Norvégia őrzi pozícióját, Dánia bejelentkezett az első számú kihívó szerepére női kézilabdában

Az Európa-bajnokság vasárnapi döntője után az volt az első gondolatom, hogy ennyire foghíjas csapat valószínűleg soha nem nyert még kontinenstornát kézilabdában. Félig viccesen akár úgy is fogalmazhattam volna, hogy Norvégia nem nyert még ilyen visszafogott összeállítással Eb-t, hiszen a skandináv ország egészen elképesztő statisztikával rendelkezik a kontinensviadalok tekintetében, az eddigi tizenöt tornából kilencet ők nyertek meg. A mostani Európa-bajnokság előtt azonban talán kevesen fogadtak volna Nora Mörkék sikerére, és visszagondolva is hihetetlen, hogy a belső posztokon szinte csere nélkül, valamint a megszokottnál jóval gyengébb szélső-hatékonysággal is sikerült megszerezni az újabb címet.

A hiányzókról szinte megfeledkeztünk a torna végére

A norvég válogatott történelmet írt azzal, hogy 1986 óta először hét újonccal vágott neki egy világversenynek. Thórir Hergeirsson szövetségi kapitánynak különböző okokból kifolyólag (sérülés, gyermekvállalás, személyes döntés) nélkülöznie kellett többek között Veronica Kristiansent, Sanna Solberg-Isaksent, Camilla Herremet, vagy épp a tavalyi vb MVP-jét, a Győrben játszó Kari Brattset Dalét is. A helyükre behívott új játékosok közül voltak olyanok, akiket a szélesebb nyilvánosság aligha ismerhetett, gondolok itt elsősorban Ane Cecilie Högsethre vagy Anniken Wollikra (utóbbi története egyébként a magyar sajtót is bejárta, a norvég szélső egy általános iskolában dolgozik tanítónőként, az Eb ideje alatt fizetetlen szabadságon volt), de azért akadt néhány kézilabdázó, például Sunniva Naes Andersen vagy Ragnhild Valle Dahl, akik a Vipers Kristiansand játékosaként már jelentős nemzetközi rutinra tettek szert. Összeomlásra tehát semmiképpen sem lehetett számítani a norvég csapattól, ugyanakkor az is egyértelmű volt, hogy Hergeirssonnak a korábbi évekhez képest korlátozottabbak a lehetőségei.

A torna ritmusát ennek megfelelően lassabban vette fel a skandináv gárda, bár az alapcsoportban az ő szintjükön három könnyed mérkőzésen kellett csupán túlesni Horvátország, Magyarország és Svájc ellen (a legszorosabb találkozójuk a horvátok elleni kilencgólos győzelem volt). A középdöntőben azonban rögtön két kulcsmérkőzés következett a norvég csapat számára, az ezeken aratott győzelmekkel pedig biztosították is az elődöntős szereplést. A Szlovénia és Svédország ellen megnyert mérkőzések (26–23, 27–25) már pontosan azt a mintázatot mutatták, amit később a döntő is. Mindkét találkozón egy jól felkészült csapat jutott el a norvégok legyőzésének kapujáig, ám nyerni egyik ellenfél sem tudott, ahogy az elődöntőben a francia együttes sem.

És ezen a ponton érdemes elmerülni a statisztikákban, mert ennek eredményeként vehetjük észre Stine Oftedalék játékának korábbi évekhez viszonyított változásait. A skandináv csapatok állandó jellemzője a kimagasló szélső teljesítmény, ehhez képest a norvégok szélről összesen 41 gólt szereztek az Európa-bajnokságon, ez a csapat tornán elért góljainak mindössze a 17%-a. Összehasonlításképpen, a döntős ellenfél dánoknál az Eb All-Star csapatába is bekerülő balszélső, Emma Friis egymaga 40 góllal zárta a viadalt, de Trine Östergaard Jensen is 26 találatig jutott. A norvég visszafogottság nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a bal szélen két újonc is szerepelt, valamint a sarokban láthattuk azt a Stine Skograndot, aki bár a klubjában átlövő, a nemzeti csapatban legtöbbször szélsőként számítanak rá, ennek pedig az az oka, hogy remek kettes védő, így a Nora Mörk, Stine Oftedal páros valamelyik tagja a szélen tud védekezni, ezért eggyel kevesebbet kell cserélni az átmenetekben.

Stine Skogrand (7) igazi kulcsember védekezésben a norvégoknál (Fotó: Fabrice Coffrini/AFP via Getty Images)

Jogosan vetődött fel tehát a kérdés, hogy a kiesett találatokat mivel pótolta a címvédő, ennek megválaszolásához azonban elég megnézni a középről, hat méterről leadott lövéseket: ezek számában a norvégok kimagaslanak a mezőnyből, és a hatékonyságuk is elit kategóriát képvisel. De kilenc méterről is feltűnően sokat próbálkozott a Hergeirsson-csapat, az elért 55/102-es mutató (54%) kifejezetten jónak számít, hiszen a torna egészét tekintve csak 42%-ban született gól az átlövésekből. Érdemes azonban azt is látni, hogy a norvég csapatnál nem arculatváltásról van szó, ezeket a változásokat a szükség hozta, hiszen a szélen most a korábbiaknál rutintalanabb játékosok szerepeltek, a belső hármas klasszisai, Nora Mörk, Stine Oftedal és Henny Reistad pedig mind-mind párharcerős, ugyanakkor kívülről is veszélyes játékosok, ráadásul a legstabilabb cserének számító Kristine Breistöl ugyancsak hasonló játékstílust képvisel (bár nála az átlövések a hangsúlyosabbak).

Norvégia tehát azzal nyerte meg az idei Eb-t, hogy Thórir Hergeirsson szövetségi kapitány tökéletesen alakította a taktikát a rendelkezésre álló játékosok profiljához és joggal bízott a középső hármasában, akik közül valaki minden meccsen elő tudott lépni (emellett természetesen nem szabad megfeledkezni a két klasszis kapusról, Silje Solbergről és Katrine Lundéról sem). A fináléban pedig annak ellenére sem lehetett látni semmiféle megilletődöttséget a norvég játékosokon, hogy egy olyan csapat ellen léptek pályára, amely a középdöntőben győzni tudott ellenük.

Dánia ismét régi fényében tündökölt

A női kézilabda a 2000-es évek elején többek között a legendás dán válogatottról szólt, ezt azonban először egy lassú, majd egy látványosabb lejtmenet követte, 2013 és 2021 között a dán csapat egyetlen világversenyen sem tudott dobogóra állni. A tavalyi vb azonban már megmutatta, hogy Jesper Jensen képes visszavezetni hazáját a szűken vett élmezőnybe.

Mi is lájkoljuk Jesper Jensen munkáját (Fotó: Jure Makovec/AFP via Getty Images)

Jensen – a futballból kölcsönvett kifejezéssel élve – valódi laptopedzőként kezdett neki a munkának, már a kezdetekkor nagy hangsúlyt fektetett a sporttudományos és pszichológiai megközelítésekre. Mivel szövetségi kapitányként az első tornája a koronavírus-járvány által befolyásolt 2020-as Eb volt, csak olyan játékosokat hívott be a keretbe, akik között nagy eséllyel kizárható a konfliktus, hiszen a járvány miatt az összezártság még jelentősebb volt, mint a világversenyeken általában. Természetesen azóta is jellemző rá, hogy a válogatásnál legalább annyira fontos számára egy játékos személyisége és mentális állapota, mint az, hogy éppen milyen formában van. Mindemellett Jensen szövetségi kapitányként olyan teljesítményelemző céggel dolgozik együtt, amely a meccsek után rögtön részletes analízist biztosít számára (akit ez részletesebben érdekel, annak ajánlom a Dániasport remek összeállítását).

A fiatal edző jól mérte fel, hogy ugyan jelenleg nincsenek a korábbi generációkat idéző klasszisok a dán kézilabdában – bár azért a korábban említett Emma Friis lövőtechnikája egészen kivételes, és ugyanez elmondható Mie Höjlund szervezőkészségéről is –, de ha a rendszert sikerül a játékosok képességeihez igazítani, ismét eredményesek lehetnek. És pontosan ezt láthattuk a mostani Eb-n, a dán csapat taktikájában semmilyen különleges innovációt nem lehetett felfedezni, viszont a játék minden elemében stabil szintet hoztak: a mezőny első felében helyezkedtek el a kilenc méterről leadott lövések tekintetében, szélről pedig kifejezetten sokat és remek hatékonysággal próbálkoztak Emma Friisék. Ráadásul a védekezés a korábbi évekhez képest szintet lépett, Dánia egyetlen mérkőzésen sem kapott többet, mint 30 gól.

Pedig a tornát némileg álmosan kezdte a második helyezett gárda, rögtön az első mérkőzésükön vereséget szenvedtek a házigazda Szlovéniával szemben, majd megverték Szerbiát és Svédországot, utóbbi meccsen azonban úgy arattak győzelmet, hogy már az első félidőben jelentős előnyre tettek szert, végül azonban ebből csak két gólt tudtak megőrizni. A magyarok elleni teljesítményről múlt héten ejtettünk szót, a középdöntőben a mieink elleni meccs volt a legnehezebb Jesper Jensen csapata számára, hiszen Horvátországot bántóan simán verték, és ahogy említettük, Norvégiát is le tudták győzni (31–29). Az ő szempontjukból az kár csupán, hogy utóbbira nem a döntőben került sor.

Kiemelt kép: Getty Images