NFL körkép: AFC South beharangozó

Szeptember második hetében már indul a 2020-as NFL szezon, mi pedig egy nyolc részes bemutatósorozattal készülünk számotokra, amiben sorra vesszük a csoportokat és bennük a csapatokat az offseason legfontosabb eseményeit összegezve. Az első részben azzal a csoporttal indulunk, amely egykoron, a liga pofozógépének számított, most azonban az egyik legerősebb kvartettje, ahol három közel egyenrangú csapat küzd a csoport elsőségért, a negyedik pedig épp egy rebuild elején jár. Már megint.


Az NFL mérkőzéseire is fogadhatsz az Unibet oldalán. Kattints, regisztrálj és nyerj!


AFC SOUTH 


Houston Texans


Tavaly 10-6-os mérleggel zárták az alapszakaszt, amivel 5 év alatt negyedszer ülhettek fel az AFC South trónjára. A Wild Cardt még sikeresen abszolválták a Bills ellen, egy héttel később viszont a Chiefs már túl nagy falat volt, és a 24 pontos előnyük se volt elég. A meccs után Bill O’Brien vezetőedző elég sok kritikát kapott, pedig akkor még nem is sejthettük, mire készül az offseasonben. GM-ként még ennél a leolvadásnál is emlékezetesebbet alkotott, igaz nem a szó pozitív értelmében.
Már a tavalyi húzásai is fejvakarósra sikeredtek (Clowney elcserélése, egy kisebb vagyon feladása Laremy Tunsilért), idén viszont tényleg ledobta az atombombát. DeAndre Hopkins Arizonába cserélése önmagában érthetetlen húzásnak tűnt, de az érte kapott ellenérték finoman szólva is kevés. Érkezett cserébe az a David Johnson, aki egykor a liga legjobb running backje volt, mára azonban árnyéka önmagának, plusz megkapták az idei draft 40. választását mellé és egy 2021-es 4. kört.
Hopkins pótlására pedig leigazolták Randall Cobbot és cseréltek a Rams-szel Brandin Cooksért, de nehéz elképzelni, hogy ők képesek lesznek betölteni a Hopkins távozása utáni űrt. Ezen kívül nem volt nagy jövés-menés, inkább kiegészítő embereket hoztak, meg persze a saját játékosaikat igazolták vissza. Lehívták például Deshaun Watson ötödik éves opcióját, ami abszolút no-brainer volt, ennél viszont sokkal meglepőbb a már korábban említett Laremy Tunsil óriási szerződése. A korábbi ellenérték után persze nyilvánvaló volt, hogy meg kell tartani a tacklet, és egész jól muzsikált a fal baloldalán, de ez még így is túlfizetésnek tűnik.

Így fordultak rá a draftra, ahol a korábbi cserék miatt nem rendelkeztek túl nagy tőkével, szóval sok lehetőség nem volt a hibázásra. Első látásra olyan ordítóan nagy hibát nem követett el O’Brien, de ez a draft class nem feltétlenül az, amelytől a houstoni drukkerek utcára vonulva követelik a királlyá koronázását.
Ross Blacklock személyében érkezett egy korrekt DT, aki főleg a futás megállításában segíthet, ahogy a linebacker Jonathan Greenard is viszonylag hamar a kezdőben találhatja magát. Az OT Charlie Heck nagyon sok munkát igényel, de ott van benne a potenciál, hogy kezdő legyen a profik közt. A houstoni secondarybe bekerülni nem egy megoldhatatlan feladat, így John Reid már egész korán komoly snapszámot kaphat. Alapvetően nem egy rossz draft ez, egyszerűen csak hiányzik belőle egy olyan név, akire rá lehetne mutatni, hogy ő a Texans meghatározó játékosa lehet a jövőben.



Összességében nem rossz a keretük, és Deshaun Watson zsenijére még mindig lehet számítani, de tavaly erősebbnek tűntek. A sorsolásuk viszont nem annyira vészes. Az első két héten letudják a két legnehezebb ellenfelet, ugyanis először a Chiefshez látogatnak, majd a Ravenst fogadják. Nehezebb meccseik utána is akadnak, például a Packers vagy a Colts elleni csörték, de a tavalyi 10-6-nál rosszabb mérleget nehéz most elképzelni nekik, azzal pedig legalább egy wild card helyet már bőven meg lehet csípni.



