Németország–Japán: a vb második csodája

Meccsritmus

Ha Ilkay Gündogan kicsit pontosabb, és nem a kapufát találja el egy óra játék után. Ha rögtön utána Serge Gnabry ziccerben a kapuba bombáz. Ha Jamal Musiala remek szólója után tiszta helyzetben kicsit jobban leszorítja. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, a „ha” sosem játszik, a számos német lehetőség – 26-szor próbálkozott összesen a Nationalelf – ugyanakkor elég plasztikusan érzékelteti, leginkább Hans-Dieter Flick fiain múlt, hogy nem győzték le Japánt.

Arra is jó példával szolgált az összecsapás, újra csak, hogy mi minden múlik egy-egy pillanaton, helyzetkihasználáson, a szerencsén vagy a nem tökéletes koncentráción: mert miképpen az Argentína–Szaúd-Arábia mérkőzésen, ha Lautaro Martínez válla csak néhány centivel beljebb van, 2-0 a dél-amerikaiaknak, szaúdi csoda helyett pedig alighanem argentin gáláról cikkeznek másnap, minden bizonnyal ugyanez történik a német–japán találkozón is: 2-0 után Gündoganék magabiztosan gyűjtik be a három pontot.

A változtatásnak hála – dicséret jár érte Morijaszu Hadzsime kapitánynak, aki egyébként Japán U23-as válogatottját vezette már Ázsia-játékok döntőjébe, a felnőtteket 2019-ben pedig az kontinensbajnokság fináléjába – az első félidei egy szem japán próbálkozásból lett 12 a meccs végére, s ami annál is fontosabb persze, két gól.

Meglehetősen furcsának hatott a beküldött Mitoma Kauro szárnyvédőként – végtére is a Brightonban ördöngös cseleivel, a 16-oson belüli roppant veszélyes játékával rí ki idén –, az egyenlítő gól így is tőle indult: szöktette az ugyancsak csere Minamino Takumit a bal oldalon, a volt liverpooli játékos középre tett labdája Manuel Neuer érintése után Doan Ricu elé pattant, az SC Freiburg 24 éves támadója pedig nem hibázott. Annál inkább a második gól előtt Nico Schlotterbeck: a dortmundi védő díszkíséretében talált be lehetetlen szögből Aszano Takuma. Ha azt vesszük, hogy a második félidőben Tomijaszu Takehiro is kiválóan védekezett, kiderül, egyrészt minőségi a japán kispad, másrészt telitalálatnak bizonyult a kapitányi cserebere. Hogy Németország módosít-e eztán (mindjárt a spanyolok ellen), nem tudni, a Niklas Süle, Antonio Rüdiger, Schlotterbeck trió – támadásban legalábbis 3–2–5-öt játszott Németország, David Raum lépett fel olyankor a csatársorba – egész biztosan nem elég fordulékony.

A németek egy gólja a 3,26-os xG-vel azt mutatja persze, leginkább a helyzetek elkótyavetyélése miatt maradtak alul.

Magasles

Az azért elég hamar kiderült, a német válogatott messze legtehetségesebb játékosa Musiala, holott a titulust tekintve konkurenciában nincs hiány. De hát ahogy lefordul, megindul, cselez, arra az egész világon elég kevesen képesek csak, és ha ezúttal a befejezésekkel adódott is problémája, egyfelől rendkívüli talentum (még mindig csak 19 éves), másfelől lecserélése Flick lelkén szárad.

Az is kellett hozzá persze, hogy a második félidőre Gonda Suicsi kapus látványosan feljavuljon, egy-két védésével lelket öntve társaiba, nemkülönben pedig meccsben tartva az övéit; no meg a japán szisztémaváltás.

Ami jó volt

A németek kiállása a másik elfogadásáért, az azonos jogokért feltétlenül dicsérendő. Ennek jegyében a meccs előtti csapatképnél a szájuk elé tett kézzel demonstrálták, ha a FIFA be is akarja fogni a szájukat, ők tiltakoznak. Ugyanakkor pedig a díszpáholyban, amúgy a FIFA-elnök Gianni Infantino mellett helyet foglaló német belügyminiszter asszony is tüntetett, a karjára húzott, a különbözőségünket, mégis mindenki egyenjogúságát hirdető OneLove karszalaggal, amelynek viselését megtiltotta a csapatkapitányoknak a nemzetközi szövetség, azzal az indoklással, hogy aktuálisan megvan a saját üzenete: A foci egyesíti a világot (Football Unites the World) szlogen. Hitte volna bárki 80 éve, hogy épp a német belügyminiszter lesz ilyen karakánul tolerancia, szabadság- és egyenjogúságpárti?

Ami rossz volt

A német helyzetkihasználás feltétlenül, a Musiala-csere szintén, és a németek híveinek talán az is, hogy azért ez a válogatott nincs annak az erőnek, ellenállhatatlanságnak, megtörhetetlenségnek, gördülékeny futballnak a birtokában, mint volt a 2014-ben világbajnokságot nyerő. Akkor sem, ha a japánokat nagyobb koncentrációval könnyedén legyőzhette volna.

Melyik csapatot érdemes követni?

Mindkettőt, ez nem is lehet kérdés. Japánt bizonyára feldobja a győzelem, ha több szerepet kap, a Mitoma–Minamino kettős számos szemet gyönyörködtető megoldással szolgálhat még, és eleve, nagy a kíváncsiság bennünk arra nézvést, ilyen rajt után mire viszi a távol-keleti válogatott. Vagy pünkösdi királyság ez?

A németeket pedig pláne muszáj lesz figyelni, egyrészt azért, hogy régi hagyományaikhoz híven felállnak-e olyankor is, amikor sokan leírnák őket (ne feledjük, Spanyolország jön nekik…), másrészt pedig azért, hogy megesik-e velük az a csúfság, hogy 2018 után ismét a csoportküzdelmek után búcsúznak.

Kiemelt fotó: Sporting News