„Nem szabadna megkövetelni, hogy a női strandkézilabdázók bikinit viseljenek”
Bár önmagában az is mutatja az ügy egyes szereplőinek (gondolok itt elsősorban a nemzetközi szövetség képviselőire) komolyságát, hogy botrányról kell beszélnünk. A női strandkézilabdázók esetét az utóbbi hónapokban a (sport)bulvár is felkapta, épp emiatt érdemes azonban tisztázni néhány dolgot azzal kapcsolatban, hogy mi is uralta a sportág közbeszédét az elmúlt hónapokban, és hogy pontosan mit is akarnak a mozgalmat elindító skandináv országok.
Az egész ügy idén tavasszal kezdődött, az EHF (Európai Kézilabda Szövetség) akkor Bécsben tartott kongresszust, ahol is a norvég szövetség párbeszédet kezdeményezett a strandkézilabdázók ruházatával kapcsolatban. A szabályok előírják, hogy a nőknek bikiniben kell pályára lépniük, a skandinávok pedig szeretnének ezen változtatni. Szerintük a szabályozás szexista, ráadásul a kettős mérce vádja is joggal illetheti a nemzetközi szövetséget, hiszen a férfiak ugyanezt a sportágat trikóban és rövidnadrágban űzik.
Az előbb említett bécsi ülésen a dán szövetség részéről Morten Stig Christiansen egészen pontosan azt mondta: „Minden erőnkkel támogatjuk az ügyet. A korábbi években többször előkerült ez a téma, de sajnos semmi nem történt, mindent lesöpörtek az asztalról. Azt tapasztaljuk, hogy vannak játékosok, akik egyszerűen kényelmetlenül érzik magukat a bikini miatt, és ezt komolyan kell vennünk. Itt az idő, hogy beszéljünk a diszkriminációról, a nők jogairól és az ő nézőpontjukról. Ez egy nagyon komoly probléma, amit kezelnünk kell.” (Forrás: Dániasport)
A kezdeményezők tehát azt szeretnék, ha a sportolók maguk dönthetnének arról, miben lépnek pályára. Az IHF (Nemzetközi Kézilabda Szövetség) egyébként azzal védekezik, hogy a ruházat a legoptimálisabb teljesítmény elérése miatt lett így meghatározva, az EHF pedig minden ilyen kérdést azzal hárít, hogy a „nagytestvér” hozza a szabályokat, ők csak betartatják azokat. A bikini használata egyébként a nemzetközi versenyeken ugyan kötelező, de más helyi sorozatok esetében már sokszor eltérnek a szabálytól. A korábban említett Christiansen kitért a fő problémára is, az ő szavai pedig minden bizonnyal közelebb visznek minket a valósághoz.
„Alapvetően azt kell látni, hogy a strandkézilabdát mindenki úgy akarja eladni, mint egy napos, nyári, fiatalos sportot. Ezért szponzorálnak versenyeket világmárkák” – mondta a dán sportvezető.
A sportág pozícionálásával van tehát minden bizonnyal első sorban baj, azzal, hogy a marketingstratégiájuk nem a sportteljesítményt helyezi a fókuszba, hanem a csinos lányokat, akiket a parton, a homokban figyelhetünk. És ezért van „szükség” a bikinire.
Az elsődleges szempont azonban nyilvánvalóan a játékosoké. Ditte Folden Vind, korábbi dán válogatott strandkézilabdázó örül annak, hogy végre vita van a témáról, hiszen szerinte súlyosan idejétmúlt a szövetség gondolkodásmódja. „Mindig is azt gondoltam, hogy ez súrolja a határokat. Semmi köze a sporthoz, hiszen nincs racionális magyarázat a szűk és apró ruhára, amely sokszor bevág, olyan testrészeket mutat meg a kamerának, amelyeket nem szeretnél, hogy mások lássanak. Az ne legyen már a meccsre való felkészülés része, hogy gyantáztatunk és kiválasztjuk a megfelelő bugyit. Csak a sportra akarok koncentrálni. Persze, a csapatokban is szóba került ez néhányszor, de nagyrészt elfogadtuk, hogy ez a szabály” – magyarázta Folden Vind.
