelé próbált még pozitív benyomást kelteni az emberekben. Dániába Brian Nielsen miatt érkezett, aki európai mértékkel nézve jelentős öklöző volt, de korábban kevés alkalommal volt dolga ilyen szintű ellenféllel. Az amerikai bunyós kilátogatott a futballmérkőzésre, melynek végén elkérte Gravesen mezét, akiről a helyi körökben is mozgó ismerősei elmondták neki, hogy milyen is egy átlagos mérkőzésén, mikor épp nem a góljaival teszi emlékezetessé a napját. Az esetről a dán játékos így beszélt:
„Tyson a lelátón ült, és megkérdezte a többiektől, hogy ki vagyok. Utána elkérte a mezem, és abban mérlegelt. Igazából nem találkoztunk soha, nem volt annyi eszem, hogy elkérjem a kesztyűjét. Azért nagyon büszke voltam rá, amikor láttam a képet.”
Tyson a dánok közt igen népszerű lett ezzel a cselekedetével. Sikerült a terve, hogy jó színben tüntesse fel magát. A gálára kilátogatók is sokkal könnyebben fogadták el, hogy a harmadik menetben kiütötte a kedvencüket, Nielsent. Minden szempontból egy rendkívül sikeres túra volt ez a bunyós számára, aki egy küzdeni akarásban hozzá hasonló sportemberre talált a futballpályán.
EGY KIS FÉLREÉRTÉS ÉS A LA GRAVESINHA
A kétezres évek egyik legfelkapottabb együttese volt a Real Madrid, amely a "galaktikus érát" hozta el a futballvilág számára. Hogy szurkolói szemmel mennyire nehezen volt ebbe beilleszthető Thomas Gravesen, azt talán az a történet adja vissza, hogy ő maga sem tudta ezt felfogni. A 2004-05-ös LaLiga szezon téli szünetéhez érkezve a madridi együttes csak a harmadik helyen állt és tízpontos lemaradásban volt a legfőbb rivális FC Barcelonához képest. A klub már a második edzőváltását eszközölte az idényben, és január elsejétől Vanderlei Luxemburgo vette át az irányítást. A brazil szakember felismerte, hogy hiába van a középpályán egyszerre ott David Beckham, Zinedine Zidane és Luís Figo, ha közben nincs senki, aki védekezzen, és ennek tudta be, hogy már öt vereséget is elszenvedtek a „királyiak” a szezon feléhez érkezve. A megoldást az akkoriban az angol Evertonban futballozó Thomas Gravesen megszerzésében látta ő és a klub, a dánnak pedig teljesen hihetetlen volt ez az egész.
„A testvéremmel voltam moziban, amikor az ügynököm felhívott. Szóltam az öcsémnek, hogy ezt most fel kell vennem, és kimentem. Az ügynököm azt mondta: „Mit gondolsz Madridról?” Azt gondoltam, hogy az Atléticóról van szó, úgyhogy azt mondtam, hogy „szeretem az Evertont.” Ő meg azt válaszolta, hogy a Real Madrid az. „A Real Madrid? Ok. És mit mondtak? És mit mondott David Moyes?” Az ügynököm aztán elmondta, hogy meg is egyeztek, úgyhogy már csak rajtunk múlik a dolog.”
Annak ellenére, hogy milyen névsorral rendelkezett ez a keret, az eredmények nem jöttek úgy, ahogy azt elvárták volna akár a szurkolók, akár a vezetőség. A csapatból persze masszívan kilógott a dán válogatott játékos, akit itt is leginkább a kőkemény játékstílusáról jegyezhettek meg a drukkerek. A 49 meccsen összeszedett húsz sárga lapja és egy azonnali kiállítása nem akármilyen produktum, de a spanyol virtusból rá is ragadt valami. A többség nem is tudja, hogy a 2006. január 15-én rendezett Sevilla elleni mérkőzésen Gravesen beírta magát a történelemkönyvekbe. Ekkor "mutatta be" a „La Gravesinha” néven elhíresült cselét, ami olyan megmozdulás volt, ami valójában nem is trükk akart lenni.
