Nem futballistának, hanem esztergályosnak készült
Bödör László a 94 éves korában elhunyt Raduly József után lett a legidősebb magyar válogatott labdarúgó. Az MTK egykori csatára – aki 90 esztendős lesz idén – jó egészségnek örvend, rendszeresen tornázik és dolgozik a kertjében. Mi több 86 éves koráig még esztergált is.
A legnagyobb sikereit az MTK együttesével elérő Bödör 1933. augusztus 17-én született Budapesten. Gyermekkorában sokat futballozott, de nem voltak nagyratörő álmai a sportágat illetően. „A Keresztúri úton laktunk. Kiléptem a konyhából, és már a Rákosi Vasutas pályáján voltam, éjjel-nappal fociztunk. Kis tökmag voltam, jól ment a játék, de különösebben nem kötött le” – mesélte egy interjúban.
Miután leérettségizett a II. Rákóczi Ferenc Közgazdasági Technikumban, a labdarúgás és a tanulás helyett inkább az esztergagép mellett képzelte el a jövőjét: „Az esztergályosokról azt mondták, nagyon jól keresnek, a munkaverseny hősei, így otthagytam az egyetemet rögtön az első évben, és elmentem esztergályosnak. Többet kerestem, mint apám, aki akkor már 30 éve mozdonyvezető volt” – emlékezett vissza egy tavaly készült riportban. „Úgy éreztem, jó helyre kerültem, imádtam a munkám. Rengeteget dolgoztam, és sohasem kérdeztem, hogy miért kell ezt nekem csinálni, miért nem hagyom abba.”
21 évesen aztán eldöntötte, a futballal is komolyan szeretne foglalkozni, a sorkatonai szolgálat alatt jutott erre az elhatározásra.
„Elkezdődött a hadseregbajnokság, az Esztergomi Vasas pályáján játszottunk, ez 1955-ben volt. Nem akartak betenni, pedig én tudtam, jobb vagyok náluk. Aztán egyszer mondták, na, álljak be a bal szélre, mondván, ott nem tudok ártani, utána már hívtak játszani” – mesélte a kezdetekről. – A seregben írnok lettem, gyöngyéletem volt. Leigazoltak az esztergomiak az NB II-be, kiszúrt a Dorog, 21 évesen átmentem oda.”
1956-ban aztán az MTK-hoz került, ahol pályafutása legsikeresebb időszaka következett. A kék-fehér alakulatban töltött kilenc éve alatt 177 mérkőzésen lépett pályára, amelyeken 61 gólt szerzett, csapatát egy-egy bajnoki arany- és bronz-, valamint két ezüstéremhez segítette.
A nemzetközi porondon is sikeresen szerepelt a budapesti együttessel. A Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK) az 1963–1964-es idényben az MTK csak a megismételt mérkőzésen maradt alul a portugál Sportinggal szemben, a 3-3-mal végződő első találkozót két nap múlva 1-0-s vereség követte.
Utolsó csapata a Debrecen volt, a cívisvárosban töltött rövid időszak után 1967-ben akasztotta szögre a stoplist. A magyar válogatottban egy alkalommal szerepelt: 1961-ben Egyiptom ellen Kairóban lépett pályára a nemzeti csapatunkban, ahová dr. Fenyvesi Máté sérülése után került be. A mérkőzés 2-0-s magyar győzelemmel végződött. Korábban tízszeres B válogatott is volt, ezeken a találkozókon négy gólt szerzett. Ott volt az 1962-es chilei világbajnokságon szereplő magyar válogatottban, de nem lépett pályára a tornán. A visszaemlékezések szerint „erőteljes, nagy munkabírású, mozgékony és veszélyesen lövő gólerős középső támadó” volt.
Másik szerelmének, az esztergálásnak viszont a 86 éves koráig hódolt, csak három éve hagyta abba a munkát. „A gerincem és a lábam fáj, ezért hagytam fel 2020. január elsején az esztergályos mesterség űzésével, noha e szakmában kétszeres aranykoszorús vagyok” – nyilatkozta tavaly.
Bödör – aki augusztus 17-én lesz 90 éves – a mai napig is aktív életet él. „Minden nap tornázom 20 percet annak ellenére, hogy nagyon fáj a derekam. Amit tudok, megcsinálok, a kertben is dolgozom. Ugyan nehezemre esik, de mindenért meg kell küzdeni, viszont az egész élet erről szól” – vallja.
Kiemelt kép: mtkbudapest.hu
Szerző
