NFL körkép: AFC North beharangozó

Robogunk tovább beharangozó sorozatunkkal, ahol már a negyedik, és egyben utolsó AFC csoporthoz értünk. A legutóbbi alapszakasz legjobb és legrosszabb mérlegével rendelkező franchise is itt található, illetve két csalódást okozó együttes is különféle magyarázatokkal. Idén talán egy kiegyenlítettebb Északi kvartett küzdelmeiből kaphatunk majd izgalmas összecsapásokat, regnáló MVP-vel és 1/1-es újonccal a pályán. 


Ismét simán nyeri a csoportot a Ravens, vagy letaszíthatja őket valaki a North trónjáról?


Baltimore Ravens

 


A Ravens tavaly szenzációsan szerepelt az alapszakaszban, sorra hozták a győzelmeket olyan csapatok ellen, akik playoffért harcoltak, ám ez a rájátszásra elfogyott és az első meccsükön a hatodik kiemelt Titans búcsúztatta őket. Tehát a 2019-es alapszakasz győztes szezonja csalódást keltően hamar véget ért, ettől függetlenül nem lehetett nagy játékosmozgásra számítani a marylandiektől.

A már félig kész szövegben az szerepelt, hogy a kezdő guard Marshall Yanda visszavonulása az egyedüli, aki említésre méltó a távozók névsorából, aztán betelt a pohár a vezetőségnél és kitette a keretből az egyre problémásabb Earl Thomast. Yandát a Seahawksból érkező DJ Flukerrel pótolták, itt azért valószínűleg érezhető lesz visszaesés még akkor is, ha Yanda 35 évesen akasztotta szögre a sisakot. Thomas kirúgásával DeShon Eliott került előre a depth charton a free saftyk sorában, 2018-ban a hatodik körben választotta a csapat, tavaly 6 meccsen lépett pályára, de nem tudott maradandót alkotni.

Érezhető volt a csapat tevékenykedéséből, hogy a front7-t mindenképp meg akarja erősíteni, mert futás ellen nem szerepeltek valami fényesen az előző idényben. Rögtön az FA kezdetekor cseréltek Calais Campbellért és mindössze egy ötödik kört kellett feladni érte. Jött továbbá Derek Wolfe is, valamint a draft első körében kihúzták Patrick Queent, akit sokan a mérete miatt kritizáltak, és valószínűleg ezért is csúszott egészen a 28. helyig, mert a képességi alapján bőven előrébb is kimehetett volna.
Rajta kivül a harmadik körben az óriási stealnek tűnő Justin Madibuike került kiválasztásra, ám ő a hírek szerint Wolfe mögött helyezkedik el a sorban, de ne legyünk meglepődve, ha az év végén már a kezdők közt lesz a neve.
Amilyen kevés szó esik a punterekről, annál fontosabb a szerepük, ennek megfelelően a csapat hosszabbított Sam Kochhal, aki az utóbbi években folyamatosan a liga legjobbjai közé tartozott.

A Drafton további részében maradandót alkotnia az együttesnek az első kör stealje után a második kör is szerencsésen alakult a Ravens szempontjából és a futáscentrikus csapat ki tudta húzni a class egyik legjobb futóját, JK Dobbinst az Ohio State egyetemről, aki nagy kedvence lehet a Lamar Jacksonnak, akivel rendkívül jó párost alkothatnak hosszútávon. A már korábban említett Madibuike-n kívül volt még egy harmadik körös választása a csapatnak, az elkapó Devin Duvernay. Szinte minden WR-ről elmondható, hogyha nem ebben a borzalmasan erős classban lettek volna, akkor sokkal korábban is kihúzhatták volna őket, így van egy Duvernay-vel is, aki a 15. elkapó volt az idei játékosbörzén.



