„Nem volt belső kontrollja” – 30 for 30: Tommy

A Rocky-sorozat sokak kedves filmélménye az előző évezredből, még ha a legtöbben egyet is értenek abban, hogy nagyjából a harmadik rész környékén erőteljesen visszaesett a széria színvonala, így idővel inkább a nosztalgia miatt volt érdemes nézni a friss epizódokat. Mindezt csak azért hozzuk fel, mert az ötödik részben feltűnt Tommy Morrison, a ma elemzett 30 for 30-epizód alanya.

A népszerű film egyik producere még karrierje elején szúrta ki a fiatal sportolót, és szükség is volt erre a felfedezésre, hiszen Sylvester Stallone nagyon sokáig kereste azt a színészt, aki eljátszhatná az ötödik részben feltűnő fiatal bokszolót, ám végül meggyőzték arról, hogy válassza a stílusos fiatal bunyóst, Morrisont, aki mind harcművészeti képességeiben, mind alkatra megfelel a karakternek.

Ennek kapcsán ki kell térnünk az egész film egyik legizgalmasabb mellékzöngéjére, mégpedig arra, hogy Morrison honnan kapta a becenevét, ami a The Duke (herceg) volt. A bunyós családja azt állította, hogy távoli rokonuk John Wayne, a hollywoodi westernek legendás alakja, tehát egyfajta szórakoztatóipari dinasztia kiépülését lengették be. A film egy későbbi pontján elmondják, hogy ez az állítás úgy ment át a nyilvánosságban, hogy gyakorlatilag senki sem ellenőrizte le, hogy valóban így van-e. És ilyen értelemben a 30 for 30 epizódja is meghagy minket a félhomályban.

Amatőrként Morrison szinte megállíthatatlan volt, és nagyon úgy tűnt, hogy a profik között sem lesz nehezebb dolga. Első 19 mérkőzését megnyerte, ráadásul 15 alkalommal kiütéssel kerekedett felül. Ütőerejét és érettségét sem győzték dicsérni a szakértők ebben az időszakban. Jött azonban az előbb említett Rocky-kaland, illetve néhány sérülés, ami miatt egy rövidebb időszak kimaradt a sportoló karrierjében, ám végül Morrison mégiscsak megkapta élete nagy lehetőségét, hogy nehézsúlyú világbajnoki címért küzdhessen.

Azonban életében először belefutott egy igazán nagy pofonba. Ray Mercer ellen nagyon sokáig a film főszereplője állt jobban, ám Mercer pontosan tudta, hogy elsősorban erőnlétével nyerheti meg a találkozót. És pontosan ez is történt, az utolsó menetben Morrison kiütéses vereséget szenvedett, úgy került a címlapokra, ahogy nem szeretett volna.

Filmünk alanya végül 1993-ban szerezte meg a hőn áhított világbajnoki övet. Bár több meccsen meg tudta védeni a címét, a legtöbb megszólaló szerint azok a bizonyos rések már ekkor is látszódtak a pajzson. Morrison ugyanis nem élsportolónak megfelelő életmódot élt: amellett, hogy a kábítószerrel és az alkohollal is meggyűlt a baja, magánélete végtelenül zűrös volt. Végül a Lennox Lewis elleni találkozó jelentette számára a végállomást, bár azért később még két alkalommal is megpróbált visszatérni, sőt más harcművészetekkel is próbálkozott.

Az idő tájt azonban Morrisonnak már egy ennél is nagyobb küzdelemben kellett helytállnia. Pozitív HIV-teszteket produkált, egészségügyi állapota folyamatosan romlott. Végül bár voltak jobb időszakai, halálához is ez vezetett: hogy közvetett vagy közvetlen módon, arról megoszlanak a vélemények, voltak olyan családtagok, akik végig tagadták a betegséget, azt állították, hogy a teszteredmények hamisak voltak.

Önmagában persze az is elég tragikus és tanulságos, hogy egy sikeres sportoló karrierje így ér véget, ugyanakkor Gentry Kirby és Erin Leyden rendezők igyekeztek mélyebbre ásni. Elhangzik például Morrisonnal kapcsolatban a címben idézett mondat, hogy „nem volt belső kontrollja”. Ugyanakkor ezt nemcsak személyes jellemhibaként azonosítják a készítők, hanem rámutatnak arra is, hogy a környezet hogyan formálja az egyént.

A Tommy klasszikus felépítésű epizódja az ESPN sorozatának, ezzel együtt kellő mélységben dolgozta fel a főszereplő személyes tragédiáját, illetve annak kontextusát is. Az epizód elérhető a Disney+-on.

Kiemelt kép: ESPN