Nepál labdarúgó-válogatottja 40 év alatt 40 kapitányt fogyasztott el

Az első szövetségi kapitányt 1981-ben nevezték ki Nepál labdarúgó-válogatottja élére a német Rudi Gutendorf személyében. Egy szezonra futotta neki, aztán évekig üresen maradt a tisztség. A következő 40 esztendőben sem öregedett meg senki az utódai közül a kispadon, már ha az öregedést az évek számában és nem az ősz hajszálak gyarapodásában mérjük. 40 szakember tette próbára tudását, jelenleg a 39 éves Vincenzo Annese próbálja öregbíteni a himalájai ország futballjának hírnevét. Az olasz szakember 25 éves kora óta járja edzőként a világot, Lettország, Ghána, Palesztina, Indonézia, Belize, Koszovó és India már megvolt neki munkahelyként.

Vb-selejtezők: négy mérkőzés, nulla pont, nulla gól

És már az is eldőlt, a nepáliakkal nem jut el a 2026-os világbajnokságra. Egy-egy játékost Thaiföldről, illetve Indiából tud behívni a keretbe, a szinte légiósok nélküli nemzeti együttes a vb-selejtező második csoportkörében négy forduló után pont és szerzett gól nélkül áll, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Jemen mögött. Jemennel együtt az Ázsia-kupa selejtezőjének harmadik körében folytathatja a lehetetlennek látszó küldetést, hiszen a tornára még ugyanúgy sohasem sikerült eljutnia, ahogyan világbajnokságra sem.

Ugyanez a helyzet az olimpiákkal is, igaz, Nepál csak az 1960-as években lett NOB-tagország, a 2010-es évekig pedig nem is kísérletezett a kvalifikációval.

Az egyetlen gól és a sikerélmények tornája

Labdarúgói ellenben már négyszer szerepelhettek az Ázsia Játékokon, 12 meccsnél tartanak, de pontot még itt sem gyűjtöttek. Viszont rúgtak már egy gólt. Yam Bahadur Ghale 1982-ben a Kuvait elleni meccs hajrájában vált nemzeti hőssé a FIFA honlapjának cikke szerint. Az ellenfél 2–0-s vezetésénél a 16-oson belülről vette be a kaput, évtizedekre beírva magát Nepál emlékezetébe.

A Ranipokhari Corner Team, a Friends Club, a Royal Nepal Airlines Club és a Mahendra Police Club egykori csatára kulcsjátékosa lett az 1984-es válogatottnak is, amely házigazdaként Katmanduban megnyerte az első Dél-Ázsiai Játékokat, a négycsapatos mezőnyben Bangladest, a Maldív-szigeteket és Bhutánt megelőzve. Az ezredfordulóig kétévente ez a torna adta a lehetőséget a sikerélmények és az érmek gyűjtésére, általában a fentinél is kisebb mezőnyben. A kivételt az 1999-es kiírás jelentette, amelyen két csoportba lehetett osztani a résztvevőket, többek között Indiát, Pakisztán és Srí Lankát megelőzve jött össze az ezüst.

Az új évezredben a Dél-Ázsiai Játékok hol két, hol három, hol négy, hol öt év különbséggel követik egymást, idén például lesz. 2004 óta labdarúgásban U23-as játékosokat lehet csak nevezni, Nepál pedig a legutóbb két alkalommal (2016 és 2019) újra aranyérmet nyert.

Azok a nyolcvanas évek…

A FIFA „izgalmas nyolcvanas éveket” említ a nepáli labdarúgással kapcsolatban, a szervezet ebben az időszakban anyagilag és szakmailag is támogatta a fellendülést. Edzőket küldött a Himalájába, beindult az első ifjúsági projekt a tehetségek felkutatására és felkarolására. Képzett trénerek foglalkoztak közben a válogatottal is. A nagy fellángolás után a kilencvenes évek elején elkezdődött a hanyatlás, gazdasági és politikai válság sújtotta az országot, a bajnokság leállt. A 2020-as évek elején a FIFA szerint a helyi labdarúgás újra a korszerűsítésnél tart, „de még hosszú az út”.

Az pedig már filozófiai kérdés, akárcsak Tibet tiltott válogatottja esetében, hová kell egyáltalán eljutni a serpák országában. Az Európában ismert labdarúgás szellemisége vajon mennyire összeegyeztethető a himalájai népek gondolkodásával, gazdagabb vagy szegényebb lesz-e a világ, ha Nepál a futballéletet a saját arcára formálja.

Kiemelf fotó: Nepalnews