Indianapolis Colts


Chris Ballard a liga egyik legjobb general managere, és itt igazából rá is lehetne térni a Colts sorsolására. Az egyetlen oka annak, hogy mégis végig nézzük az offseason eseményeit az, hogy egy kicsit még dicsőítsük Ballardot. Kezdjük a tavalyi szezonnal. Andrew Luck a szezon előtt nem sokkal bejelentette a visszavonulását, így a Coltsnak a 2010-es évek egyik legnagyobb tehetsége nélkül kellett nekivágnia a szezonnak (Ryan Grigson munkája nem csak a Coltsot fosztotta meg korunk egyik legnagyobb irányítójától, hanem minket nézőket is), Jacoby Brissett-tel a kezdőben.
Brissett egy korrekt csereirányító, semmi több, arra elég, hogy ne tudj top QB-t draftolni csere nélkül, de playoffba nem jutsz vele. Pontosan ez történt Indianapolisban is, a 13. választást szerezték meg a játékosbörzén, amivel felcsere nélkül maximum a negyedik legjobb irányítót húzhatták volna ki. Mivel ezzel a kerettel szinte azonnal lehet nyerni, Ballard lecsapott a Chargersnél már nem szívesen látott Phillip Riversre, de nagyon előrelátóan mindössze egyéves szerződést írtak alá, így könnyen ki lehet szállni, ha esetleg befuccsolna a projekt.
A fizetési plafonnal évek óta remekül játszanak, így idén is rengeteg pénzen ültek, amit a megfelelő irányító megszerzése után ideje volt elkölteni. Cseréltek is DeForest Bucknerért, aki hamar alá is írt egy új szerződést. Soknak tűnhet az érte feladott 1/13-as draftcetli, de egy all-pro játékosért teljesen korrekt ellenérték. Riversen és Buckneren kívül nem volt igazán nagy igazolásuk, inkább korrekt kiegészítő játékosokat szereztek, mint például a tight end Trey Burton vagy a szebb napokat is megélt CB Xavier Rhodes, akinek a leigazolása az év húzása lehet, ha megtalálja régi formáját. Erre pedig minden esély megvan, hisz a Coltsnál a lassan elit játékossá váló Kenny Moore megoldja az elsőszámú elkapók hatástalanítását.

Ezután már csak egy jó draftra volt szükség, ami ugyancsak sikerült. Érkezett Michael Pittman Jr., hogy TY Hilton túloldalán is legyen egy igazán veszélyes elkapó, majd behúzták a parádés egyetemi karriert maga mögött tudó Jonathan Taylort, aki könnyen kezdő futóvá válhat a szezon során. Irányítót csak a negyedik körben választottak, ahol Jacob Easont választották ki, aki reményeik szerint pár év tanulás után majd átveheti a stafétát.
Elsősorban tehát a támadósor volt a draftjuk középpontjában, de Julian Blackmon személyében a defense is kapott egy értékes sakkbábút. Blackmon mindkét safety poszton használható, de CB-ként sincs feltétlen elveszve (az utolsó egyetemi évében lett safety), így már újoncként is jelentős snapszámot kaphat.



A Colts offseasonje idén is tanítani való volt, elképesztően mély keretet építettek minden poszton, és számomra ők a Texans elsőszámú kihívói a csoportban. A Sorsolásuk eleje is kifejezetten könnyűnek tűnik, a hetedik heti bye weekig a Vikings és esetleg a Browns okozhat problémát, de nem lennék meglepve, ha 6-0-s mérleggel mennének el pihenni. Az igazi móka a 10. héten indul, és a 15.-ig tart, ugyanis ebben az időszakban játszanak 2-2 meccset a Titans és a Texans ellen. Itt lehet majd megnyerni vagy elveszíteni a csoportot. Hogy melyik valósul meg, az főleg az irányító poszton fog eldőlni. Ha azt a Riverset látjuk, aki tavaly a Chargersben szórta a labdákat, akkor 7-8 győzelem a plafon, de ha pár évvel ezelőtti közel elit teljesítményét hozza, a 12-13 győzelem is elérhető.