A Dániasport egyébként megkérdezte a magyar strandkézilabda-válogatott egyik játékosát is, Vajda Luca elmondta, hogy szerinte aki ezt a sportágat választja, az elfogadja, hogy ilyen ruházatban kell pályára lépnie, amely egyébként praktikus is, hiszen a homok más esetben zavarná őket.
A norvégok azonban nem értenek ezzel egyet, és ez náluk már túllépte a nyilatkoztatok és a szövetségeknek való üzengetés szintjét, tettekre szánták el magukat. Nyáron Bulgáriában rendezték meg a női strandkézilabdázók Európa-bajnokságát, a bronzmérkőzésen Spanyolország és Norvégia csapott össze egymással, a norvég lányok pedig bikini helyett rövidnadrágban léptek pályára. Katinka Halvik, a norvég együttes kapitánya elmondta, hogy már a torna előtt jelezték ezirányú igényüket a szövetség felé, ők azonban először pénzbüntetést ígértek, ám mikor kiderült, hogy ezt a norvég szövetség hajlandó lenne kifizetni, belengették, hogy akár ki is zárhatják őket. A büntetés azonban végül így sem maradt el, a norvég szövetség 1500 eurós bírságot könyvelhetett el.

A norvégok azonban nem bánkódtak, szerintük a büntetés és az azzal járó médiafigyelem csak jót tett az ügynek. A játékosok ugyanis komoly támogatást kaptak, a közösségi médiában, a különböző portálokon számtalan támogató üzentet érkezett, sőt, még a világhírű énekesnő, Pink is támogatásáról biztosította a norvég lányokat, felajánlotta, hogy kifizeti a büntetést. Ha már felajánlás, az EHF egyébként „kompenzálásként” a büntetés összegét egy, a női sportolok egyenjogúságát szorgalmazó szervezetnek ajánlotta fel.
https://twitter.com/Pink/status/1419127641068630016?s=20
Az ügy kisvártatva politikai síkra terelődött, Ane Halsboe-Jörgensen, Abid Raja, Amanda Lind, Anitt Kurvinen és Lilja Alfredsdottir miniszterek minden észak-európai ország nevében juttattak el közleményt az IHF-nek, melyben egyértelműen elítélik a szabályozást. „Nem szabadna megkövetelni, hogy a női strandkézilabdázók bikinit viseljenek, amikor inkább rövidnadrágban játszanának. A férfiak esetében nincs hasonló követelmény, és ezért természetesen a nőknek sem lenne szabad előírni bármit is. Az egész olyan elavult, mintha egy másik évszázadhoz tartozna” – szerepel a közleményben.
Jól mutatja tehát ez a történet, hogy miként lehet változást elérni egy ilyen idejétmúlt szabállyal szemben. Merthogy ne legyenek kétségeink, a médiafigyelem és az egységes fellépés miatt az IHF-nek hamarosan változtatnia kell majd a szabályozáson. Ez pedig mindenképpen örömteli. Alapvetően két kérdés van ugyanis.

Egyrészt minden sportági vezetőnek elsődlegesen kell figyelembe venni a játékosok érdekeit. Ha ők nem érzik, s nagy számban nem érzik jól magukat bikiniben, akkor ezen változtatni kell (és akkor a kettős mérce kérdéséről még nem is beszéltünk, hiszen a férfiakra egészen más szabályok vonatkoznak). Másrészt fontos, hogy a teljesítményén valóban javít-e a bikini. Mert ha nem, akkor ennek erőltetése nehezen védhető, hozzon is be az IHF bármilyen marketingszempontokat. Egyébként jelenleg nemcsak a strandkézilabdában zajlik ilyen folyamat, a torna világában kavart nagy port Sara Voss esete. A német versenyző a szokásos tornadressz helyett egy egész testét takaró ruhában mutatta be a gyakorlatát egy közelmúltbéli világversenyen, később példáját az egész német válogatott követte.
Fontos és hasznos az északi szövetségek (illetve a politikai elit) kiállása, ez az akció megmutatja ugyanis, hogy egységes fellépéssel lehet esély az idejétmúlt szabályok megváltoztatására.