Newcastle United: Amikor a pénz sem elég
A januári átigazolási időszak egyik legnagyobb figyelemmel követett folyamata a Newcastle United megerősítése volt. A labdarúgás világában mindenki kíváncsi volt arra, vajon egy kiesés ellen küzdő klubhoz a téli transzferablakban lehet-e a Premier League-ben is meghatározó játékosokat hozni, akikkel kivívhatja a bennmaradást, és egyben egy új korszakot is megalapozhat. Egyáltalán rövid vagy hosszú távú megoldásokban gondolkodnak, esetleg vegyítik azokat. Utólag elmondható, bár a keretet sikerült megerősíteni, azért maradt hiányérzet mindenkiben.
Amikor Newcastle United az ősszel tulajdonost váltott, és 80%-ban a szaúd-arábiai állami befektetési alap (PIF) tulajdonába került (a fennmaradó 20% a PCP Capital Partnersé és a RB Sports & Mediáé), a csapat szurkolói örömmel fogadták a hírt. A finoman fogalmazva nem szeretett Mike Ashley-t egy olyan konzorcium váltotta, amely nem pénzügyi befektetésben, hanem sportsikerekben gondolkodik, és hajlandó áldozni azért, hogy a NUFC előre lépjen. A korábbi tulajdonossal – sok minden más mellett – főleg az volt a probléma, hogy nem elég ambiciózus, megelégszik azzal, hogy a Szarkákat az élvonalban tartsa – igaz ez sem sikerült mindig – és a pénztárcáját gyarapítsa. Az új konzorciummal ez megváltozott. Ezt a változást jól jelzi a januárban átigazolásokra költött összeg.
Az új tulajdonosok bónuszokkal együtt 92 millió fontot költöttek, majdnem annyit, mint amennyit a klub a korábbi 14 évben összesen. Ashley időszakának egyetlen pozitívuma ebből a szempontból, hogy ez a visszafogottság teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a pénzügyi szabályokat figyelembe véve el lehessen költeni ennyit a keret megerősítésére. De tényleg szükség volt erre? A bennmaradást valóban nem lehetett a jelenlegi játékosokkal kivívni?
Hívjuk segítségül az fbref.com adatait. Az együttes az idei bajnokságban csak a 15. fordulóban szerezte meg az első győzelmét, a csapatok közül utolsóként, és azóta is csak további egy alkalommal hagyta el győztesen a pályát. Két sikerénél csak a két mérkőzéssel kevesebbet játszó Burnley FC rendelkezik alacsonyabb számmal, még a közvetlen riválisnak számító Norwich City és Watford FC is összeszorgoskodott négyet. Szerzett találatokban a 17., a kapottakban a 19. helyen áll. A várható szerzett gólok számában 19,3-mal a 18. a Newcastle – de 21 góljukkal legalább túllövik az elvárhatót –, az xGA-érték ellenben 36,8, ami a negyedik legrosszabb a ligában, ráadásul ennél a valóságban többet kaptak. Mindezt úgy, hogy Martin Dúbravka 90 percre vetítve a harmadik legjobb a Premier League kapusai közül, ha a várható és a ténylegesen kapott gólok különbségét vizsgáljuk. A bajnokságban egyébként pont azt a két találkozót tudták megnyerni a Szarkák, amelyiken nem kaptak gólt.
Mit várhattunk január elején?
A Newcastle United az átvétel óta még nem nevezett ki sportigazgatót vagy olyan személyt, aki hosszú távra kidolgozná a szakmai irányvonalat, így ezeket a szempontokat az átmeneti tanácsadóként foglalkoztatott korábbi Celtic-igazgató Nick Hammond, az új vezetőedző, Eddie Howe és a toborzásért felelős Steve Nickson képviselte. Látható, hogy bár a tulajdonosváltás megtörtént, a szakmai irányvonal meghatározása még várat magára. Nincs, aki hosszú távú stratégia mentén fokozatosan, előre eltervezett módon rakná össze a keretet. Ilyen háttérrel nem is nagyon lehetett mást várni, minthogy alapvetően a jelenben gondolkozzanak.