Jacksonville Jaguars


Nagyon hosszú ideje – 2018-as szezont leszámítva -, a Jaguars állandóan építkezik, de nem azért tart eddig, mert egy hatalmas felhőkarcoló készül az örökös rebuild városában, az ok inkább az, hogy 2-3 évente kiderül, hogy nem sikerült az alapozás, így bonthatják vissza az egészet. Pontosan ez történik most is. Nick Foles tavalyi leigazolása vakvágánynak bizonyult, szerencséjükre azonban ott volt mögötte a szinte félisteni státuszba emelkedő Gardner Minshew, aki Pullman után Jacksonville-ben is elindította a bajuszőrületet. A legtöbb helyen ilyenkor azonnal elkezdenek a fiatal irányító köré építkezni, megadva neki a lehetőséget a bizonyításra, a Jaguars esetében viszont ez csak félig valósult meg. Mentségükre szóljon, hogy ennyi lyukat szinte képtelenség befoltozni egy nyár alatt.

Az idei tevékenységük a piacon Yannick Ngakoue franchise tagelésével indult, majd ez a történet az egész nyáron napirenden volt. Ngakoue ugyanis nem akart Jacksonville-ben maradni, a Jaguars pedig semmi pénzért nem cserélné el, így március eleje óta patthelyzet van. Az jól látszik, hogy a defense megerősítése volt a fő cél, érkezett is a piacon elérhető talán legjobb LB Joe Schobert személyében, de ő volt az egyetlen nagyobb név.
Két-három éve még Tyler Eifert is ebbe a kategóriába esett volna, mára azonban már nehéz elképzelni, hogy fel lehet támasztani a karrierjét a korábbi kiváló TE-nek. Az igazolások között érdemes még megemlíteni Rashaan Melvint, aki minden bizonnyal a csapat egyik kezdő cornere lett volna, de ő úgy döntött, kihagyja a szezont a járványhelyzet miatt.
Fontos lépés volt még, hogy nem hívták le Leonard Fournette ötödik éves opcióját, ezzel talán végleg elengedték azt a projektet, amiért mindenképp pluszpont járna. Nagy meglepetésre sikerült Nick Folest is elpasszolniuk, a Bearst húzták le egy 4. körös pickkel, igaz a Foles után maradó dead money nem kevés (idén 35 milliót fizetnek a Bortles-Foles duónak).

A drafton is a védelem megerősítése volt a fő céljuk, 1/9-re kihúzták a potenciális shutdown corner CJ Hendersont, majd 1/20-ra a Linebacker sorba K’Lavon Chaissont. Chaisson az első kör egyik legnagyobb stealjének tűnik, ahogy Hendersonnál is minden adott a sztársághoz, de ahhoz egy kicsit jobb munkamorálra van szüksége, mint az egyetemi évei alatt.
A második körben már Minshew is kapott segítséget, a hivatalosan elkapó, de leginkább poszt nélküli Laviska Shinault személyében. Jacksonville-ben már korábban is volt ilyen jellegű próbálkozás Denard „Shoelace” Robinsonnal, de az inkább kényszermegoldás volt. Shinault viszont nagyon üde színfoltja lehet ennek a kicsit szürke támadósornak.
Később érkezett még Davon Hamilton, aki a futás ellen igencsak gyengélkedő védőfalban kaphat jelentős játékidőt. Kifejezetten jól kinéző draftot hoztak össze, az első négy választásuk akár azonnal a kezdőben találhatja magát, és még később is sikerült olyan játékosokat húzni, mint Ben Bartch vagy Josiah Scott. Előbbi hosszútávon a fal szélén válhat stabil kezdővé pár éven belül, utóbbi pedig a slot CB szerepkört töltheti be, ahol Aaron Colvin távozása óta igencsak nagy lyuk tátong.



