Nuno Tavares a Marseille-nál már most kulcsszereplő, de az Arsenalnál talán sosem lesz az

Nuno Tavares idegesen nézett maga elé, majd röviden az égre pillantott, miközben Igor Tudor bátorítóan mellkason paskolta. A marseille-iek elkeseredetten próbálták feltörni a frankfurti reteszt a két csapat Bajnokok Ligája-összecsapásán. Tudor, a hazaiak szakvezetője a 65. percben már a negyedik cseréjét használta ki. Miután kényszerűségből le kellett hoznia a csapat középhátvédjét, Eric Baillyt, az OM három belső védős rendszerében megüresedett egy hely. Tudor a balszárnyról vezényelte vissza Nuno Tavarest, aki alig volt képes leplezni csalódottságát. A szezonban először fordult elő, hogy a portugált megfosztották kedvenc „szórakozásától”: a balszárny felszántásától.

Az Arsenalban már nem elég csak megcsillanni

„Azért jöttem Marseille-be, hogy végre a saját helyemen játsszak” – nyilatkozta Tavares szeptember elején az RMC Sportnak. Hogy mi is Nuno Tavares saját, vagy igazi „helye”, azt többféleképpen is lehet értelmezni. Egyrészt jelenti a pályán elfoglalt pozíciót is, másrészt egy pszichés elhelyezést is, hogy egy játékosnak „hol a helye” karrierjének egy adott pontján. A fiatal portugál a saját elmondása szerint mindkettőt megtalálta Marseille-ben. Végre olyan taktikai utasítások mellett és olyan poszton játszhat, ami igazán neki való, illetve olyan versenyszituációban találta magát, ami saját önképének megfelelő.

„Boldog vagyok. Az Arsenalnál valószínűleg csak a kupában kaptam volna lehetőséget. Azért jöttem Marseille-be, hogy a posztomon játsszak, a Bajnokok Ligájában, a bajnokságban és a kupában is” – szúrt oda finoman a Bajnokok Ligájáról már évek óta lemaradó észak-londoniaknak Tavares.

Tavares és Arteta nem találták meg a közös hangot (Forrás: The Sun)

A bal oldali védő Kieran Tierney első számú helyetteseként szerepelt Mikel Arteta Arsenaljában, a skót sérülései miatt pedig talán a vártnál több lehetőséghez is jutott a Premier League 2021-2022-es kiírásában. Az a vehemencia, amivel Tavares játékba vetette magát, azonnal felcsigázta az „ágyúsok” szurkolóit, de Arteta is elismerően nyilatkozott a játékos szigetországi bemutatkozásáról. Tavares 22 bajnokin kapott szerepet, amelyeken a játékát jellemző elán ugyan nem, de a szurkolói izgatottság szépen lassan megcsappant. A kritikák többnyire a technikai hiányosságokat és a védekezésben előforduló „leblokkolásokat” említették. A látványos, improvizatív megoldásokat egyre több hiba csúfította, Arteta elégedetlenségének legnyilvánvalóbb példája pedig az volt, amikor a Nottingham Forest elleni FA-kupa-találkozón alig fél óra elteltével lecserélte a fiatal portugált. A szezonhajrá során még egyszer előfordult, hogy Arteta szokatlanul korán megköszönte Tavares meccsnapi munkáját: a Crystal Palace elleni idegenbeli bajnokin a második félidőre már nem futhatott ki a hátvéd. A szurkolók, de ami még fontosabb, a szakmai stáb is úgy érezte, Tavares egyelőre egy csiszolatlan gyémánt, aki néha meg-megcsillan, de talán más környezetben igazán ragyogóvá válhat. Az Arsenal ezért döntött úgy, hogy Tavarest kölcsönadja az Olympique Marseille-nek.

A döntést megkönnyítette, hogy egyre nyilvánvalóbbá vált, Arteta egy árnyalattal különbözőbb profilú balhátvéddel képzeli el a jövő Arsenalját. Sokkal inkább egy olyan játékosra volt szüksége az észak-londoniaknak, aki „szervezői vénával” is rendelkezik, és nem érzi magát kényelmetlenül a középpálya közepére húzódva sem (abban a pozícióban, amit Pep Guardiola csapatainál már számtalanszor láthattunk, lásd például Lahm a Bayernnél). Az új balhátvédnek már nem feltétlenül az az elsődleges feladata, hogy fel-alá rohangáljon a vonal mellett és direkt „labdacipeléssel” jusson el az ellenfél 16-osának sarkáig, hanem hogy tehermentesítsen (ld. Xhaka „újrafeltalálása”) és biztosítsa dinamikus labdajáratást. Az Arsenal friss igazolása, Olekszandr Zincsenko tökéletesen passzol ehhez az elképzeléshez. Nuno Tavares „nyers” tehetsége arra predesztinálná, hogy képes legyen egy Arsenal szintű csapatnál is az ukránéhoz hasonló feladatok ellátására. A kérdés csupán az, hogy a marseille-i kitérő ezt támasztja-e alá és elősegíti-e a portugál ebbéli fejlődését?

A Tudor-ház egyik legfontosabb tartópillére

A válasz röviden: igen is, meg nem is. Az igenlő oldal magyarázata az egyszerűbb. Mint hallhattuk, Tavares egyelőre pompásan érzi magát Marseille-ben, sokkal több lehetőséget kap, mint amire Londonban számíthatott volna. A maximális játékpercek 87%-ban pályán volt, ami azt jelenti, hogy már most több mint fele annyi időt töltött a pályán, mint a tavalyi szezonban az Arsenalnál. Nincs rá jobb szó, a híresen romantikus marseille-i szurkolók „zabálják” a játékát, ami már akkor sem meglepetés, ha ránézünk a lőlapjára: 8 bajnokin már 3 gólja van. Azonban ez az utolsó statisztika vezet át minket a korábban feltett kérdés nemleges válaszára: Tavares egyszerűen nem azt játssza és nem úgy játszik, ami megkönnyítené a jövő nyári arsenalos visszatérését. Nem biztos, hogy a tökéletes döntés volt az újjáalakuló OM-hez küldeni Tavarest.

Az OM-nek azonban szüksége volt Tavaresre. Pontosabban az új szakvezetőnek, Igor Tudornak égetően szüksége volt Nuno Tavaresre. Az OM ugyanis egyelőre ugyanazt próbálja játszani, amivel Tudor előző csapata, a Hellas Verona, „underdogként” kiválóan szerepelt a Serie A előző kiírásában. Tudor edzői karrierjében szinte csak múló emlék az, ami Mikel Arteta Arsenaljánál bevett dologgá vált: a négyvédős rendszer. Az előző szezonban Tavares a négyvédős felállás balhátvéd posztján szerepelt (ehhez a formációhoz Tudor csak az epizodikus törökországi kalandja során nyúlt), az OM-ben Tudor jól bevált ötvédős szisztémájában játszhat szárnyvédőként. Vagy inkább balszélsőként? Tudor a Veronával a 3-5-2-es felállás variációit alkalmazta (3-4-3, 3-4-2-1), amiben főszerepet kaptak a szárnyvédők. A Verona kevés labdaérintéses, direkt, rohanós focit játszott, ahol a szárnyvédők kimondott feladata volt, hogy labdaszerzés után minél feljebb kerüljenek az ellenfél tizenhatosához. Így olyan egészen extrémnek tűnő helyzetek is adódtak, hogy a két szárnyvédő felhúzódásával egy 3-2-5-ös felállás rajzolódott ki. Ha megnézzük, hogy a Veronában a baloldali „szárnyvédő” volt a csapat egyik legfontosabb és legjobb játékosa, úgy már kevésbé lepődünk meg azon, hogy Marseille-ben Nuno Tavares az egyik legfontosabb tartópillére annak, amit Igor Tudor építeni igyekszik.

Igor Tudor már a „kisebb” Veronával is dominálni tudta (kék négyzetek) az ellenfél térfelének bal oldalát (forrás: The Analyst)

A veronai bal oldalt teljes hosszában befutó Darko Lazovics statisztikai mutatói szinte kísértetiesen hasonlítanak Nuno Tavares eddigi számaihoz. Lazovics pályafutásának támadóstatisztikáit nézve a legerősebb szezonját zárta 2021-2022-ben. Ugyan csak egy gólt lőtt, de adott 7 gólpasszt a bajnokságban; ami pedig egy szárnyvédőtől kiemelkedőnek számít, az a tizenegyesek nélkül számított xG és xA mutató, vagyis an npxG+xA, ami a szerbnél 9.3 volt. A jobb oldali társa, Davide Faraoni ugyancsak remek szezont zárt: 4 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott, 5.6-os npxG+xA mutató mellett. Ebből következik, hogy Marseille-ben ugyanilyen fontos szerepe hárul a két nyári szerzeményre, Nuno Tavaresre a bal, Jonathan Claussra pedig a jobb oldalon. Tudor mostani és előző csapatánál is szokatlanul nagy jelentőséggel bírt, hogy a bal oldali szárnyvédő mennyire tudja hatékonyan „cipelni” a labdát. Az ellenfél kapuja felé irányuló labdavezetés átlagos hosszában Darko Lazovics első volt a csapatában (7.56 méter/labdavezetés), ami azt mutatja, hogy a szélsőnek a dinamikáját és a jó cselezőkészségét is kihasználva kell minél közelebb jutnia a támadóharmadhoz. Ez a stílus, ahol kevésbé kötik meg a játékos kezét, tökéletesen fekszik Nuno Tavaresnek. Ahogyan Veronában a szerb szélső, úgy Marseille-ben a fiatal portugál az, aki a fent említett mutatóban kiemelkedik a csapattársai közül (6.93 méter/labdavezetés). Ami viszont igazán megmutatja, hogy mennyire támaszkodik Tavares labdafelhozatalaira az OM, az a lövésekkel befejezett labdavezetéseket mutató statisztika. Tavares 8 alkalommal fejezte be lövéssel a „magánakcióit” (ebben a mutatóban Lazovics is az egyik legjobb volt a Veronánál), de listavezető a hasonló szituációkból kialakított gólszerzési lehetőségek terén is (12).

A Veronában és az OM-ben is a bal oldali szárnyvédők az elsők a progresszív labdavezetésben (forrás: The Analyst)

Kiemelkedő, csak éppen másként és másban

Nuno Tavares ugyanannyiszor fejezte be lövéssel a labdavezetéseit, mint Messi vagy Mbappé és csupán Ludovic Blas az a Ligue1 mezőnyéből, akinél magasabb ez a szám. Az erős támadóstatisztikák abban az esetben nem festenek túl jól, ha azokat összehasonlítjuk az Arsenal balhátvédjeinek mutatójával. Nem azért, mert Tierney vagy Zincsenko magasabb értékeket produkálna, hanem éppen azért, mert teljesen más feladatokat lát el a két játékos Arteta taktikájában, mint Tavares az OM-nél. A már korábban említett játékszervezési készségek (és a középpályások tehermentesítése) kidomborítását mutatja a pálya középső harmadában jegyzett labdaérintések száma. Ez Zincsenkónál, Tierney-nél, de még a jobb oldalon játszó Ben White-nál is jóval magasabb, mint Tavares esetében. Míg az Arsenal szélső védői átlagosan 40 labdaérintéssel operálnak a pálya hosszanti középső területén 90 percre átlagolva, addig Nuno Tavares 26-szor teszi meg mindezt. Az OM szárnyvédőinek feladata, hogy minél sietősebben felérjenek az ellenfél tizenhatosához. Így az Arsenal számára fontos terület „ugrik”, viszont az alapvonalhoz egyre közeledve megnő a klasszikus szélsővédőktől származó beadások száma. Tavares már 23 beadással próbálkozott OM-mezben, az Arsenalnál háromszor annyi mérkőzésen ez a szám 32 volt. De, hogy még érzékletesebb legyen a különbség Tudor és Arteta taktikája között: Tavares (és Clauss) 3.29 beadással próbálkozik 90 percre vetítve, miközben Tierney és White is 1 alatt állnak (0.69 és 0.97), de Zincsenko száma is alig kúszik 1 egység fölé (1.11).

Az Arsenal szélső védői a középső harmadban, az OM szárnyvédői az ellenfél kapujához jóval közelebb mutatnak be több labdaérintést (forrsá: FBref)

Már a progresszív labdavezetési mutató is jól ábrázolta a Tudor-féle „no-nonsense” szárnyvédő szerepkört, amire csak ráerősít, ha megnézzük a cselezési próbálkozások számát. A Ligue1 teljes mezőnyéből Tavares a 6. legtöbb sikeres cselt mutatta be eddig, és szintén 6. a megkísérelt cselek számában (védők között mindkettőben magasan kiemelkedik). Zincsenko és Tierney egyaránt 0.83 csellel próbálkozik 90 percenként, míg Tavares 4.14-szer próbálja ezzel a módszerrel átjátszani az ellenfelét 90 percre vetítve. Hogy mennyire inkább a labdavezetéses felfutások és az ezzel járó cselezés Nuno Tavares első számú képessége, és hogy ez mennyire máshogy fest az Arsenalban, azt jól mutatja a támadóharmadba eljuttatott passzok száma is. Zincsenkónak (3.33), Tierneynek (3.45) és White-nak (5.16) is ki kell vennie ebből a részét, jóval többször, mint Tavaresnek (1.43). Egy olyan játékosnál, akinek az Arsenalnál az egyik fő feladata a labda elosztásának kellene lennie a pálya közepére húzódva, illetve direkt passzokkal megjátszani az általa tehermentesített középső középpályást (ld. Xhaka), annál nem festenek túlságosan jól, vagy inkább kevésbé relevánsak azok a mutatók, amiket Nuno Tavares az OM-ben produkál.

Talán túlzás azt állítani, hogy Nuno Tavares Marseille-be szerződése egy „mennyben köttetett házasság” lenne. Az viszont jól látszik, hogy Igor Tudor számára a Tavares által kínált pozitívumok egyelőre megérik a kockázatot, annak ellenére, hogy a negatív elemek továbbra is fellelhetők a portugál játékában (kérdéses döntéshozatalok, fegyelmezetlenség a védekezésben). Az Olympique Marseille futballjában, ahol fontos szerep jut a szárnyvédők már-már vakmerő játékának, Nuno Tavares pontosan azokat a képességeit tudja csillogtatni, amelyekről az Arsenal-szurkolóknak is vannak emlékeik. Sőt, ezek még inkább kidomborodnak a franciáknál, azonban nem mutatják meg azt a mélységet, ami talán még megvilágítatlan Tavares játékában. A kérdés továbbra is az, hogy az OM megfelelő hely-e ahhoz, hogy ezt „kibányásszák” a portugál tehetségéből? Hiszen láttuk, amikor egy más szerepkörben, esetlegesen több felelősséggel és fegyelmezettebb játékkal járó pozícióban találta magát, akkor az edzői bátorítás is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Tavares arcáról letörölje a csalódottságot. Ha az Arsenal-szurkolók belegondolnak, hogy hol lesz a helye Nuno Tavaresnek a jövő csapatában, akkor egyelőre ők is csak annyit tehetnek, mint a fiatal portugál a Frankfurt elleni meccs idézett pillanatában: idegesen az égre pillanthatnak.

Kiemelt kép: Jonathan Moscrop/Getty Images