Az elképzelés az volt, hogy két szélsőhátvéd, két középhátvéd, egy középpályás és egy támadó érkezhet januárban. Ebből is látható, hogy leginkább a védelmet szerették volna megerősíteni. A jobb oldalra Kieran Trippier volt az első számú jelölt, akit gyorsan sikerült is megszerezni, de a többi pozícióra csak úgy záporoztak a nevek. Felmerült a középső posztokra Sven Botman, Diego Carlos, James Tarkowski, Ben Mee, Nathan Aké, a középpályára Georginio Wijnaldum, Idrissa Gueye, Jesse Lingard, előre Duván Zapata és Hugo Ekitike neve is, végül azonban jellemzően inkább kicsit kényszeres igazolások történtek.
Az újak
Január utolsó napján az érkezők névsora végül a következő volt: Kieran Trippier az Atlético Madridtól, Dan Burn a Brightontól, Matt Targett kölcsönbe az Aston Villától, Bruno Guimaraes az Olympique Lyontól és a Chris Wood a Burnley-től. Közülük Trippier és Bruno Guimaraes az egyértelműen jó igazolás, a többiek viszont nem sokkal jobbak, mint a már meglévők.
Kieran Trippier: Az angol válogatott szélsőhátvéd a NUFC egyik hiányposztjára érkezett, ráadásul további előrelépési lehetőséget is tartogat. Ezen a poszton korábban Emil Krafth, Javier Manquillo és Jacob Murphy szerepelt inkább kevesebb, mint több sikerrel. A csapat egyik legnagyobb problémája az, hogy az ellenfelek a szélső védők mögé tudnak kerülni, megbontva ezzel a védekezést. Murphy ráadásul inkább szárnyvédő, a védőfeladatait nem tudja a megfelelő szinten végrehajtani. Trippier ezt a problémát oldhatja meg, de még a támadójátékhoz is hozzájárulhat. Beadásaival és pontrúgásaival helyzetet teremthet csapattársainak – erre megfelelő célpont lehet Callum Wilson, Wood vagy Fabian Schär –, alkalomadtán esetleg saját maga is betalálhat. Eddigi két bajnokiján 90 percre vetítve 0,03 xA-t hozott össze, ami elődjeihez képest nem kiemelkedő – Murphy 0,10, Krafth 0,09 –, hosszabb távon azonban többet várhatunk tőle. Ebben a statisztikai mutatóban az előző négy szezonban (kétszer a Tottenham, kétszer az Atlético Madrid mezében) mindig 0,13 és 0,18 között teljesített.
Dan Burn: A Brighton védőjének átigazolását valószínűleg a kényszer szülte. Nem mondhatnánk, hogy az első számú célpont lett volna, de legalább több poszton is bevethető és kötődik a klubhoz. Burn ugyanis a Newcastle nevelése és a Szarkák szurkolója, az elköteleződéséhez így nem férhet kétség. A Sirályoknál jó formát mutatott, középső védőként 1,2 xG-re egy gólt szerzett. A korábbi idényekben szárnyvédőt játszott, így balhátvédként is alternatívát kínál. A támadásokat nem segíti olyan mértékben, mint Trippier, az előző két bajnokság során csak 0,04-es xA értéket ért el. Magasságához képest (198 centiméter) nem kiemelkedő a fejpárbajokban, csak a párharcai 67%-át nyeri meg. Rövid távú megoldásnak tűnik, ha a Newcastle bennmarad és nyáron tényleg sikerül leigazolni a holland Botmant a Lille-től vagy a brazil Diego Carlost a Sevillától, akkor ősszel nem sokat fogjuk látni őt a bajnokikon.
Matt Targett: A fél évre kölcsönvett Targett Matt Ritchie kiváltására érkezett. A balhátvéd posztjára eddig Ritchie-n kívül leginkább a fiatal északír Jamal Lewis állt rendelkezésre, ő azonban az elmúlt másfél évben nem tudott megragadni a kezdőben – ki is került a NUFC 25-ös bajnoki keretéből. Targett a védekezésben és a támadásban is használhatóbb, mint riválisai. Ezt jelzik a számai is.
