Nem csak épphogy, hanem teljesen kitakarítottak Bordeaux-ban

Amikor 2018 nyarán több szaklap is egyöntetűen állította, hogy a Ligue 1 a közeljövőben a külföldi befektetők „El Doradója” lehet, akkor még nem ismertük a koronavírust, és a potenciális vevők sem láthatták maguk előtt, hogy ez a közeg nem épp olyan, mint máshol, itt a többi topligával ellentétben túl könnyű csapdába esni.

Az FC Girondins Bordeaux a 2017-2018-as szezonban remekül szerepelt, és sokáig úgy tűnt, hogy a nyár el is hozza számukra az új tulajdonost, aki felemelheti az alakulatot – akár a PSG magasságába is. A legfőbb jelölt Philip Anschutz volt, akinek ekkor – a Forbes által – 8 milliárd dollárra becsült vagyona volt, és többek között az NBA-ben szereplő Los Angeles Lakers, illetve az MLS-ben szereplő Los Angeles Galaxy csapataiban is volt tulajdonosi érdekeltsége.

Végül mégsem Anschutz, hanem Joseph DaGrosa Jr., a General American Capital Partners vezérigazgatója lett a befutó, akinek az azonnali profittermelés volt a célja, és több projektje is már bebukott különböző sportágakban. Ő végül meg is mutatta, hogy milyen a rosszul menedzselt klub, amely leginkább önmaga ellensége.

2018-ban Gustavo Poyet irányításával még a hatodik helyen zárt a csapat, ám neki még azon a nyáron mennie kellett egy nyilatkozata miatt, amelyben „kínosnak” nevezte a klub üzletpolitikáját, miszerint Gaëtan Laborde átigazolásáról a tudta és beleegyezése nélkül egyeztek meg a Montpellier-vel. Még azon a nyáron eladták Malcom játékjogát is 41 millió euróért az FC Barcelonának, úgy, hogy már megvolt a megállapodás az AS Romával, de a többet ajánló vitte végül.

Aurélien Tchouameni az egyik legnagyobb pazarlása volt a klubnak az elmúlt években, míg Gustavo Poyet óta nem volt igazán sikeres edzőjük (Forás: Mehdi Fedouach/casenader.com)

Ezzel egyidejűleg visszaestek az eredmények, viszont a bértömeg továbbra is igencsak előkelő helyen maradt a ligán belül. A 14. hely már jelzésértékű lehetett volna, de nem lett az, viszont a fiatal tehetségek eladása folytatódott, s olykor a valós értékük alatt távoztak a klubtól. A Jules Koundé játékjogáért a Sevillától 2019-ben kapott 25 millió euró csak a továbbértékesítésére vonatkozó 20%-os záradékkal együtt lett elfogadható üzlet (idén nyáron még tízmillió befutott, amikor átigazolt a Barcelonához a 23 éves védő), és Aurélien Tchouameni játékjogának 2020-as értékesítése is csak 10 milliós bevételt hozott a Monacótól. Ez már akkor is érezhetően kevés volt egy ilyen kivételes talentumért, a 22 éves védekező középpályást ezen a nyáron a Real Madrid vitte 80 millió(!) euró körüli összegért.

A kirobbant koronavírus-járvány és a be nem fejezett bajnokság, a tévés jogdíjak bezuhanása és a meccsnapi bevételek hiánya aztán jócskán megtépázta a klub egyébként is ingatag lábon álló pénzügyi lehetőségeit, és akkor még nem is ez volt a mélypont.

Miközben kezdett újraindulni a futballélet az országban, és kicsit emelkedtek a bevételek, a klub nem akart jelentősen faragni a bértömeg jelentette kiadásokon – attól félve, hogy kieshetnek. A számok kezdtek látványosan mínuszba menni, és ekkor jött az amerikai résztulajdonos, a King Street bejelentése, hogy a továbbiakban nem fogja anyagilag támogatni az egyesületet. DaGrosa menekülőre fogta tehát, és a Lille-ben az igencsak rossz döntései után távozásra kényszerített Gérard López csapott le a kínálkozó esélyre. 2021. június 22-én bejelentették, hogy a luxemburgi üzletember megvásárolta a klub többségi tulajdonrészét.

Gérard López a legutóbbi bebukott projektje után most talán sikeresen építhet fel egy romokban lévő klubot (Forrás: Girondins Bordeaux)

Még a nyáron sikerült tízmillió körüli kiadást összehoznia, ami a továbbra is magasan tartott fizetésekkel, valamint a korábbi edzőkhöz képest kiemelt bérezésű Vladimir Petkovic kinevezésével azt jelentette, hogy meggyújtották a puskaport, csak nem tudtak róla. Az egykor svájci szövetségi kapitányként is remeklő szakember ide már úgy érkezett, mint aki túl van a zenitjén, és ezt be is bizonyította, mert vele igen rossz eredmények jöttek. Ráadásul egészen februárig vártak a menesztésével, ami nem annak szólt, hogy hisznek benne, mert a 0,92 pont/meccs mutató erre nem igazán adott okot már akkor sem, csupán a lelépési díját nem akarták feltétlenül kifizetni.

A helyére érkező szakember, David Guion úgy írt alá, hogy biztosítékot kapott, hogy maradhat kiesés esetén is, s ennek megfelelően a liga legszerényebb fizetését kapta meg, de azt kikötötték, hogy ez nem csökkenthető az osztályváltás esetén. Az első okos döntés volt ez a klubtól, amely ekkor már menthetetlen állapotban volt. A 2021–22-es idény végén a Bordeaux az utolsó helyen végzett a bajnoki tabellán, és kiesett a Ligue 2-be. (Ez volt az első ilyen eset az 1990-1991-es szezon óta, amikor is a 10. helyen végző klubot a pénzügyi nehézségek miatt kizárták, de a következő idényben bajnokként egyből vissza is jutott.)

A szervezet vizsgálatainak összefoglaló jelentése 645 millió eurós összveszteséget vázolt fel a liga számára a 2020-21-es szezonban, ebből a Bordeaux 67 millió eurós hiánya a negyedik legnagyobb volt. Ráadásul a kiesés idején is fennállt még 42 millió tartozás. A Bordeaux „brutálisnak” nevezte a döntés, fellebbezett ellene, és kitűzte célul a tartozás eltüntetését. Megkezdődött a harc az idővel, mert július végéig kellett eredményt felmutatniuk.

A matek nem indult jól, mert Alberth Elis kölcsönszerződésének véglegesítése akkor aktiválódott, és ez egyből hatmilliós kiadást eredményezett, amiből kettőt kellett a nyáron elutalni. A folytatásban viszont a sokat kereső játékosok kipaterolása azonnal jó irányba kezdte terelni a számokat.

A 2021-22-es szezon legtöbbet kereső játékosai (Forrás: capology.com)

A mindössze 11 meccsen pályára lépő Laurent Koscielny visszavonulása évi 3,6 millió eurós spórolást jelentett, és a 37 éves Jimmy Briand sem fog hiányozni Bordeaux-ban, azonban az 1,62 millió eurós bérét már hasznosabban is el tudják költeni. Benoit Costil lejáró szerződése 2,16 millió eurót szabadított fel, míg Josuha Guilavogui visszatért a Wolfsburghoz, és vitte magával a 2,88 millió eurós fizetését is. Otávio a tavaszt kölcsönben töltötte az Atlético Mineirónál, de még ekkor is jelen volt a bérkeretben az 1,8 millió eurós fizetésének a fele, míg a Lyonból kiebrudalt Marcelo a tavasszal 1,8 millió eurót keresett, majd ingyen távozhatott. M'Baye Niang távozása 1,13 millió eurót szabadított fel, míg Mexeré 1,44-et, de mindketten átigazolási díj nélkül léptek le. Rémi Oudin kölcsönbe került a Leccéhez, amely átvállalta az 1,32 millió eurós bérét, és opciós joga van megvenni a támadót.

Hvang Ui Dzso négymillió euró fejében lett a Nottingham Forest játékosa, és az utána felszabaduló évi 1,44 millió euró spórolás is jól jött a klubnak, de a megváltást a Seku Mara játékjogáért a Southamptontól kapott 13 millió euró jelentette, amivel kilábaltak a gödörből. Jean Onana is behozott még négymilliót a konyhára, ahogy Raoul Bellanova esetében is kaptak hétszázezret, ami ajándék volt, miután nem is itt játszott már az előző idényben sem.

A sor végére érve csak Fransérgio maradt egyedül a millió felett keresők táraságából, de a jelenlegi szezonban már ő is csak 750 ezer eurót keres, ezzel most ő a legjobban fizetett játékosa a keretnek Stian Gregersen mellett, aki szintén kulcsfigurája lehet az újjáépülő csapatnak, mint veterán vezér a védelem tengelyében.

A végre egyenesbe jövő gárda így is eredményes tud lenni, mert a másodosztály egyik legjobb játékosállománya náluk van, és ezt hét forduló után a tabella is tükrözi, 14 pontot gyűjtve az első helyen állnak. Még sokat kell dolgozniuk a visszajutáson, de ha a nyáron megkezdett szorosabb pórázon tartott gazdálkodást folytatják, akkor talán ismét egy stabil lábakon álló élvonalbeli gárdává válhatnak a jövőben, amit egy hatszoros bajnok esetében el is várna az ember.

Kiemelt kép: targetscouting.com