Nem kaptak sok esélyt az életre, mégis csodás sportoló lett belőlük
A 400 méteres síkfutás riói olimpiai bajnoka, Wayde van Niekerk a terhesség 40. hete helyett a 29.-en érkezett meg, vérátömlesztést kellett végrehajtani születésekor. A Utah Jazz volt játékosának, Ronnie Brewernek sem adtak sok esélyt a kórházban, amikor világra jött, ahogy a Seattle Seahawks linebackerének, Derick Hallnak sem, aki halva született, és az orvosok idővel le akarták kapcsolni a lélegeztetőgépről, annyire kevés életjelet mutatott. Édesanyja ezt megtiltotta. Ők mindannyian koraszülöttek, és az élet csodájának a bizonyítékai. Annak igazolásai, hogy idővel a legkisebbekből is lehetnek a legnagyobbak. November 17-e a koraszülöttek világnapja, a világszerte ismert épületek ma a reményt, az érzékenységet, az együttérzést, a hitet és a bátorságot szimbolizáló lila színbe burkolóznak
null
Aki járt már valaha koraszülött intenzív osztályon, sohasem fogja elfelejteni. Az embert tetőtől talpig beöltöztetik a védőruhába, és olyan erős fertőtlenítővel kell befújni a kezünket, hogy az már fáj. Az elkülönített termekben műanyag búrák alatt, zárt, illetve nyitott inkubátorban fekszenek az egy-másfél kilós kis testek, néhányuk még a 800 grammot sem éri el. Sokukat géppel kell lélegeztetni, mert a tüdejük még nem bírná a lélegzetvétel jelentette megpróbáltatást.
Sok kérdés cikázik ilyenkor a fejünkben, az egyik az: hogyan lesz a törékeny, a vekni kenyérnél kisebb magzatokból kifejlett, egészséges felnőtt? A kicsik persze tudják, mi nem, de az intenzív láttán megtanuljuk: a természet – hathatós emberi segítséggel, és némi szerencsével – csodákra képes.
Világhírűvé vált közéleti személyiségek sokasága tanúsítja mindezt. Victor Hugo, Albert Einstein, Mark Twain, Pablo Picasso, Bonaparte Napóleon vagy épp Michael J. Fox is a 37. terhességi hét előtt jött világra, ahogy profi sportolók egész sora. Vegyük sorra néhányukat!
Wayde van Niekerk
„Az orvosok azt mondták, egy vagy két napon belül meghalhat, de ha túléli, akkor is valószínű, hogy fogyatékos lesz, nem lát majd, vagy süket lesz”
– emlékezett vissza édesanyja a sportoló születésére egy dél-afrikai orvosi portálnak még 2018-ban. Hozzátették, arra is van némi esély, hogy egészségesen távozik a kórházból. Van Niekerk a terhesség 29. hetében született kritikusan alacsony súllyal, vérátömlesztést kellett végrehajtani, hogy életben maradjon, közben egy fertőzést is elkapott. Az édesanyja két héten át csak zárt inkubátoron keresztül nézhette, hozzá sem érhetett.
„Mindig is harcos volt – tekintett vissza édesanyja. – Az egyik orvos, aki az első napokban foglalkozott vele a kórházban, azt mondta, ő az egyik legerősebb akaratú csecsemő, akit valaha látott. Amikor elhagytuk a kórházat, akkor is nagyon féltem, de soha nem rendült meg benne a hitem.”
Az általános iskolában a koraszülöttség miatt még alacsony volt, sokat csúfolták emiatt, a feszültséget a sportpályán vezette le.
„Amikor elmentünk a sportpályára, bármilyen sportágról volt is szó, számomra csak az volt fontos, hogy visszavágjak nekik. Ott mindenért bosszút álltam, amit addig kaptam tőlük.”
Az iskolai zaklatás döbbenetes energiát szabadított fel Van Niekerkben, aki futónak állt, és a történelem egyik leggyorsabb sprintere lett, egyúttal a 400 méter királya. Ezen a távon az első 300 métert eddig három férfi sportoló tudta 31 másodperc alatt teljesíteni: Michael Johnson, Usain Bolt és Van Niekerk.
A törékeny magzatból egyszeres olimpiai (2016) és kétszeres világbajnok lett (2015, 2017). A riói olimpián 17 éves rekordot megdöntve nyert aranyérmet.
„A 400 méteres síkfutás az én ajándékom, amit a Jóistentől kaptam. Ezért mindent beleadok, ezt az ajándékot nem szabad elpazarolni.”
Ronnie Brewer
A fél NBA-t megjárt Brewernek az édesapja, Ron Brewer is szerepelt az észak-amerikai profi kosárlabdaligában. Amikor terhes felesége kivitte a portlandi reptérre, hogy útra keljen a New Jersey Nets elleni meccsre, már érezte, hogy odabent nagy a mozgás, a kis Ronnie elindult, pedig hetekkel későbbre várták.
„A szülés után az orvos bejött a szobámba, és azt mondta, lehet, hogy érdemes papot hívnom, mert úgy gondolják, a fiam nem fogja túlélni. A fal felé fordultam, és elkezdtem imádkozni érte”
– nyilatkozta édesanyja a Houston Chronicle-nek.
Az orvosoknak nem lett igazuk, a kis Ronnie életben maradt, ám gyomor- és tüdő alulműködés miatt csecsemőkorában, majd hároméves korában több műtétet is végre kellett hajtani rajta. Édesanyját azzal riogatták, hogy fia visszamaradott lesz. Nem lett az, ám gyenge immunrendszere miatt rendszeresen hiányzott az iskolából, allergiával és asztmával küzdött. Másodikos gimnazista volt, amikor még mindig alacsonyabb volt az átlagnál, de lassan megnyúlt, és végül meg sem állt 201 centiméterig.