A diagram hat kategóriájából négyben Targett a legjobb, és a hármas összevetésből egyetlen alkalommal sem végzett az utolsó helyen. Különösen a progresszív passzok és a nyertes fejpárbajok esetében emelkedik ki. Ezek alapján minden szempontból erősítést jelent a megszerzése, ugyanakkor jól jelzi a Szarkák jelenlegi helyzetét, hogy a középmezőnyben tanyázó Aston Villa nem tekintett első számú opcióként elengedett játékosára.
Bruno Guimaraes: A brazil válogatott középpályás leigazolása volt a január szenzációja Északkelet-Angliában. Személyében egy olyan labdarúgóval bővült a keret, akire hosszabb távon is lehet építeni. A francia első osztályban ligaelső volt a támadóharmadban végrehajtott passzok és a progresszív passzok számában, harmadik volt a sikeres szerelésekben, negyedik nyomásgyakorlásban, ötödik ladbafelhozatalban. Trippierhez és Targetthez hasonlóan védekezésben és támadásban is többet tud, mint az eddig a posztján szereplő, sérülése miatt azonban az aktív keretből kikerülő Isaac Hayden.
Látható, hogy támadásban egyértelműen többet adhat a csapat teljesítményéhez, és a védekezésben sem marad alul Haydennel szemben. Az eltérés persze adódik a csapatok stílusából, az edzői filozófia eltéréseiből, illetve a bajnokságban elfoglalt pozícióból is, mégis azt mondhatjuk, hogy minőségi előrelépés történt.
Chris Wood: Az új-zélandi válogatott megszerzése egy pánikigazolás volt. A Newcastle támadójátékát nagyban befolyásolja Callum Wilson eredményessége. Wilson másfél évvel ezelőtti érkezése óta a Szarkák bajnoki góljainak 27%-át szerezte (18-at a 67-ből), ám gyakori sérülései miatt – jelenleg is maródi – kockázatos csak az ő befejezéseire hagyatkozni. Howe ezért egy olyan támadót szeretett volna igazolni, aki pótolni tudja Wilsont, emellett pedig PL-rutinnal is rendelkezik. A választás végül Woodra esett, aki az elmúlt években rengeteget tett azért, hogy a Burnley-t az élvonalban tartsa, a jelenlegi sereghajtó játéka nagyrészt az új-zélandi fejjátékára épült. Mérkőzésenként 7,18 nyertes fejpárbaja van (Wilsonnak 2,05), amire mindenképpen építhet majd a NUFC, azonban ebben a kiírásban eddig csak háromszor talált a kapuba, és nincs ellenállhatatlan formában. Gondolhatnánk azt is, hogy legalább a Burnley a távozásával gyengült, ám az érte kapott pénzből megszerezték a holland válogatott Wout Weghorstot a Wolfsburgtól, aki legalább olyan jó, ha nem jobb, mint Wood.
Az új érkezők közül Trippier már a kezdőcsapat tagja, és valószínűleg így lesz ezzel Targett és Bruno Guimaraes is. Wilson hiányában egyelőre Wood a támadó, kérdés, hogy az angol válogatott csatár visszatérésével hogyan módosul a felállás. Burn beépítése számomra kérdéses. Bár nem rosszak a számai, de nem annyira egyértelmű, hogy posztriválisainál jobb választás lenne.
Összegzés
A Szarkák legendája, Alan Shearer decemberi szurkolóknak adott válaszában kifejtette, hogy borúlátó a csapat bennmaradási esélyeivel kapcsolatban. Az átigazolási időszak után aligha változott ez a véleménye.
Érkeztek ugyan minőségi játékosok, de nem annyian és nem mind olyan minőségben, ahogy azt a szurkolók vagy a klubnál dolgozók korábban remélték. Nem Messit, Cristiano Ronaldót, Kylian Mbappét vagy Erling Haalandot várta a lelátó népe, de talán – hogy ne nagyon rugaszkodjunk el – Callum Chambers, Weghorst, Ben Brereton, Lingard vagy Mitchel Bakker megszerezhető lett volna. Maradt a reménykedés, hogy a jelenlegi állomány és a riválisok botladozása benntartja a Newcastle-t az élvonalban.
Szerző
