Nem minden fenékig tejfel Münchenben – vélemény

Nem minden fenékig tejfel Münchenben – vélemény

2021. dec. 2.

Látszólag minden a terv szerint halad a Bayern Münchennél annak ellenére, hogy elöljáróban sokan féltették Julian Nagelsmannt. A Bajnokok Ligájában öt mérkőzés után hibátlanul áll a csapat, míg a bajnokságot vezeti a Borussia Dortmund előtt. Az ősz folyamán azonban egyre inkább szaporodtak az ellentétek a vezetőség és a szurkolók között, ami végül az év végi közgyűlésen éleződött ki.


 


A november 25-én lezajlott, hangos botrányba torkolló közgyűlés fontos problémákra hívta fel a figyelmet. Az egészet talán onnan célszerű kezdeni, hogy az utóbbi években a komplett vezetőség kicserélődött. Az Uli Hoeness – Karl-Heinz Rummenigge páros már végképp a múlté, miután utóbbi az előző szezon végén adta át helyét utódjának, a korábbi világklasszis kapusnak, Oliver Kahnnak, aki a közgyűlés egyik főszereplőjévé lépett elő Herbert Hainer elnökkel együtt. A szurkolók a két vezető határozatlanságát, feléjük irányuló hiányos kommunikációját rótták fel hangos kifütyülések közepette. Hoeness, a klub örökös elnöke a legrosszabb eseménynek nyilvánította ezt a közgyűlést, amit valaha átélt. Tekintsük át tehát, hogy mik okozták ezt a szinte példátlan botrányt, miközben a pályán egyelőre jönnek az eredmények.


 


Az oltásmizéria


Először érdemes egy kicsit visszatekinteni a nyári átigazolási időszakra. Már az előző szezon közepén is problémát okozott, hogy a Bayern München kerete nem eléggé bő. A kezdőcsapat tagjai és még három-négy játékos európai szinten is abszolút csúcskategóriát képviselnek, de a sorban utánuk következők nem tudják ugyanazon a szinten pótolni őket szükség esetén.


Ezért is került a kritikák kereszttüzébe Hasan Salihamidzic sportigazgató, akinek az igazolásai nagyrészt kudarcot vallottak Bouna Sarr-ral és Douglas Costával az élen. A sportigazgató és Hans-Dieter Flick vezetőedző ebből kifolyólag komoly konfliktusba kerültek egymással, aminek végül utóbbi távozása lett a következménye.


Nyáron csak tovább súlyosbodott a helyzet David Alaba és Jérome Boateng távozásával. A már addig is a legkritikusabb posztnak számító belsővédő tekintetében még tovább gyengültek a bajorok, a helyükre érkező fiatal és kétségtelenül tehetséges Dayot Upamecanótól pedig nem lehetett elvárni, hogy pótolja a két rutinos vezéregyéniséget. Kétségtelenül jól jött Julian Nagelsmann-nak, hogy a tartalékcsapatból felkerülő Josip Stanisic egyre inkább bevethető opciónak számít a védelem jobb oldalán igencsak hullámzóan teljesítő Benjamin Pavard helyén.


 



 


A másik fő érkező Marcel Sabitzer volt a középpályára, viszont ő nagyon nehezen alkalmazkodik a müncheni közeghez, és itt érkezünk el az egyik fő problémaforráshoz. Joshua Kimmich koronavírus elleni oltatlansága az egész őszt végig kísérte. Az igazi botrány novemberben robbant ki, amikor a középpályás több mérkőzésről is kiesett fertőzöttsége miatt. A játékos a támadások ellen azzal védekezett, hogy tart az oltás hosszú távú hatásaitól, ezzel szemben viszont klubja nagy erőkkel az oltás mellett kampányolt. A vezetőség végül – a szurkolók nyomására is – a tettek mezejére lépett: az oltatlan játékosok – Kimmich mellett Eric Maxim Choupo-Moting, Jamal Musiala, Serge Gnabry és Mickael Cuisance – ha karanténba kényszerülnek, fizetésmegvonásban részesülnek. Az intézkedés részben elérte hatását, hiszen állítólag Musiala és Gnabry már vállalták az oltást, Kimmich viszont továbbra is ellenkezik. Mindez azért gond, mert amikor ő nem játszik, az nagyon komoly negatív következményekkel jár a csapat játékában, ez az előző szezonban is kitűnt és ezért fájó igazán a potenciális helyettes Sabitzer eddigi gyenge formája.


Tehát nem elég, hogy szűk a keret, a helyzetet még tovább súlyosbítják a koronavírus hozadékai is. Riasztó jelzés volt az Augsburg elleni vereség, ahol Kimmich hiányában a csapat eléggé gyenge teljesítménnyel rukkolt elő. Ha később majd hosszabb távon is megfigyelhető lesz a formahanyatlás, akkor kétségtelenül beigazolódik Lothar Matthäus augusztusban a Sport Bild hasábjain megjelent jóslata.


 



„Az alapcsapat, illetve még három-négy játékos meg tudná nyerni a Bajnokok Ligáját. Sokan azonban nincsenek hozzászokva a hármas vagy akár a négyes terheléshez, beleértve még a hosszú utazásokat és minden stresszt… Hansi Flick is helyenként hangsúlyozta már az előző szezonban, hogy a keret nem olyan bő, mint amilyennek ő elképzeli” – fogalmazott a korábbi müncheni ikon.



