Négyből négy: amióta létezik selejtező, mindig olimpia lett belőle kézilabdázóinknak

Peking 2008 – Tóth Tímea tizennégy gólja Lengyelország ellen

2007 decemberében, a Franciaországban rendezett női világbajnokságon az aranyérem is benne volt a pakliban, ám a magyar válogatott a negyeddöntőt nyert helyzetből elveszítette a vb-ket akkoriban uraló Oroszország ellen. Ez után még Angolától is kikaptunk, így az első helyett a nyolcadikak lettünk, de a tavaszi olimpiai selejtezőre lehetett készülni. A csapaton belüli konfliktusok viszont megviselték Németh András szövetségi kapitányt, és már 2008-at írtunk, amikor úgy döntött, mégsem folytatja.

A szövetség általános meglepetésre Hajdu János szakmai igazgatót nevezte ki kapitánynak, aki néhány évvel korábban a férfi válogatottal megbukott (a 2001-es vb-ről , majd a 2002-es Eb-ről is lemaradt a csapattal). Saját bevallása szerint sem ismerte a női játékosokat, és ideje sem maradt megismerni.

„Nem nagyon tudtam mit csinálni

– mesélte később a Magyar Narancsnak. –

Úgy nézett ki, én vagyok a legkisebb közös többszörös, a legkisebb rossz, és ezzel egyetértett az összes vezető klub, egyhangúlag az elnökség és a feleségem is. Én nem annyira. Nyolc napunk volt, hogy fölkészüljünk a selejtezőre – ezt normális ember nem vállalja el.”

A stáb összeállításával viszont felgyorsította az ismerkedést, maga mellé vette Konkoly Csabát és Imre Vilmost, a keret gerincét adó Győr és Dunaferr vezetőedzőjét.

„Életem legjobb húzása volt… Minimális információval kellett volna belevágnom életem egyik legnagyobb feladatába”

– kommentált utólag.

A romániai selejtezőtornán mindjárt az első meccs kulcsfontosságúnak számított, kaotikus csata lett belőle. Tóth Tímea, aki a vb-n csapattárstól kapott kritikát a sok lövési kísérlete miatt, kilenc gólt szerzett az első félidőben, de még így is Lengyelország vezetett 18–17-re. Az utolsó tíz percig szoros mérkőzésből végül 39–30-as magyar győzelem született, tizennégy Tóth Tímea-találattal.

A második körben a házigazdával szemben alulmaradt ugyan a magyar együttes, de simán megverte Japánt, így kvótát szerzett.

London 2012 – Mikler Roland és Lékai Máté már kulcsszereplő

Pekingről a férficsapatunk lemaradt, 2008-tól kezdve négy év alatt háromszor sikerült itt kapitányt váltani (akárcsak a hölgyeknél), miközben Nagy László három éven át nem vállalta a válogatottságot. A szövetség a klubbal való furcsa viszonyt tükrözve 2009-ben Mocsai Lajos veszprémi másodedzőjét, Csoknyai Istvánt ültette a kispadra, majd a 2010-es Eb-szereplés után mellé ültette és kinevezte fölé Mocsai Lajost. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokságra is drámai körülmények között sikerült eljutni, a Szlovénia elleni páros meccs visszavágója alatt összesítésben már nyolcgólos hátrányba került az együttes, de végül minimális különbséggel továbbjutott. A 2011-es svédországi vb-n a norvégok elleni csoportmeccsen 0–6-ról jött össze a fordítás, és meg sem állt a hetedik helyig a csapat, így egy évvel később olimpiai selejtezőn folytathatta, szintén Svédországban.

2012 húsvétjának hosszú hétvégéjén az első és legfontosabb csata során minden idők legerősebb macedón válogatottját kellett legyőzni, amely Kiril Lazarovval és Dejan Manaszkovval néhány héttel korábban ötödik lett az Európa-bajnokságon. Nagypénteken Göteborgban, fanatikus szurkolói előtt ránk is ijesztett a délszláv gárda, három góllal vezetett húsz perc után, de a folytatásban a magyar válogatott – Mikler Roland és Lékai Máté bevetésével – kontroll alatt tartotta az ellenfelet. Az utolsó két percen belül azonban a macedónok emberelőnybe kerültek, az egyenlítésért támadtak, hiába.

