Nsame visszatért Svájcba, majd ott folytatta, ahol abbahagyta

„Beismerni a tényt, hogy rossz döntést hoztunk, saját maguknak is nagyon nehéz. Azonban, ha erre képesek vagyunk és visszalépünk egyet, akkor ismét sikeresek lehetünk.”

Ezeket a szavakat Daniel Visentini, a svájci Sport Center újságírója fogalmazta meg, miután a nyáron interjút készített Jean-Pierre Nsaméval. A kameruni csatár egy borzasztóan nehéz időszakot élt meg a sérülésétől kezdve az olaszországi kölcsönidőszakon át, most viszont arról beszélhetünk, hogy miután ismét a berniek színeiben szerepel az új idényben, nagy léptekkel halad a harmadik gólkirályi címe felé.

Nsame 2017 nyarán, a Servette FC-vel megnyert másodosztályú bajnokság és a bezsebelt gólkirályi cím után szerződött a fővárosba. Akkor már a bajnoki elsőségért harcolt a BSC Young Boys, de még nem tudott a csúcsra jutni Adolf „Adi” Hütter csapata. Akkor még nagyon egyedül volt Guillaume Hoarau a megbízható gólszerző szerepében, de aztán csatlakozott mellé a kameruni légiós, és megkezdődött a sárga-feketék sikersorozata. Rögtön bajnoki címet ünnepeltek, amit további három követett, miközben a 2019–2020-as és a 2020–2021-es idényben Nsame gólkirály is volt, amivel kiérdemelte az év legjobb játékosának járó díjat is. A 2019–2020-as szezonban ráadásul a Svájci Kupát is a berniek nyerték, a sorozatban ugyancsak ő szerezte a legtöbb gólt.

Azonban a folytatás már nem alakult ilyen jól. 2021. május 15-én, az utolsó előtti bajnokin Achilles-ín-szakadást szenvedett, miközben bevette az FC Luzern kapuját. A majd nyolc hónapos kihagyás alatt nagyon nehezen dolgozta fel, hogy karrierje során először kényszerült ilyen hosszú pihenőre. A rehabilitációt is kisebb csúszással kezdhette csak meg, de amikor végre elkezdődött a műtét utáni munka, akkor ismét a visszatérésre koncentrált. Minden támogatást megkapott a klubtól, ám januárban jött egy olyan lehetőség, amire nehezen mondhatott volna nemet. A Serie A-ba frissen feljutott Venezia FC egy fél éves kölcsönvételt kínált neki, amely végén bennmaradás és megfelelő teljesítmény esetén hosszú távra is maradhatott volna Olaszországban.

„Ki akartam próbálni az öt nagy bajnokság valamelyikét. Az ügynököm szólt erről a lehetőségről, én pedig úgy éreztem, hogy itt az idő, meg kell lépnem ezt. Biztosítottak róla, hogy számítanak rám, lesz játékidőm, de nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Megértem, hogy komoly verseny volt a csapatba kerülésért, ezzel nincs is semmi gond. Amikor azonban jól teljesítettem az edzéseken, és úgy éreztem, hogy többet tudnék nyújtani a pályán is, akkor is csak néhány percnyi játék jutott nekem a meccsek végén. Ezt nehezen éltem meg, szenvedtem. Éreztem, hogy nem lesz ennek folytatása, így napi szinten magamra, a teljesítményemre, a munkámra koncentráltam, hogy a jövőm ne hátrányból induljon majd.”

Tizenegy olasz bajnokin lépett pályára, mindössze egyszer volt kezdő és csak 250 játékperc jutott számára fél év alatt. Az egyetlen asszisztja nem sokban tudott segíteni a velenceieken, akik nem is marasztalták a kiesés után. Nsame visszatért Bernbe, ahol pedig a csúfosan sikerült előző idény után nagyon is fontos volt, hogy a csatárgondokat megoldják, mert ekkor már biztos volt, hogy a gólkirályi címet megszerzett Theoson-Jordan Siebatcheu távozik, ahogy a szintén egész jól teljesítő Wilfried Kanga is. Nagy kérdőjel volt Nsame visszatérése is, hiszen a sérülése óta nem szerzett gólt a kameruni csatár. Ennek ellenére a vezetésben fel sem merült a gondolat, hogy ne számolnának korábbi kiválóságukkal.

„Christoph Spycher sportigazgatóval többször is beszéltünk még a kölcsönidőszakom alatt. Aztán nyár elején visszajöttem és az egyik első találkozóm is vele volt. Mesélt a szezonbeli terveiről, az elvárásokról. Mindent megtaláltam benne, amire számítottam. 2024-ig van szerződésem a klubbal. Nem azért jöttem vissza, hogy azonnal elmenjek, a Young Boysra koncentrálok. Szavamat adtam, hogy nem hagyom el a csapatot a szerződésem lejárta előtt, és ezt be is tartom.”

A berni együttes azt a Raphael Wickyt nevezte ki, akit a szurkolók eleinte nehezen fogadtak el, hiszen az FC Basel korábbi edzője volt, ráadásul anno nem is épp baráti volt a viszony közte és a szurkolók között, mikor a két csapat rivalizálása még éles volt. Nsame viszont örült az új vezetőedzőnek, mert az elképzeléseibe jól illeszkedő elemnek számított, Wicky az első perctől kezdve bizalmat szavazott neki.

A kameruni csatárnak nem is kellett több és mindent megtett azért, hogy meghálálja a szakember hozzáállását. Noha a kezdet nem alakult a legtökéletesebben, Wicky pontosan tudta mire van szükség, s mikor a Konferencia-liga selejtezőjében a csapat büntetőt rúghatott a lett FK Liepaja ellen, akkor azonnal mutatta, hogy azt Nsaménak kell elvégeznie. A találat áttörte azt a bizonyos gátat, ami az elmúlt több mint egy év gólcsendje alakított ki benne, és a berniek egycsapásra visszakapták azt a játékost, aki kétszeres gólkirályként remekelt náluk.

Ezt követően beindult az a bizonyos gépezet, ugyanis sorban jöttek tőle a gólok a bajnokságban, a nemzetközi porondon, valamint a kupában is. A remek őszi teljesítménye okán a világbajnokságra utazó kameruni válogatottba is bekerült, de nem lépett pályára Katarban. Összességében a téli szünet előtt 24 mérkőzésen 16 találatig jutott, mellette pedig négy gólpasszt is kiosztott. Az új évben aztán összejött az első mesterhármasa is a szezonban, amivel már a bajnoki góllövőlistán is átvette a vezetést.

Kiemelt kép: BSC Young Boys