Ő Marquinhos, az NB I legértékesebb játékosa

Minthogy az élvonal 13 legértékesebb játékosából 11-et a Ferencváros ad, különösebb meglepetést nem kelt, hogy a legtöbbre taksált Magyarországon játszó futballista is zöld-fehérbe bújt – történetesen a 3,8 millió euróra becsült Marquinhos.

A 22 éves csatár az Atlético Mineiróban végigjárva a szamárlétrát jutott el az első csapatig, de nem ott, hanem a Botev Plovdivban kölcsönben szerepelve robbant be a felnőtt futballba. Bulgáriai karrierjének is az elmúlt félévében, amikor is 18 bajnokin szerzett hat gólt, valamint előkészített másik négyet. De mivel győzte meg a Ferencvárost? Mert mégiscsak tetemesebb összeget kellett kifizetni a tehetséges brazilért (a Transfermarkt szerint 1,5 millió eurót), Myrto Uzuni értékesítéséből (az albán támadó az oldal szerint négymillió euróért igazolt a Granadába) persze futotta.

„Marquinhos egy ideje már képben volt nálunk, figyeltük Bulgáriában, ahogy Brazíliában is – mondta a Büntetőnek Hajnal Tamás, a ferencvárosiak sportigazgatója. – Természetesen Sztanyiszlav Csercseszovval is egyeztettünk róla. Myrto távozása után még fontosabbá vált, hogy megszerezzük kiszemeltünket. Nagyon tetszett nekünk dinamikus játéka, a gyakori ritmusváltásai, amelyek labdával és anélkül is jellemzik a játékát. Húzza a kapu, ahogy azt mondani szoktam, azaz képes szűk területen, technikailag jól megoldani az egyes játékhelyzeteket, a mélységi beindulásai, a kapura törő játéka végképp meggyőzött bennünket, érdemes megpróbálnunk megszerezni. Ugyancsak a javára válik, hogy több poszton is bevethető: játszhat a bal oldalról, de lehet center, valamint a csatár mögött futballozó tízes is.”

Képességeit Plovdivban ugyancsak bizonyította, márpedig joggal feltételezhető, ha egy csatár a bolgár élvonalban 18 forduló alatt tíz pontot gyűjt a kanadai táblázaton, ráadásul fiatal és brazil, kapóssá válik, ekképpen tehát valószínűleg erős konkurenciával kellett megküzdenie a Fradinak. De hát nyilvánvalóan hosszú távú befektetés Marquinhos, aki amellett, hogy segíthet a Fradinak elérni a remélt csoportkört a nemzetközi porondon, egy nap pénzt is hozhat a konyhára.

„Azt nem tudom, hány másik klub küzdött érte, azt igen, hogy az Atléticóhoz befutottak más ajánlatok is – folytatta Hajnal. – Kölcsönben Bulgáriában szerepelt, ez még komplikáltabbá tette a helyzetet, de megoldottuk, az persze segített, hogy ő is nálunk akarta folytatni a pályafutását. Ami remélhetőleg szép és hosszú lesz, a képességei megengedik, hogy ezt gondoljam. Rendre hangsúlyozzuk a fiatalon hozzánk kerülő labdarúgóknak, a Ferencváros nem feltétlenül jelenti a végállomást. Ha a klub és a játékos is sikeres, ha együtt eredményeket érünk el, tőlünk tovább lehet lépni, úgy pedig nem csak sportszakmailag, üzletileg is megérte befektetni. A Fradi közelmúltjából több példát is találni erre.”

Már most kérdés, mire juthat Marquinhos. Hogy közelebb jussunk a válaszhoz, Bulgária felé vettük az irányt. Azt nyomozva, milyen benyomást tett a helyiekre.

„Marquinhos sokáig megmarad még a Botev-szurkolók emlékezetében, mint olyan labdarúgó, aki néhány hiányossága ellenére egy klasszissal a bolgár bajnokság szintje felett állt – osztotta meg honlapunkkal gondolatait a Traffic News újságírója, Valentin Vidolov. – A Plovdiv csak ugródeszkát jelentett neki, és annak ellenére is jó számokat produkált, hogy a Botev az előző szezonban a kiesés elkerüléséért küzdött. Akkor sokszor egyedüli támadóként kellett elöl játszania, a védők fogságában, úgy tűnt, sokkal jobban fekszik neki, ha párban játszhat csatárt, vagy ha a háromfős támadósor bal oldaláról indul. Erőssége a kiváló technikai tudása, a gyorsasága, a lövőereje, a kombinációs képessége, hiányossága, hogy a légipárbajokban esélytelen, hogy nem bír kilencven percig ugyanabban a nagy tempóban futballozni, hogy a bal lábát nem használja a befejezéseknél, valamint hogy képességeihez mérten kevésbé jól értékesíti a ziccereit.”

„Az egyik legjobbnak számított a posztján az egész ligában – mondta honlapunknak egy másik bolgár futballszakíró, Teodor Boriszov. – Nagyon kreatív, gyors játékos. Kiválóak a fizikai adottságai, remekül képes megtartani a labdát. Távolról is jól lő. Azt nehéz lenne megállapítani, a Bulgáriában valaha megforduló brazilok közül hányadik legjobb, a korábban a CSZKA Szófiában is futballozó Marquinhos, vagy Marcelinho mégiscsak bolgár válogatott lett, mindenesetre jó benyomást tett a közvéleményre abban a rövid időszakban, amit nálunk töltött. A Ferencváros előrelépést jelent a karrierjében, de hogy valamelyik nagy nyugat-európai bajnokságba eljut-e, nehéz megmondani, rajta múlik leginkább.”

Például azon, mindent a futballnak rendel-e alá. Ha édesapján múlik, a határ a csillagos ég: amint azt egy másik bolgár újságíró, Metodi Sumanov megosztotta honlapunkkal, Marquinhos apuka egykor a motorbiciklijét is eladta, csak hogy finanszírozni tudja fia edzéseit, de bármennyire is támogatta, hiába adott meg neki mindent, ami csak tőle tellett, a repüléssel szembeni félelmét leküzdeni képtelen, Európában egyszer sem látta szeme fényét futballozni. Ezért aztán Marquinhos gólöröm gyanánt minden egyes alkalommal kukkert formáz az ujjaiból, mintegy üzenve, „láttad vagy sem, ez a tiéd”. Hogy aztán ebből következtethetünk-e arra, Marquinhos kellően alázatos futballista, az a karakter, akit elképzel magának egy edző, bolgár forrásaink szerint sem egykönnyen eldönthető.

„Nem ismerem személyesen, úgyhogy a jelleméről csak óvatosan szólhatok, azt mindenesetre tudom, hogy eleinte nem mutatott valami jó formát, s leginkább azért nem, mert kedvezőbb bérezést szeretett volna magának – jegyezte meg Teodor Boriszov. – Ami azért arra utal, a motivációs szintje csökken, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt ő eltervezi.”

„Jól lehet vele együtt dolgozni – jegyezte meg a Traffic News munkatársa. – Egyáltalán nem volt konfliktusa edzőjével, az interjúkban nyílt és barátságos, persze szüksége volt tolmács segítségére, mert csak portugálul beszél. Laza srác, aki amúgy M Costa néven saját ruhamárkát kezdett el gyártani.”

Ami az említett anyagiakat illeti, az amúgy is furcsán alakult a Marquinhos-sztoriban. Egyfelől érdekes, hogy az Atlético Mineiróban futballozó 19 éves játékos árát 2019 novemberében még 900 ezer euróban jelölte meg a Transfermarkt, 2020 februárjában viszont már hatmilliót jelzett. A két dátum között Marquinhos adott egy gólpasszt. Micsoda gólpassz lehetett… 3,8 millió euró a jelenlegi becsült értéke, plovdivi góljaival valamicskét sikerült feltornáznia az egyszer már 3,5 millióra süllyedt értékét. Bár egy ideig úgy tűnt, nem Bulgáriában, hanem Ausztriában hívhatja fel magára az európaiak figyelmét, de hiába egyezett meg brazil klubja az Austria Wiennel kölcsönadásáról, mégsem Bécsben kötött ki. Az alsóházi Botev úgy lízingelte, hogy az Atléticóval opciós megállapodást kötött arról, hárommillió euróért megveheti. Az a Plovdiv, amelyik soha nem költött 750 ezer eurónál többet. Blöffölt volna, hogy ekképpen legalább kölcsönvehesse a brazilt?

„Alighanem igen – helyeselt Boriszov. – A Botev anyagi helyzete labilis, nem engedheti meg magának, hogy túl sokat költsön. A Ludogorec Razgrad kivételével valamennyi bolgár klub takarékos üzemmódban működik, már csak ezért is igyekszik minden játékos külföldre igazolni.”

„Tavaly nyáron kétségessé vált a sorsa, az Atlético Mineiro állítólag haza akarta vinni, egy meccsre ki is maradt a csapatból, végül aztán Bulgáriában folytathatta pályafutását – magyarázta Valentin Vidolov. – Ezen a télen is meg akarta tartani a Botev, de a csapat edzője, Azrudin Valentic elismerte, Marquinhos arra kérte, engedje el, mert van jobb ajánlata. Miután pedig Valentic amondó, nem érdemes olyan játékosokkal dolgozni, akik máshova vágynak, lemondott róla. Arról nem tudok, Bulgárián belül más klubok megpróbálták-e megszerezni, nálunk csak a Ludogorec és a CSZKA Szófia engedhetné meg magának Marquinhost. Szerintem ő a Botev történetének második legjobb brazilja Joao Paulo után, aki Plovdiv után Kazahsztánban rugdosta a gólokat. Hogy az egész liga történetét tekintve hányadik legjobb brazil, az nehéz kérdés, Joaozinho Oroszországban, Junior Moraes Ukrajnában futott be szép karriert, Doka Madureira és Júnior Caicara Törökországban. Az Efbet-liga legértékesebb játékosaként érkezett meg Marquinhos Bulgáriába, ahogy a magyar élvonalban is a legtöbbet érő futballista lett, joggal: adottak a képességei ahhoz, hogy sokra vigye, egyedül rajta múlik.”

Kiemelt fotó: Ferencvárosi TC