„A pálya közepén voltam, Zidane hozzám passzolt. A labda elgurult mellettem, az ellenfél meg jött felém. A földre vetettem magam, ami úgy tűnt, mintha cselezni akarnék, de valójában csak a labdát akartam védeni, ami végül nálam maradt, nem veszítettem el. És ez volt a legfontosabb!”
LESZOKÁSRA BUZDÍT A GOODISON LEGENDÁJA
Azt, hogy mennyire szeretik és tisztelik az Evertonnál Thomas Gravesent, nem írhatja le jobban más, minthogy a mai napig felcsendül olykor az őt éltető dal a lelátón a mérkőzések előtt. A közönség soha nem felejt el olyan labdarúgókat, akik a nehéz pillanatokban a csapatban játszottak és a szívüket, lelküket kitették a pályára, hogy sikert érhessenek el. A dán játékos épp ilyen volt, ez pedig legenda státuszba emeli őt a szurkolók szemében.
Ő pedig szintén nem felejt és a mai napig otthonaként tekint a városra, ahová nagyon szívesen vissza is tér. 2018-ban csatlakozott a Change Incorporated „Quit2Win” névre keresztelt kampányához, amely a dohányzásról kívánja leszoktatni a brit fiatalokat. Tudta, hogy ezzel segíthet és visszaadhat valamit a városnak, hiszen megtalálta az általa elítélt káros szenvedély és az imádott sportjának metszetét.
„A Change Incorporated megkeresett a Quit2Win ügyében. Tudták jól, hogy milyen erős kötődéseim vannak Liverpoolhoz. Nagyon utálom a cigarettát, főként amiatt, amilyen hatással van a családokra és a barátságokra, úgyhogy azt hiszem, tökéletes voltam a feladatra. Már vagy négyszer-ötször voltam itt, hogy támogassam a helyi srácokat a leszokásban.”
E kezdeményezés keretein belül 2019 októberében találkozott a helyi amatőr csapat, a Sunday League-ben szereplő AFC Townsend tagjaival a Cabbage Hall Pubban. A klubnál többen felfigyeltek erre a kampányra és miután saját negatív tapasztalatuk is volt, felvették a kapcsolatot a Change Incorporateddel. A gárdából csak egy-két játékos nem dohányzott, de akadt olyan közöttük, mint Clayton, akinek az édesanyja és a testvére elvesztését kellett megélnie a cigaretta miatt, az egyik legtehetségesebb játékosuk, Matt pedig elmesélte, hogy a nikotinfüggőség miatt nem tudott megragadni magasabb osztályban. Gravesen számára a stabil háttere, a múltja adott olyan támpontot, ami miatt mindig is távol tartotta a dohányzástól.
„A pályafutásom előtt a dán válogatottban is volt néhány játékos, aki dohányzott, ilyen volt például Preben Elkjaer-Larsen. Sosem teljesedett ki. Úgy értem, egészen nagyszerű játékos volt, és mi lehetett volna belőle, ha nem dohányzik?”
A kampány keretein belül a klub és a játékosok vállalták a kihívást, amit Thomas Gravesen állított fel nekik. Öt hétről volt szó, amely során kamerák követték őket végig az otthonuktól az edzésekre és a meccsekre is, és ez idő alatt egyáltalán nem dohányozhattak. Többen a teljes leszokással is megpróbálkoztak, hogy bizonyítsák elhivatottságukat. A végeredmény egy ötrészes sorozat lett, ami a Quit2Win kampányt népszerűsítette, a játékosok pedig büszkén mesélhették él az újbóli találkozás során Gravesennek, hogy már a pályán is érzik a hatását annak, hogy letették a cigarettát.
Borítókép forrása: Getty Images
Szerző