Még nem az üres kapus játék korszakát éltük, a másik oldalon Harsányi Gergely öt a hat ellen, kiszorított helyzetből belőtte az első gólját, és beállította a végeredményt (28–26). Egy sajátos Mikler-bravúr azért még jól jött:

Nagyszombaton Brazília ellen Lékai Máté is főszereplővé lépett elő. A hajrában az ellenfél többször is az egyenlítésért támadhatott, az utolsó magyar akciónál azonban odapattant a labda Zubai Szabolcshoz (29–27), így két kör után, húsvét vasárnapján Magyarország már az olimpiai kvótát ünnepelhette. 

Balátlövőként a negyvenéves Pérez Carlos, jobbátlövőként a szintén honosított, de a magyart anyanyelvként beszélő Krivokapics Milorad játszott kulcsszerepet a londoni repülőjegy kiharcolásában. Krivokapics Londonról azonban már lemaradt, Nagy László ugyanis visszatért. Az olimpia az évszázad egyik legnagyobb meccsét hozta az Izland elleni negyeddöntőben, a Svédország elleni elődöntőben pedig – Császár Gábor súlyos sérülése ellenére – egy-két mozdulaton múlt csak a finálé. 

Tokió 2020 – telt házat terveztünk, zárt kapu lett belőle

Kim Rasmussen egy teljes olimpiai ciklust végigdolgozhatott a női válogatottal 2016-tól, ám nem ütöttük meg vele a főnyereményt, két világ- és két kontinensbajnokság alatt a legjobb eredménye egy Eb-7. hely lett. Ez azonban utólag, a körülmények szerencsés alakulásával olimpiai selejtezőtornát ért. A dán trénert a 2019-es vb után eltiltotta a nemzetközi szövetség (a zsűrit és a játékvezetőket kritizálta éles hangnemben), ennek hatására menesztette a magyar, bár eredetileg meg akarta tartani.

Az egyik beugró – a Rasmussen előtti időszakhoz hasonlóan – Elek Gábor lett, aki ezúttal Danyi Gáborral kapta meg párban a kapitányi kinevezést. A koronavírus-járvány második, harmadik hulláma alatt egy furcsa Eb-n a 10. hellyel debütáltak, innen viszont csak felfelé vezetett az út.

Hazánk először rendezhetett a sportágban selejtezőtornát, de nem egészen így akarta. Az egy évvel elhalasztott tokiói játékokra 2021 márciusában, Győrben zárt kapus meccseken lehetett eljutni, ez viszont már két fellépés alatt sikerült a magyar válogatottnak. Kazahsztán legyőzése után a Szerbia elleni ki-ki meccsen végig vezetve, 31–23-ra győzött a magyar csapat.



Tokióban nehézség nehézséget, sérülés sérülést követett, az első három meccsét elveszítette a válogatott. Innen hozta vissza két győzelemmel a továbbjutást, mindenek előtt a vb-ezüstérmes Spanyolország legyőzésének köszönhetően. A negyeddöntőben pedig olyan ellenállást mutatott be az Európa-bajnok Norvégia ellen, amelyre előtte másfél évtizeden át csak akkor volt képes, amikor a norvégoknak nem számított a végeredmény. Lehajtott helyett végül emelt fővel jöhettek haza. 

2024 Párizs – amire tizenkét évet vártunk

Tizenkét év magyar férfi kézilabdázásának legfontosabb meccsét éltük át vasárnap este, a tatabányai selejtezőt záró magyar–portugálon, amelyen csak az egyik fél álmai válhattak valóra. Ha valaki nem látta, itt nézze meg az egész meccset, hogy megértse, miért lett sírva vigadás belőle a helyszínen és az otthonainkban. Aki látta, az meg azért, hogy újra meg újra átélhesse.

Generációk emlékeznek majd évtizedekig erre az estére, amelyen egyre nagyobb bajba került a válogatott a második félidőben: Bánhidi Bence és Ancsin Gábor megsérült, Sipos Adrián tizenkét perccel a vége előtt piros kapott kapott és tíz perccel a vége előtt még kettő volt oda úgy, hogy az iksz kevés lett volna nekünk. Az utolsó percekben pedig elköszöntünk Bodó Richárdtól is, de az emberhátrányból egyre inkább gólelőny lett, Imre Bence és Bartucz László egyaránt pályafutása eddigi legnagyobb alakítását mutatta be, Lékai Máté a passzaival visszahozta a fénykorát, így Mikler Rolanddal újra olimpiára utazhat – London után Párizsba.

Árpilis 11. és 14. között Debrecenben a női válogatottunkon a sor, hogy folytassa a hagyományokat. Kamerun, Svédország és Japán társaságában minden esélye megvan arra, hogy a két továbbjutó közé kerüljön.

Kiemelt fotó: MKSZ/Kovács Anikó