A 2006-os NBA-draft 14. helyén választotta ki a Utah Jazz, és később játszott a Memphis Grizzlies, a Chicago Bulls, a New York Knicks, az Oklahoma City és a Houston Rockets színeiben is. Életfilozófiáját így foglalta össze:
„Bármi is történt, akár sérült voltam, akár gyengébben játszottam, sosem adtam fel a harcot, hiszen az egész életem erről, a harcról szólt.”
Brewer folyamatosan támogat gyerekeket segítő alapítványokat, és akárhova igazolt, az egyik első útja a helyi kórházba, a koraszülött osztályra vezetett.
„Amikor élőben meglátnak engem, aki szintén koraszülött voltam, segít nekik. Ránéznek a csöppnyi gyermekükre, aztán rám, és azt gondolják: nem létezik, hogy ő is ugyanekkora volt egyszer. Én pedig csak annyit szoktam mondani: imádkozzatok, maradjatok pozitívak, mert akkor minden lehetséges. Ha ezt megteszitek, és harcoltok a gyereketekért, ők érezni fogják a támogatásotokat, és ugyanakkorára nőnek majd, mint én.”
Michael Kidd-Gilchrist
A későbbi profi kosaras a terhesség 30. hetében, 2,1 kilogrammosan, 53 centisen érkezett a családjába. A méreteiből kiolvasható, hogy minimum normális méretű baba lett volna, ha kivárja a sorát. Élete első hét hetét a philadelphiai kórház PIC-osztályán (koraszülött intenzív osztály) töltötte. Ő is gyenge volt, de hamar utolérte a többieket, sőt le is hagyta őket (198 centiméter, 105 kilogramm) és 18 éves korára elkelt az NBA-drafton, a Charlotte Bobcats csapott le rá. Később játszott a Dallas Mavericksben is.
Édesapjával addig minden nap megnézték az Oroszlánkirályt, az emlékeknek adózva Kidd-Gilchrist most is heti egyszer megnézi az animációs filmet.
Sosem tagadta meg a múltját, amikor elkezdett a Charlotte-ban játszani, felvette a kapcsolatot a Bee Mighty alapítvánnyal, amely a koraszülött csecsemőket és szüleiket segíti.
„Nagyon élvezem, hogy ott lehetek a szülőkkel és a kicsikkel. Szeretek babákkal találkozni, csodálatosak. Mindannyian.”
Wilma Rudolph
Édesapja 20. gyermekeként jött a világra, apjának két házasságból 22 utódja született. 1940. június 23-án érkezett e világra, súlya alig érte el a 2000 grammot. Ő is szenvedett a sok koraszülött gyermeket sújtó immungyengeségtől. Kicsiként kétoldali tüdőgyulladást kapott, skarlátos lett, sőt gyermekparalízissel is küzdött. Hatéves korában fémszerkezettel kellet rögzíteni a bal lábát, amit sokáig nem tudott használni.
A sok csapás csak erősebbé tette, és olyan eredményeket ért el, amiről nem is álmodott. A suliban először kosarazni kezdett, de hamar kiderült, hogy nagyon gyorsan tud futni. Bekerült az amerikai válogatottba, és az 1956-os olimpián egy váltóban szerzett bronzéremmel melegített élete viadalára. 1960-ban, Rómában ő lett a nyári játékok egyik hőse: 100 méteren világrekordot döntött 11 másodperces idővel, és nyert a 200 méteres távon, illetve a csapattal 4x100-as váltóban is. Ő lett az első háromszoros olimpiai bajnok amerikai női sportoló. The Tornado (tornádó), The Black Gazelle (fekete gazella) – így emlegették a lapok.
Derick Hall
A Seattle Seahawks linebackerének élete a halállal kezdődött. 1160 grammos volt, amikor édesanyja megszülte, de nem vert a szíve, ezért újra kellett éleszteni, és nyomban lélegeztetőgépre kapcsolták. Mivel permanens vegetatív állapotban volt, az orvosok nem hittek benne, hogy a teste valaha önállóan tudna működni, ezért azt javasolták, hogy kapcsolják le a gépeket, amelyek életben tartják. Édesanyja nemet mondott. Fia hat hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon, de ő kitartott mellette.
Miután kikerültek a kórházból, évente alapos orvosi vizsgálatok következtek Dericknél, hogy minden rendben van-e vele. Asztmája miatt szülei sűrűn hordták kórházba, a kisfiú folyamatos testi lemaradásban volt kortársaihoz képest. Négyévesen viszont megismerkedett a flag footballal, a szülei nehéz szívvel engedték le a pályára.
„Tudták, hogy ez az én menekülőutam. A legtöbb csapattársam alig akart edzésre járni, én viszont izgatottan vártam minden tréninget. Végre nem a kórházban kellett feküdni, és várni a következő injekciót vagy légzőtornát”
– mesélte később az Alabama Localnak. Nyolcéves korára már fizikálisan is minden rendben volt vele. Édesanyja utólag megtalálta a házukban a kisfiú jegyzeteit, amelyekben azt összegezte, hol szerezte tartani a sportkarrierjében öt, majd tíz év múlva. Ritkán tapasztalható tudatosság sugárzott belőle.
Lassan alkalmassá vált a teste az amerikai futballra, a főiskolán már sokat ígért a teljesítménye. Idén múlt 22 éves, és a draft második körében választotta ki magának a Seattle Seahawks. A 191 centiméter magas, 115 kilogramm csupaizom játékos drámai születési körülményei, életútja arra indította az Emmy-díjas Road to the Pros sorozat alkotóit, hogy róla is forgassanak egy epizódot.