Összességében tehát elmondható, hogy nem gyengült a csapat. Papíron ugyan biztos, hogy Elliott neve nem szexi annyira, mint Thomasé, ám, ha ezzel jobb lesz a csapatösszhang és úgy általánosságban a hangulat az öltözőben, akkor már megérte. Első ránézésre nem tűnik egyszerűnek a Ravens sorsolása és egyben elég nehéz a csoportja is, de csapat is teljesen rendben van, ezért nem gondolnánk, hogy a playoff szereplés veszélyben lenne. Egyértelmű esélyesei a csoportnak is, de idén lényegesen nehezebb dolguk lesz – főleg a csoport rangadókon – mint tavaly volt.



 

Cincinatti Bengals

 


Tavalyi szezon finoman szólva sem a Cinci éve volt. Csupán két győzelemig jutott a csapat és ebből egyet az utolsó fordulóban szerzett a Browns ellen, a másikat pedig a 12. játékhéten az ezer sebből vérző Jets ellen, mégis a Bengals az egyik olyan csapat, akit mindenki látni akar.

Ennek az oka pedig nem más, mint a csapat draftja, annak is a koronaékszere, az idei 1/1-es Joe Burrow. Nem gondoljuk, hogy túlságosan bele kell menni, miért is van ekkora felhajtás az LSU-t bajnoki címig vezető irányító kapcsán, hiszen tavaly október óta a csapból is az ő játéka folyik. Minden létező rekordot megdöntött mind a csapatnál, mind az egyetemi ligában és nem emberi számokat hozott a tavalyi szezon során.

Ha már játékos börze, akkor folytassuk is azzal, egész pontosan a második kör első választottjával, aki pedig az elkapó Tee Higgins lett, akiről vegyes vélemény alakult ki a draft előtt. Az egyik táborban azok vannak, akik szerint lehet belőle idővel minimum egy erős második számú WR, de tény, lesz vele munka, a másik oldalon pedig azok, akik ordas nagy bustot látnak benne, és fejüket fogták, hogy nem egy OL vagy egy olyan elkapó érkezett, akiben már első naptól kezdve lehetne hinni. Jelen állás szerint Higgins WR3 a csapatban, ezzel megelőzve a tavaly végre életjeleket mutató John Rosst.
Ami sokakat meglepett, hogy nagyjából ennyi volt az erősítés, amivel Burrow munkáját próbálták segíteni, hatodik körben érkezett még egy OT Hakeem Adeniji személyében, de vele kapcsolatban az is meglepetés lenne, ha megélné a rosterszűkítést. Rajta kívül már csak a védelembe jöttek a húzások, ami persze ugyanúgy érthető, hiszen a védelem is a liga alsó felébe tartozott a tavalyi szezonban, közel minden statisztikában és ami a legfontosabb, mutatott játékban is.

Az FA piacról sem sikerült igazán erősíteni, sőt elküldték a kezdő falember Cordy Glennt és a kezdő corner – de közel sem első köröshöz méltón szereplő – Dre Kirkpatricket. Persze ez teljesen védhető, hiszen idős és egyben drága játékosokról van szó és ilyenekre nem igen van szükség egy rebuildelő csapatnál. Joe Mixon hosszabbított a együttessel, a kezdő futó 4 éves 48 millió dolláros szerződést írt alá, ezzel feliratkozott a feleslegesen és egyben borzalmasan túlfizetett futók listájára. A sérülései előtt igazi sztárelkapó, AJ Green pedig további egy évig kapkodhatja a labdákat a Bengalsban 18 millió dollárért.



