Nem mindig a legjobbak jutnak a rájátszásba

A magunk mögött hagyott NFL-szezont nyugodtan nevezhetjük a feltámadások évének, ugyanis több olyan csapat is volt a ligában, amelyekről féltávnál már lemondtunk, a végelszámolásnál viszont mégis a rájátszásért küzdöttek. A Jacksonville Jaguars sikerrel vette ezt a feladatot, és a Tennessee Titans legyőzésével a play-offba jutott. Ezzel szemben a Detroit Lions és a Pittsburgh Steelers hiába tudott nyerni az utolsó fordulóban, a többi mérkőzés szerencsétlenül alakult számukra, így véget ért a szezonjuk. Pedig a formájuk alapján egyáltalán nem lettek volna esélytelenek a rájátszásban sem, szemben a riválisaikkal, név szerint a Seattle Seahawksszal és a Miami Dolphinsszal, akik az év végére teljesen szétestek, és jelenleg nem tűnnek olyan csapatoknak, amelyeknek reális esélye lenne a play-offban.

Akik becsülettel küzdve, győzelemmel estek ki

Nem nagyon volt szerethetőbb NFL-csapat 2022-ben, mint a Lions, akik a küzdeni akarásukkal, kissé őrült vezetőedzőjükkel és kreatív támadójátékukkal lopták be magukat az amerikaifutballért rajongók szívébe. Az év második felére aztán kiléptek a szimpatikus vesztes szerepéből, és elkezdtek meccseket nyerni, idővel pedig egyáltalán nem volt elképzelhetetlen a rájátszásba jutás sem. Az utolsó fordulóban ehhez mindössze arra volt szükségük, hogy legyőzzék a szintén erős hajrába kezdő Green Bay Packerst, a Seahawks pedig kikapjon a Los Angeles Ramstől. A szervezésre mindig alaposan odafigyelő NFL viszont elkövetett egy elég nagy hibát, ugyanis a két mérkőzést külön idősávba rakta, méghozzá úgy, hogy az NFC West rangadóját játszották le korábban.

A Seahawks, ha nehezen is, de érvényesítette a papírformát, a győzelmével pedig bebiztosította az NFC hetedik helyét, a Lions játékosai tehát úgy futhattak neki a Packers elleni találkozónak, hogy pontosan tudták, esélyük sincs rájátszásba jutni. Hiába nyugtatott meg mindenkit Dan Campbell, hogy akármi is lesz, ők nyerni akarnak, sokan féltek attól, hogy ebben a helyzetben a detroitiak elveszítik a motivációjukat, és ezüsttálcán kínálják fel a play-offot a Packersnek. Az aggodalom a legtöbb csapat esetében teljesen indokolt lett volna, azonban ez a Lions nem olyan, mint a legtöbb csapat. Campbell a saját bevallása szerint úgy feltüzelte a játékosait, hogy az öltözői beszéde után félre kellett hívnia Jared Goff irányítót, hogy azért ne hagyja őket túlpörögni. Akármit is mondott a vezetőedző, megtette a hatását, hiszen a Detroit úgy ment ki a pályára, hogy ha már ők nem jutnak tovább, legalább a csoportrivális is essen ki. Ezért mindent meg is tettek, elég csak a meccs végi trükkös játékukra gondolni, ahol egy screen utáni hátrapasszal sikerült rendkívül fontos yardokat szerezniük.

A Lions végül megőrizte a 20–16-os előnyét, ezzel elütötte a Packerst a rájátszástól, és 2017 óta először zárt pozitív mérleggel. Campbell a mérkőzés utáni sajtótájékoztatóján meg is jegyezte, hogy ez már nem a régi Detroit, hanem egy vadonatúj, győztes mentalitású csapat, ahol magasak az elvárások, ez pedig nem változik addig, amíg ő a vezetőedző, és az idei szezonból kiindulva nem a levegőbe beszélt.

Mike Tomlin allergiás a negatív mérlegre

Amikor a Steelers a nyolcadik hét után 2-6-tal állt, szinte borítékolható volt, hogy megszakad Mike Tomlin nagy sorozata, azaz tizenhat éves vezetőedzői karrierje során először negatív mérleggel fog zárni. Tomlin azonban összekapta a csapatát, és hatalmasat hajrázva végül 9-8-cal zártak. Ez viszont a rájátszáshoz kevésnek bizonyult. Pedig Detroithoz hasonlóan Pittsburgh-ben is mindent megtettek az utolsó fordulóban, amire a play-offhoz szükségük volt, de a szezon eleji gyengélkedés visszaütött, és végül a Dolphins örülhetett.

Aggodalomra azonban semmi ok, mert amit a Steelers az év második felében mutatott, az több, mint biztató. A védelem T.J. Watt visszatérését követően ismét a ligaelitbe emelkedett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az utolsó hét meccsükön egyetlen alkalommal sem engedtek 20 pontnál többet, az egész évet tekintve pedig vezették a ligát az interceptionök számában. A hirtelen javuláshoz a védelem még nem lett volna elég önmagában, kellett hozzá, hogy felnőjenek melléjük a támadók is, ami nagyban köszönhető a csapat fiatal magjának. A tavaly draftolt futó, Najee Harris a támadósor kulcsemberévé vált, míg Kenny Pickett és George Pickens párosa pedig helyenként olyan magabiztos játékot mutatott, amit nagyon ritkán látunk újoncoktól. Pickett például egymást követő hetekben vezetett győztes támadást a Las Vegas Raiders és a Baltimore Ravens ellen, amelyek során inkább tűnt veterán franchise irányítónak, mint rookie-nak. A pittsburghiek az utolsó fordulóban sem remegtek meg, a Cleveland Browns ellen végig kontrollálták a meccset, és egy pillanatig nem volt kérdés, hogy ők nyerik meg a találkozót. És bár a rájátszásba nem sikerült bejutniuk, az utolsó néhány hétben rengeteget tanulhatott ez a nagyon fiatal csapat, és az idei év tapasztalataival felvértezve jövőre egyértelműen számolni kell velük.

Miért nem jó a Seahawks és a Dolphins bejutása?

Az világos, miért fog hiányozni az idei rájátszásból a Lions és a Steelers, de azt is fontos tisztázni, hogy miért nem jó a semleges nézőknek a Seahawks és a Dolphins bejutása. Nem azért, mert ezek alapvetően rossz csapatok lennének, ugyanis a borzalmasan gyenge franchise-oknak csak elvétve nyílik esélye a play-offra. Sőt még csak azt sem lehet mondani, hogy érdemtelen lenne ennek a két csapatnak a részvétele, mert tény és való, hogy az év második felében brutális visszaesést produkáltak, az egész szezont tekintve teljes joggal vannak a rájátszásban, hiszen a Steelershez és a Lionshoz hasonlóan ők is egy fél szezont teljesítettek magas szinten. A jelen formájuk alapján viszont nagyon nehéz elképzelni, hogy igazán bele tudnának szólni a nagyok dolgába.

A Seahawks csodálatosan kezdte az évet, és nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy Geno Smithnek még arra is van esélye, hogy MVP-szavazatokat kapjon, de a nyolcadik hét óta óriási visszaesést mutatott be az irányító, ami a csapata játékára is negatív hatással volt. Ebben az időszakban Smith dobásainak mindössze 4,9%-a fért be a big time kategóriába, amivel az NFL középmezőnyébe tartozott, miközben a labdavesztést érő játékainak aránya 5,1% volt, aminél gyakrabban csak Taylor Heinicke veszélyeztette többször a játékszert a rendszeresen pályára lépő irányítók közül. Természetesen, ha a rájátszásra újra előkerülne az első nyolc héten látott Smith, az sok mindent megváltoztatna, viszont jelen helyzetben nem sok reményt fűzhetünk ahhoz, hogy a Seahawks valódi ellenfele tudna lenni a San Francisco 49ersnek.

Hasonló a helyzet a Dolphinsnál is, ugyanis ők is egy lényegesen erősebbnek tűnő csoportellenféllel találkoznak a Wild Card-körben, ráadásul náluk is gondok vannak az irányítóposzton. Tua Tagovailoa Smith-hez hasonlóan remekül kezdte a szezont, ám az már akkor is látszott, hogy ebben hatalmas szerepet játszik az újdonsült vezetőedző, Mike McDaniel és a Tyreek Hill, Jaylen Waddle páros az elkapósorban. Az év második felében aztán már megjelentek az első aggasztó jelek, amikor a csapatok egyre gyakrabban pakolták tele védőkkel a line of scrimmage-től 10-15 yardra elhelyezkedő területet, ezzel kimozgatták a komfortzónájából a harmadéves irányítót, aminek hatására a számai is visszaestek. A bajt csak tetézte, hogy Tagovailoa egy újabb agyrázkódást szedett össze a Packers ellen, majd a helyére beálló Teddy Bridgewater is megsérült egy héttel később, így az újonc Skylar Thompsonnak kellett a rájátszásba juttatnia a csapatot. Bár a Dolphinsnak sikerült nyernie a Jets ellen, ez sokkal inkább köszönhető a New York-iak impotens támadójátékának, mint Thompsonnak, és az utolsó két hétben nyilvánvalóvá vált, hogy szükségük van Tagovailoára vagy Bridgewaterre a rájátszásban. Nagy kérdés azonban, hogy a sérülések után milyen formában lesznek az irányítóik, és hogy sikerült-e megoldást találniuk a kriptonitjuknak tűnő védelmi sémára.

Nem lehetetlen tehát, hogy a két utolsó helyen rájátszásba jutó csapat meglepetést okozzon, de nagyon úgy néz ki, hogy a két kimaradó jelenleg jobb játékerőt képvisel náluk, és a play-off színvonalának jót tett volna a jelenlétük. A rájátszás helyeit azonban nem érdemek és forma, hanem mérlegek alapján osztogatják, aminek ezúttal a Lions és a Steelers itta meg a levét, ez a szituáció pedig remek tanulságként szolgálhat minden csapat számára, hogy bár a futball Hálaadás után kezdődik, azért nem árt, ha előtte is nyernek néhány meccset.

Kiemelt kép: Stacy Revere / Getty Images