Egész szépen indult el az újjáépülés, de ez a csapat még nagyon nincs kész, így szinte biztosan kibérelték maguknak a csoport utolsó helyét és valamelyik top picket a jövő évi drafton. 4-5 győzelemnél többet nem várhatunk tőlük, így az idei szezon fő kérdése az lesz, hogy rá lehet-e bízni a franchise sorsát Gardner Minshew-ra. Egyelőre óriási a bizalom felé, a tavalyi éve után teljesen jogosan. Ha képes lesz szintet lépni, akkor megjelenik a fény az alagút végén, ha viszont visszaesik, megint lehet új irányító után nézni, ami ritkán sül el jól Jacksonville-ben.



Tennessee Titans


Tennesseebe visszatért az exotic smashmouth, de ezúttal hatékonyan. A szezont még Marcus Mariotával kezdték meg, de a támadójátékuk annyira nyögvenyelős volt, hogy Mike Vrabel inkább Ryan Tannehillt állította a center mögé. Ez a döntés nemcsak megmentette a szezonjukat, de szinte contenderré tette őket. Tannehill-lel a kezdőben beindult a futójáték is, Derrick Henry legszebb alabamai napjait idézte, a defense is hozzátette a magáét, így óriási menetelésbe kezdtek.
A Wild Card körben először a Patriotsot ütötték ki, addigra már-már papírforma szerint, majd már underdogként a Ravenst is búcsúztatták a playofftól. Végül a később bajnoki címet szerző Chiefs jelentette a végállomást az AFC döntőjében.

Ilyen előzmények után a legtöbb helyen egyértelmű lett volna az irány, itt viszont merültek fel problémák. Ki a felelős az offense szezonvégi teljesítményéért? Tannehill vagy Henry? Képesek lesznek-e ezt megismételni?
A Titans végül Tannehillt tartotta a fontosabbnak, és aláírtak vele egy négyéves szerződéshosszabbítást, míg Henry megkapta a franchise taget, a draft után pedig a hosszútávú szerződést is, így együtt maradt a dinamikus duó. Kétségkívül ez volt a Titans offseasonjének legizgalmasabb kérdése, de azért történtek még itt érdekes dolgok, elég sok korábbi kulcsjátékost veszítettek el. Elengedték például az öregedő Delanie Walkert, Marcus Mariota-t, Logan Ryant, Wesley Woodyardot, Jurrell Casey-t, valamint elvesztették a támadófaluk legmeghatározóbb játékosát is Jack Conklin személyében.
A helyére leigazolták Dennis Kellyt, a draftról pedig érkezett Isaiah Wilson, így ők ketten versenyezhetnek a kezdőért, azt viszont nehéz elképzelni, hogy bármelyikőjük képes lesz Conklin szintjét hozni, 2020-ban legalábbis. A pass rush javítására szerezték meg Vic Beasley, aki ugyan nem elit pass rusher, de hasznos tagja lehet a Titans rotációjának.

A drafton Wilsonon kívül sikerült megszerezni a második kör végéig csúszó ex-LSU CB Kristian Fultont. Ő ott óriási ajándék volt, szeptemberben pedig már kezdhet is Malcolm Butler túloldalán. A harmadik játékos, aki említést érdemel még a Titans idei draftoltjaiból, a RB Darrynton Evans. Nem Henry helyére érkezett, sokkal inkább mellé, amolyan Dion Lewis-szerepkörbe.



A csoport három playoffért harcoló csapata közül a Titans tűnik a leggyengébbnek. Pont mikor már úgy néz ki, hogy sikerül kiszakadniuk a középszerűség mocsarából, jön egy olyan offseason, ahol sorra vesztik el a kulcsjátékosaikat. Persze ha a Tannehill-Henry duó ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta, akkor nagy visszaesésre nem kell számítani, még úgy se, hogy a védelmük jelentősen meggyengült. Mindent egybevetve idén se valószínű, hogy meg tudják szerezni a csoport első helyét, de egy kis szerencsével egy wild card még akár össze is jöhet.

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat