Nyolc családtag erősítette az első argentin sikercsapatot
Miközben a labdarúgás a XIX. század végén világszerte egyre több helyen népszerűvé vált és megkezdődtek az első szervezett bajnokságok, Argentínában ez egy tiszavirág-életű klub dominanciája mellett zajlott. A helyi angol iskola tanulói által létrehozott Alumni Athletic Club a kezdeti időszakban tíz bajnoki címet és nemzetközi kupákat is nyert, miközben a csapat magját a Brown család tagjai alkották. Az ír felmenőkkel rendelkező famíliából hét testvér és egy unokatestvér is szerepelt az együttesben, közülük többen az argentin válogatottban is pályára léptek.
A Buenos Aires English High School tanulói öt évvel az Alumni Athletic Club 1898-as hivatalos megalapítása előtt kezdtek el focizni, miután az argentin labdarúgás szülőatyjának tartott skót tanár, Alexander Watson Hutton megismertette őket a sportággal. Az Alumni a kezdeti időszak legeredményesebb argentin csapata lett, és bár csak másfél évtizedig működött, több különleges rekordot tart és számtalan későbbi alapítású klub előtt szolgált példaként.
A csapat rövid sikerkorszaka
Az 1890-es évek elejétől kezdve alapították az első labdarúgó-csapatokat Argentínában, az együttesek többnyire brit kivándorlókból álltak. 1891-ben skótok által alapított együttesek, a St. Andrew’s és az Old Caledonians ünnepelhették az első országos bajnoki címeket. Az Alumni néhány évvel később jelent meg a bajnokságban, és a jobbára ír származású játékosokból álló csapat hamar jelentős sikereket ért el.
Az 1900 és 1911 között kiírt 12 bajnokságból tízet az Alumni nyert, amely ezen felül számtalan korabeli hazai és nemzetközi kupát is elhódított.
Az 1900-as négycsapatos bajnokságot az Alumni öt győzelemmel és egy döntetlennel magabiztosan nyerte meg, melyet követően a Buenos Aires Herald újság megszavaztatta olvasóit arról, hogy melyik a kedvenc csapatuk, és a győztes Alumnit a Herald-trófeával díjazták.
A következő évben az Alumni százszázalékos teljesítménnyel, hatból hat sikerrel és egyetlen kapott góllal hódította el a bajnoki címet. Emellett 1901-ben első alkalommal a piros-fehérek lettek az argentin és uruguayi csapatok számára kiírt Tie Cup győztesei, miután a döntőben a Rosario Centralt múlták felül. Az 1902-es kiírásban nyolc meccsen ismét csak egyetlen döntetlent játszva lettek bajnokok, 1903-ban pedig egy vereség ellenére is hódították el a trófeát a másik kilenc meccs megnyerésének köszönhetően, valamint újból hazavitték a Tie Cupot.
Egymást követő négy bajnoki siker után 1904-ben csak másodikok lettek a Belgrano AC mögött, miután tízből csupán öt meccset nyertek meg három pontosztozkodás és két fiaskó mellett. 1905-ben visszafoglalták a trónt és 10–1–1-es mérleggel utasították maguk mögé a címvédőt, miközben országos rekordot jelentő 14–0-s és 11–1-es győzelmet is arattak. Ráadásul a Buenos Aires környéki csapatok számára kiírt emléktornát (Copa de Honor Municipalidad de Buenos Aires) szintén az Alumni nyerte el a máig aktív Quilmes legyőzésével.
Az 1906-os esztendő kimondottan sikeres volt az egyesület számára, hiszen az immár két csoportban zajló argentin bajnokságot egy vereség ellenére megnyerte (a döntőben aratott 4–0-s győzelemmel), emellett a fővárosi kupában is megvédte a címét, továbbá újra elnyerte a Tie Cupot, és az argentin és az uruguayi bajnok mérkőzésén (Copa de Honor Cousenier) újrajátszás után diadalmaskodtak a Nacional felett. Szintén ebben az évben történt, hogy az Alumni első argentin csapatként legyőzött egy britekből álló együttest, miután 1–0-ra nyert a jobbára skót és angol játékosokat foglalkoztató Dél-Afrika ellen. A La Nación helyi nevű lap különleges jelentőséget nyilvánított a mérkőzésnek: „Az ország labdarúgása számára az Alumni–Dél-Afrika mérkőzés hatalmas diadal volt, amely sokáig mindenki emlékezetében élni fog, és ösztönző példaként szolgál a jövő nemzedéke számára.”
Az Alumni az argentin labdarúgásban első csapatként nyert négy trófeát egy szezonban.
1907-ben ismét veretlenül lett bajnok a csapat, miközben már 11 csapat alkotta a mezőnyt és 20 fordulót rendeztek a bajnokságban. Az Alumni ebből 17 mérkőzést nyert meg és csak háromszor végzett döntetlenre. 1908-ban a Belgrano négy ponttal megelőzte a 18 forduló alatt négyszer is kapituláló Alumnit, így elvesztették a hazai bajnoki címet, de a Tie Cupot zsinórban harmadszor zsebelte be. A következő két szezonban egy-egy vereséggel magabiztosan végzett az élen, majd 1911-ben a Portenóval azonos pontszámmal zárt az első helyen, a bajnoki döntőn aratott 2–1-es sikerrel pedig ismét az Alumni lett a bajnok.
Ezt követően a klub anyagi okok miatt 1912-ben már nem indult el a bajnokságban, 1913-ban pedig megszűnt. A játékosok szétszéledtek, sokan felhagytak a labdarúgással. Az Alumni úgy fejezte be működését, hogy a tradicionális argentin klubok közül csak a rekordbajnok River Plate és a Racing Club ellen játszott, ám például az első osztályhoz később csatlakozó Boca Juniorsszal, Independientével és San Lorenzóval sosem találkozott.
Egy család köré épült a csapat
Az Alumni keretében az ír származású Diego Brown hét gyermeke is helyet kapott: Jorge, Carlos, Ernesto, Alfredo, Eliseo, Thomas és Juan, valamint az unokatestvérük, Juan Domingo szintén játszott a csapatban. 1905 és 1911 között rendszerint öt testvér volt tagja a kezdőcsapatnak, melyet azóta is rekordként tartanak számon a labdarúgás történetében. Közülük Eliseo Brown volt a legeredményesebb, 68 góljával az Alumni legtöbb gólt szerző játékosa, miközben négy alkalommal az argentin bajnokság gólkirályi címét is begyűjtötte. Testvére, Jorge a csapatkapitányi karszalagot viselte a klub utolsó hat évében.
Az 1900-es években megszokott volt, hogy az Alumni játékosai erősítették az argentin válogatott, gyakran egyszerre akár a csapat három-öt játékosa is felvonult a nemzeti tizenegyben. A fivérek közül szintén többen felléptek az Albicelestében, például 1908-ban egy Uruguay elleni mérkőzésen négyen kaptak helyet a kezdőcsapatban.
Fennmaradt a klub emléke
Bár az Alumni rövid ideig működött, a sikercsapat nagy inspirációt jelentett a későbbiekben. A jelenleg is az argentin első osztályban szereplő követők közül az Estudiantes, az Unión Santa Fe és a Barracas Central egyaránt az egykori csapat által használt piros-fehér csíkos mezt választotta magának több másik, alacsonyabb osztályú csapattal együtt az Alumni nyomán.
1934-ben a Córdoba megyei Villa Maríában Club Atlético Alumni alapítottak egy egyesületet, amely ugyancsak a tradicionális színeket viseli és jelenleg is aktív az alacsonyabb osztályokban.
Az Alumni rövid, ám mindent elsöprő sikerkorszaka idején a tíz bajnoki címe mellett kétszer nyerte meg a Buenos Aires-i kupát, hatszor a Tie Cupot, egyszer pedig az argentin-uruguayi „bajnokok trófeáját”, és a klub emléke örökre fennmaradt az argentin labdarúgás történelmében.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: YouTube
Szerző