 


Nem kell a katari pénz


A közgyűlés legfontosabb témáját, illetve a botrány fő kiindulópontját a katari légitársasággal (Qatar Airways) 2016-ban kötött és 2023-ban lejáró szponzori szerződés jelentette. A szurkolók már októberben hangoztatták, hogy a közgyűlésen követelni fogják, hogy 2023 után ne kerüljön újbóli meghosszabbításra a kontraktus. Véleményük szerint nem egyeztethető össze a klub tradicionálisan sokszínűséget és elfogadást pártoló kommunikációjával a katari államnak az emberi jogokat sok esetben sárba tipró törvényei. A téma különösen a 2022-es katari világbajnokság miatt lett fontos: Markus Söder bajor miniszterelnök például azt nyilatkozta, hogy azzal is egyetértene, ha a német válogatott bojkottálná a tornát. A katari építkezéseken eléggé nagy számban életüket vesztő, nyomorúságos körülmények között elszállásolt, kizsákmányolt nepáli vendégmunkások sokak felszólalását és tiltakozását kiváltották világszerte.


 


https://twitter.com/JeanPaulRison/status/1464503844235366403


 


A szurkolók nevében Michael Ott klubtag nyújtotta be a katari szerződés megvitatásáról szóló javaslatot, de elmondása szerint a klub elég látványosan ignorálta a beterjesztést, a közgyűlésig nem is hagyta jóvá vitapontként, ami kétségtelenül ellent mond a klub demokratikus alapelveinek. A klubtagoknak természetesen több se kellett és a vezetők akarata ellenére elég határozottan jelezték nemtetszésüket. Kahn és Hainer többnyire kitérő válaszokat adtak, a felháborodás pedig csak fokozódott, amikor Hainer úgy rekesztette be a közgyűlést, hogy többen még hozzászólóként jelentkeztek. Szemmel láthatóan kínosan érintette tehát a téma a vezetőséget, amelynek nemrég hivatalba lépő tagjait leginkább határozatlansággal vádolják.


 



 


Kahn a kritikák kereszttüzében


Oliver Kahn aktív játékoskorában kapusként leginkább elsöprő határozottságával és vezetőszerepével vált ismertté, viszont a klubvezetés tagjaként eléggé határozatlannak tűnik a szurkolók szemében. Ezzel kapcsolatban a volt csapattárs, Stefan Effenberg találóan meg is jegyezte, hogy Kahn öltönyben mintha egy kicsit máshogy beszélne, mint tréningfelszerelésben. A legtöbben azt róják fel az irányába, hogy a különböző vitás ügyekben nem foglal állást egyértelműen. Ez volt a helyzet például a Flick–Salihamidzic konfliktusnál, kezdetben a Kimmich által előjövő oltási mizériánál, illetve a katari szponzor kapcsán kialakult botránynál is.


A korábbi hálóőr fokozatosan lett bevezetve a klub vezetőségébe, kétségtelenül jó húzásnak tűnt kijelölni Rummenigge utódjának egy korábbi klubikont, illetve csapatkapitányt, azonban a vezetőségi ténykedés merően más képességeket, erényeket igényel, mint amik a pályán voltak szükségesek. Az sem tetszett sokaknak, hogy nyáron a Bayern keretét a kiváló jelzővel illette, ami összességében elég komoly viták tárgyát képezi. Viszont Kahnnal kapcsolatban mindenképp pozitívumként lehet említeni, hogy ugyan hosszas hezitálás után, de bevállalta azt a drasztikus döntést, hogy az oltatlanság miatt karanténba kerülőket fizetésmegvonásban részesíti a klub – bár ez nyilvánvalóan egy elég megosztó döntés. Pozitív volt az a bejegyzése is a Twitteren, hogy a közgyűlés után a szponzorkérdést a szurkolók lehető legszélesebb bevonásával fogják tisztázni – az már persze más kérdés, hogy ezt miért nem „élesben” nyilvánította ki.


 



 


Összegzés


Érdekes lesz nézni, hogy a fentiekben körül járt problémákon a klub miként tud úrrá lenni. A keret szűkössége mindenképp aggasztó lehet, főleg a tavaszi Bajnokok Ligája-mérkőzések szempontjából. Eközben nyilvánvalóan a pályán mutatott teljesítményre sem lehet jó hatással hosszú távon a háttérben folyó oltási és szponzori mizéria.


Mindenesetre ez a közgyűlés is rávilágított arra, hogy a szurkolók – a topbajnokságok körében egyedülálló módon – milyen megkerülhetetlen szerepet töltenek be a klubok életében Németországban, még a rekordbajnoknál is. Ezúttal világossá tették az új arcokból álló vezetőségnek, hogy a velük való hatékony kommunikáció és egyeztetés megkerülhetetlen. Természetesen például az átigazolásokat illetően nem dönt a szurkolók szava, de elvi kérdésekben, illetve abban, hogy klub milyen képet állít ki magáról kifelé alapvető fontosságú az ő bevonásuk is.




Képek forrása: Getty Images


 




 

Szerző

Lázók Gergely

Lázók Gergely

Lázók Gergely

Tanár szakos egyetemi hallgató vagyok, aki német szakosként a német és az osztrák futballról igyekszik áttekintést nyújtani az olvasóknak. Elsősorban a futball taktikai részében szeretek elmélyülni, de igyekszem más műfajokban is megnyilvánulni. Hiszem, hogy létezik objektív sportújságírás és én maximálisan igyekszem is eszerint tevékenykedni.