Nem volt túl nagy mozgás Cincinnatiben sem, ám itt egyértelműen az építkezés zajlik. Egyáltalán nem érne váratlanul senkit sem, ha ismét magasan húznának a drafton, sőt, az ellenezője lenne az igazi meglepetés. Burrow újonc szezonja alapvető kérdésekre adhat választ, kezdve azzal, hogy Zack Taylor vezetőedző, megkapja-e az esélyt a franchisetól, hogy elkezdheti az érdemi újjáépítést egy év tankolás után.
Ahogy azt már leírtuk, csoport elég nehéz és a sorsolásuk alapján, a többi meccs sem ígérkezik könnyűnek, egyik szerkesztőnk szavaival élve: “négy nyert meccset mernék nekik betippelni, valamint senkinek nem tanácsolnám, hogy a háza tetején lakjon a csapat első győzelméig, mert, ha nem verik meg a negyedik héten a Jaguarst, akkor elképzelhető, hogy még novemberben is ott térne nyugovóra.



Cleveland Browns 

 


Szokásokhoz híven úgy vághattunk neki az előző szezonnak, hogy ez a clevelandiek éve lesz. Aztán megkezdődött a szezon és gyorsan ki is kaptak 43-13-ra a Mariota (!) vezette Titans ellen. Ezután sem lett sokkal jobb a helyzet, utoljára a negyedik héten álltak nem negatív mérleggel, akkor a Ravens legyőzésével 2-2-vel. Épp kezdhettek volna reménykedni a szurkolók a csoportrivális legyőzése után és mire észbe kaptak már 2-6 volt a mérlegük és menthetetlen a szezonjuk. Végül egy gyengécske 6-10-al sikerült zárni a szezont, ezzel a drafton még viszonylag jó pozíciót elfoglalva, illetve rendezve Freddy Kitchens sorsát.

Kevin Stefanskinak szerencséjére nem csak abból kell főznie, amit Konyhás Frédi maga után hagyott, de nem vállalkozott egyszerű feladatra, mikor elfogadta a főedzői állást a Clevelandnél.
Offseason egyik legtetszetősebb igazolása viszont a Barnák nevéhez fűződik, Jack Conklin offensive tackle került a Brownshoz 3 évre 42 millió dollárért, ami figyelembe véve, hogy nem éppen kiemelkedő játékosok keresnek 10 millió körül évente ugyanezen a poszton, rendkívül jó ár. Ami viszont kicsit érthetetlen volt, az Austin Hooper szerződtetése, aki négy évre érkezett ugyancsak 42 millióért, ami önmagában nem lenne rossz, de… Egyrészt voltak nagyobb needek a keretben, mint a TE, másrészt 23 millió dollár garantált, cserébe nem tudják kirúgni, annyi dead money maradna egy esetleges elbocsájtás után. Persze azt értjük, hogy Kevin Stefanski főedző szeret két Tightendes felállásokat alkalmazni, de ez még ennek tudatában is egy fejvakarós kontrakt.

Több játékost is egy évre kötött magához a csapat, a futó Kareem Hunt, a strong safety Andrew Sandejo és a tavalyi szezon végén egész jól teljesítő RB Dontrell Hilliard.
A védelemben történtek komoly tisztogatások, Demarious Randell – Morgan Burnett safety duótól megvált a csapat, valamint a régóta kezdő line backerként játszó Christian Kirskey-nek is megköszönték az eddigi munkáját, majd érzékeny búcsút vettek tőle. Továbbá nem hosszabbítottak Joe Schoberttel sem, aki MLB-ként játszott az évek során a Browns színeiben.

A 2020-as draft első körének egyik nagy nyertese a Browns, mert szinte mindenki biztosra vette, hogy kimegy a két legjobb OT az első 10 pick során. Ezzel szemben még választhattak is, hogy Jedrick Wills vagy Tristan Wirfs erősítse a csapat támadó falát. Végül az Alabama falembere, Jedrick Wills mellett döntöttek, aki hosszú időre meghatározható játékos lehet a Browns OLine-ban.
A második körben ugyancsak kezdőbe szánt játékos érkezett Grant Delpit személyében, ám sérülés miatt kihagyni kényszerül az idei szezont, ami komoly veszteségnek tűnik a szezon előtt, főleg a fentebb említett secondaryben történt tisztogatás után.



