Nem érződött az osztálykülönbség az ETO–DVSC mérkőzésen
Még mindig ritkaságszámba megy, amikor Magyarországon két labdadomináns csapat méri össze tudását. Ráadásul jelen esetben az egyik fél csak a másodvonalban szerepel, de ezen a mérkőzésen az osztálykülönbség egyáltalán nem látszott. Az ETO FC méltó ellenfele volt a Debrecennek, az elemzésből pedig kiderül, hogyan tudta ezt megvalósítani.
A labdarúgó Magyar Kupa negyedik fordulójának első mérkőzésén az NB II éllovasa, az ETO FC Győr fogadta hazai pályán a Debreceni VSC csapatát. A találkozó előtti interjúk során mind a hazaiak vezetőedzője, Antonio Munoz, mind Szrdjan Blagojevics jelezte, hogy stílusukhoz ragaszkodni fognak. Ez a szerb mestertől persze nem egy óriási vállalás, ellenben a spanyol szakvezetővel, ugyanis rendkívül kevés másodosztályú csapat vállalja fel a magas labdabirtoklásra épülő játékot egy osztállyal fentebb szereplő riválisával szemben. De az ETO felvállalta. Ráadásul nem csak labdával, hanem labda nélkül is, ami végső soron sikerrel nem párosult, de a győriek így is bizakodva tekinthetnek a jövőbe. A debreceni szurkolóknak sincs különösebben okuk az aggodalomra, mivel Blagojevics csapata az erőforrásaihoz mérten nagyon korszerű és látványos játékkal rukkol elő hétről hétre és ez az ETO Parkban sem történt másként.
Az ETO több hangszeren játszik
Letámadás
A Rába-parti együttes az első perctől kezdődően magasan letámadta a Debrecent, amelynek intenzitása a mérkőzés egyes periódusaiban ugyan visszaesett, de az alapelvek nem változtak. Az ETO általában öt játékosát használta a letámadás során magasan, Claudio Bumbát, Michal Skvarkát, Riquelme Rodrigues Mendest, Paul Antont és Tóth Rajmundot, míg a Debrecen pedig Marko Milosevics kapuson kívül hat játékost is mélyen tartott (Kusnyír Erik, Dusan Lagator, Olekszandr Romancsuk, Ferenczi János, Hamzat Ojediran, Stefan Loncar) és így egy 2-4-es/4-2-es formációval próbálta átjátszani a zöld-fehérek letámadását. Az ETO-nak tehát a létszámhátrányát kompenzálnia kellett ezekben a szituációkban, amit úgy igyekezett megoldani, hogy a labdajáratást az oldalvonal irányába kényszerítette, ahol olyan helyzetbe került a labdás játékos, amelyből lehetetlen volt a szabadon hagyott csapattárs megjátszása. Rögtön a harmadik percben egy ilyen helyzetet teremtett a Győr.
A kiemelt képen látható, hogy az öt győri játékos egymáshoz közel, a pálya centrumában helyezkedik, teljesen üresen hagyva a szélességet adó játékosokat, majd miután Milosevics megjátssza Kusnyírt, azonnal nyomást gyakorolnak rá a hazaiak és elzárják előle a passzlehetőségeit.
Visszatámadás
Nem csak a letámadás, de a visszatámadás is komoly galibát okozott a DVSC labdabirtoklási fázisaiban. Az ETO szinte minden labdavesztését követően azonnal visszatámadott, méghozzá rendkívül szervezetten. Ennek hatékonysága alapvetően két ponton múlik: az egyik a sebesség, a labdavesztés pillanatában mekkora tempóval támad vissza az adott játékos, míg a másik a labdás fázisban jelenlévő struktúra. Ugyanis, ha a labdatartás során távol helyezkednek egymástól a csapattársak, akkor hiába a gyors visszatámadás, akkora utat kell egyik-másik játékosnak megtennie, hogy az ellenfélnek több ideje, lehetősége van a labdabirtoklásra.
Azonban az ETO játékosai a támadások során közel helyezkedtek egymáshoz, ráadásul intenzíven törekedtek a labda visszaszerzésére is, így a Debrecen a labdaszerzéseket követően egyáltalán nem tudott hatékonyan támadásba lendülni, sőt sok esetben a labdaszerzést, labdavesztés követte, mivel a vendégek nem tudták a kellő sebességgel kialakítani a birtokláshoz szükséges szerkezetet.
Kisjátékok
A gegenpressingnél említettem, hogy az ETO játékosai közel helyezkedtek egymáshoz, ugyanakkor ennek nem csak a labdavesztéskor vették hasznát, hanem a labdajáratáskor is. A kisalföldi csapat az NB II-es bajnokijai alatt is gyakran alkalmazza a túltöltéseket, amelyeket rendkívül fluidan valósítanak meg a játékosok. Folyamatosan mozgásban van mindenki az adott területen belül és ezt az ellenfelek nehezen tudják levédekezni, mivel ilyen mennyiségű és minőségű mozgás mellett már korántsem egyértelmű, hogy kinek kire kellene figyelnie. Ráadásul a játékosok akaratlanul is, ösztönösen elsődlegesen a labdára fókuszálnak, ami hatványozottan igaz akkor, amikor viszonylagosan közel van hozzájuk, ugyanis ilyenkor erőteljesebben azt érzik, hogy potenciálisan közbeavatkozhatnak, megszerezhetik azt.
Ebből adódott a képen is látható elcsúszás, amelynek köszönhetően Bumba ilyen üresen kaphatott labdát, amelynek következménye az ETO talán egész mérkőzésen legnagyobb kialakított helyzete volt. (A játékvezető végül lefújta az akciót, de nem a védelmen múlt, hogy Bumba figyelmetlenségéből adódóan minimálisan előrébb helyezkedett náluk.)
Üres területek feltöltése
A labdatartás biztosítása mindkét csapat számára rendkívül fontos volt. A két edző hitvallásából fakad, hogy azokat a szituációkat preferálják, amikor náluk van a labda. Habár Munoz taktikájában a támadók és a középpályások is a labdatartás során meglehetősen szabadon mozoghatnak, a védőknek tartaniuk kell a pozíciójukat. A szélsővédők a vonalak mentén, míg a félterületekben és a centrumban egy-egy belső védő található. Így tud szabadon járni a labda, de ez nem mindig elégséges ahhoz, hogy stabilan megvalósuljon a holding fázis. A Debrecen igyekezett magasan letámadni, gyakran tudott létszámazonosságot kialakítani, de köszönhetően a középpályások szabad mozgásának az ETO képes volt több ízben is megoldani ezeket a szituációkat. A lenti ábrán éppen a mindössze 19 éves Tóth Rajmund hagyta el helyét és húzódott át a pálya másik oldalára, hogy passzopciót kínáljon Luciano Verának.
Mivel Loncarnak Antonra kellett figyelnie, Ojedirannak pedig Riquelmére, nem volt, aki felvegye Tóthot. Dzsudzsák Balázs lehetett volna, aki ezt megteszi, de az ő védekező feladatai minimalizáltak. Tehát Tóth remekül ismerte fel, hogy melyik területbe kell bemozognia ahhoz, hogy a labdacirkuláció tovább folytatódhasson.
Ugyanakkor az ETO sem tudta mindig magabiztosan birtokolni a labdát, mert a védelem közepén több olyan játékos is szerepelt, akinek a progresszív passzok kiosztása nem tartozik az erősségei közé, valamint a Debrecen által diktált tempóhoz nem tudtak felnőni, folyamatosan lassan döntöttek, ez pedig rendszeresen labdavesztéshez vezetett. Ez volt az oka annak, hogy a Győr sem tudott dominanciát kialakítani.
Ahogyan a Debrecen sem, de az ETO védelme mögé berúgott labdákkal néhányszor nagyon magas minőségű helyzeteket sikerült kialakítania. Összességében veszélyesebbek voltak a vendégek, de a mérkőzés hajrájában mégis egy pontrúgás segítségével tudták csak kivívni a továbbjutást. Az ETO egyébként a bajnokságban is nagyon gyengén teljesít a rögzített helyzeteknél, sok szabadrúgás és szöglet után kapott már gólt. Ezen a győrieknek mindenféleképpen javítaniuk kell, mivel egy esetleges feljutást követően már nem valószínű, hogy képesek lesznek a lehengerlő támadójátékukkal kompenzálni az ajándékba adott találatokat.
Kiemelt kép: dvsc.hu
Szerző
