Nem tragédia ez, csak futballmeccs – Benedek Szabolcs: Focialista forradalom (könyvajánló)

Egy igencsak tipikus bérházban indítunk, ahol az egész lakóközösség készül az esti világbajnoki döntőre. A csoportkörben simán vertük az NSZK csapatát, mi baj történhet? Biztosan semmi, hiszen Kohárnét, aki fel meri vetni, hogy a finálét el is lehet bukni, egy emberként kéri számon minden más lakó. A magyar válogatott a világ legjobbja, s most végre ez a reményvesztett ország ismét büszke lehet magára.

Aztán megtörténik, amire senki sem számít, és az emberek utcára vonulnak. Ezt már nem tehetik meg velük, a méltóságukat el lehet venni, de a csapatukat nem. „Ezt még nem keresztelték át népire” – hangzik el a nemzeti csapattal kapcsolatban, ami jól mutatja, micsoda identitásbástya volt a futball ebben a korban is.

Benedek Szabolcs ezúttal a fikció irányából közelített, regényének megírását azonban így is igen jelentős kutatómunka előzte meg. Hatalmas erénye a kötetnek, hogy a nagy mennyiségű információ és a politikai, kultúrtörténeti áthallás ellenére egy pillanatra sem érződik nehézkesnek, sőt, hihetetlenül összeszedett művel van dolgunk, ahol a fő karaktereket néhány jellegzetes jellemvonás alapján különböztetjük meg, és amelyben a dramaturgia is pontosan úgy működik, mint egy élére vasalt hollywoodi akciófilmben. Benedek regénye néhány óra alatt befalható, izgalmas kötet, ami a fő történetszálait tekintve könnyen követhető, helyenként viszont képes valóban meglepni az olvasót.

Merthogy csak a cselekményszervezés hollywoodi, a végeredmény maga nagyon is magyaros. Benedek egyfajta terráriumként képzeli el a korábban említett társasházat, és a korabeli magyar társadalom széles metszetét kínálja: van itt horthysta ex-katonatiszt, volt nyilas, aki jelenleg is kiszolgálja a hatalmon lévő rendszert, vagy épp munkatáborból menekült pár. A szerző ez alapján némi tankönyvízűséggel is jogosan lenne vádolható, de Benedek nagyon szépen mutatja meg a nézőpontokat, miközben a történelmet egy, a kisember feje fölött átcsapó, hatalmas hullánként ábrázolja, viszont az egyéni felelősség alól sem ad felmentést, mert idővel minden szereplőnek szembe kell néznie a saját múltjával. Sőt, jövőjével is, mert Benedek regénye (akárcsak például a hasonló korszakról szóló, Megáll az idő című filmklasszikus) az utolsó fejezetben röviden azt is bemutatja, hogy mi lesz majd a szereplőkkel évekkel a focialista forradalom, majd az ’56-os események után. Röviden: itt tényleg nincs remény.

Forrás: Europe Between East And West

A felnőtt karaktereket tekintve nagyon erős a Focialista forradalom, a fiataloknál viszont ez az árnyalás nem sikerült annyira jól. Robi és Juli túl tipikus figurái a korszaknak (Katinál egyébként a második világháborús múlt megismerésével jobb a helyzet), és végig úgy tűnik, hogy valójában ők nem a saját sorsukat élik, hanem még mindig a szüleik hibáit nyögik. Id. Balla Róbert és Kerepeczky Gyula beszélgetése a könyv kétharmadánál kifejezetten erős, egyszerre mutatja be kellő iróniával az aktuális rendszernek való örökös meghajlás és a saját korábbi státuszhoz való görcsös ragaszkodás drámáját.

Szólni kell még arról is, hogy a regény miként használja a futballt. Magáról a mérkőzésről és az Aranycsapatról nem hallunk sokat (bár Szepesi György közvetítése végigkíséri a meccset megjelenítő oldalakat), inkább az jelenik meg, hogy az akkori nyilvánosságban milyen szerepet játszott ez a sportág, az Aranycsapat tagjait milyen legendák, vagy épp akár negatív előítéletek kísérték. A focival kapcsolatban pedig nemcsak itthon halljuk gyakran, hogy sokkal több egy egyszerű játéknál. És ez bizony igaz is, hiszen a legnépszerűbb sportról van szó, ami ilyen módon mindig egyfajta legitimációs és reprezentációs felület az aktuális rezsim számára. Ennélfogva maguk a kommunisták is használták, az ’54-es világbajnoki siker a rendszer működőképességet is jelképezhette volna, arra azonban senki nem számított, hogy a mesterségesen felkorbácsolt indulatok vissza fognak csapni.

A korszakban átnevezett csapatok (pl. MTK, Ferencváros) kapcsán a szerző arról is beszél, hogy egy futballcsapat több mint az összetevőinek összessége: lehet, hogy egy együttes ugyanott és nagyjából ugyanazzal a kerettel játszik, de ha megfosztják attól, ami miatt sok ezren azonosultak vele, akkor elveszti az erejét.

Az tehát nem kérdés, hogy a társadalmi környezet hat a futballra, de vajon fordítva igaz ez? Valóban forradalom alakulhat egy vereség miatt elégedetlenségből? Erre pedig azért nem kaphatunk választ, mert kiderül, hogy maga a történelem is csak idézőjelben működik itt, hisz azt is előre megmondták, hogy a valódi felkelés is pár hétig fog tartani.

Benedek Szabolcs olvasmányos regénye izgalmas történelmi tabló, remek korlenyomat, ami úgy szól a futballról, hogy közben valójában minden másról is beszél. Például országsorsról, szerelemről – hogy visszatérjünk Esterházy ajánlójához.

Kiemelt kép: kreativmuhely.hu