Itt sem könnyebb a sorsolás és ismételten azt lehet mondani, hogy jó a csapat, igazából hatodik/hetedik hely akár meg is lehet, de azt már nehezebb belelátni a Brownsba, hogya Wild Card kört, idegenbe behúzzák. Ami komoly változás a tavalyi szezonhoz képest, az a támadófal, ami a szakértők véleménye szerint új szintre léphet, de önmagában ez nem elég ahhoz, hogy kihozzák a keretből a maximumot. Baker Mayfieldnek és OBJ-nek is jelentősen javulnia kéne a az előző idényhez képest, illetve szerkesztőségünk több tagja szerinti is hiányzik egy igazi vezér a csapatból, aki fel tudja őket kaparni a padlóról. Mindenképp jobb szezont várhatunk tőlük és wild card hely környékén fognak mozogni egész szezonban, ha elvi síkon nézzük a dolgokat, de tudjuk, hogy a Brownsnál bármi megtörténhet.



 

Pittsburgh Steelers

 


Tavaly egymást követő második szezonban is lemaradt a playoffról az acélvaros csapata, ami nagyrészt BigBen sérülésének volt köszönhető. Természetesen a kezdő irányító kiesése után azon nem kell csodálkozni, hogy az offense nem szerepelt fényesen (többnyire a 240 passzolt yardot sem érte el a kezdő QB), ám a defense biztató játékot produkált, és ennek köszönhetően a rossz szezonkezdet után 0-3-ról 8-5-re is sikerült javítani a Steelersnek. A hajrában már csak három vereség jött össze, ezzel számukra befejeződött a szezon, azonban a számok mögé nézve egyáltalán nem biztos, hogy egy egészséges – már karrierje legjobb évein túl lévő – Roethlisberger elég ahhoz, hogy playoff csapat legyen Pittsburghben (győzelmek az előző szezonban: 2x Bengals, Chargers, Colts, Dolphins, Cardinals, Rams, Browns).

Draft első napján nem húzhatott a Steelers, ugyanis a Minkah FItzpatrick féle trade-nek köszönhetően nem rendelkeztek idén elő körös pickkel, ezért nem is sikerült maradandót alkotni az idei játékosbörzén. Támadósorba rotációs játékosnak érkezett a második körben az elkapó Clay Chasepool, benne lehet meg az a potenciált egyedüliként az idén kiválasztott játékosok közül, aki már ebben a szezonban hozzá tud tenni a Steelers játékához.
Az szabadügynök piacról sem érkezett igazán nagy igazolás, Eric Ebron szerződtetése mindenképp pozitívum, pláne, hogy ilyen olcsón sikerült megszerezni a Coltsban remekül szereplő tight endet. (2 év/12M)
Ahogyan komolyabb érkezők, úgy komolyabb távozók sem akadtak az együttesnél. A csapat megvált korábbi első körös corenrtől, Artie Burnsttől, illetve a horrorsérülést szenvedő Ryan Shazier hivatalosan is bejelentette, hogy felhagy a profi focival.



A fent említett változásokon kívül nagyjából ugyanaz a játékosállomány áll Mike Tomlin rendelkezésére ebben a szezonban is, mint tavaly. Ez annak köszönhető nagyrészt, hogy nem volt sok mozgástere a csapatnak sem az FA-n, sem pedig a drafton. Nem igazán lehet hova tenni a Steelerst, tavaly valamennyire túlteljesítettek, viszont Tomlin kapcsán még mindig hihetjük azt, hogy sikerül varázsolnia, és bejuthatnak a Playoffba. A kulcs egyértelműen az irányítókérdés lesz, mennyire tudja összekapni magát Roethlisberger, hiszen azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ő már sérülése előtt sem játszott csúcsformában. Mindenesetre az biztos, hogy sokat fog jelenteni az ő játéka, a kérdés az, hogy ez győzelmek számában mennyire mutatkozik meg.

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat