Odaérhet-e az AS Roma a Bajnokok Ligájába?

Miután az AS Roma az előző idényben az ötödik helyen végzett és csak egyetlen ponttal maradt le a BL-indulásról a Juventus mögött, a szezon közben beugró visszatérő Claudio Ranieri helyére az Atalanta korábbi sikeredzőjét, Gian Piero Gasperinit nevezték ki a kispadra. A 68 éves szakember egy teljesen új, agresszív letámadásra és háromvédős rendszerre épülő filozófiát hozott Rómába, ami már mutatott eredményeket, de a várva várt igazi áttörést talán még nem teljesítette.

Új alapok, régi nehézségek

Gasperini érkezésével a fővárosi csapat játéka látványosabbá és fizikálisabbá vált, de a rendszer elsajátítása időbe telt a keretnek. A vezetőség az elmúlt nyári átigazolási időszakban már az új tréner kérései mentén frissítette a játékoskeretet, különösen a középpályán és a széleken. A tavaly nyári két legdrágább érkező Wesley (Flamengo, 25 millió euró) és Neil El Aynaoui (RC Lens, 23,5 millió) voltak. Hasonló kaliberű beruházásként januárban Robinio Vaz (Olympique Marseille, 22 millió) is csatlakozott a „farkasokhoz”. Emellett a szezon előtt végleg megvásárolták Manu Koné játékjogát a Borussia Mönchengladbachtól, valamint Evan Fergusont és Donyell Malent is kölcsönvették – utóbbit a téli átigazolási ablakban.

Az AS Roma biztatóan kezdte a bajnokságot, hiszen az első hat meccséből ötöt megnyert, beleértve a jó erőkből álló Bologna és a városi rivális Lazio legyőzését. Ez idő alatt az egyetlen fiaskó a Torino ellen csúszott be. A folytatásról elmondhattuk, hogy a táblázat második felében álló csapatok elleni „kötelező” győzelmeket jó hatékonysággal abszolválták, az élcsapatok elleni rangadókat viszont rendre elveszítették. Októberben az Intertől, novemberben az AC Milantól és a Napolitól, december végén a Juventustól, január elején az Atalantától kaptak ki, márciusban pedig a Como ellen veszítettek, de tavasszal további, nem várt fiaskók is becsúsztak, ami a szezon hajrája előtt némi aggodalomra adhat okot.

Amíg az idény első fele jól alakult a fővárosi csapat számára, addig mindez a tavaszi folytatásról már kevésbé mondható el. Az AS Roma januárban kellemetlen meglepetésre kiesett a Coppa Italiából, miután a nyolcaddöntőben hazai pályán szenvedett 3–2-es vereséget a nem túl acélos Torinótól. Az Európa-ligában ugyancsak a legjobb 16 közti megmérettetés jelentette a végállomást, miután két izgalmas döntetlen után hosszabbításban maradtak alul a Bolognával szemben.

Eközben a bajnokságban is jött néhány váratlan vereség, hiszen azok után, hogy ősszel hatékonyan gyűjtögették a kiscsapatok ellen a pontokat, tavasszal az Udinesétől és a római klublegenda, Daniele De Rossi által vezetett Genoától is kikaptak idegenben. Ugyanakkor a rangadókon mégis hatékonyabbnak bizonyultak, mivel az AC Milan, a Napoli és a Juventus ellen is elértek egy-egy döntetlent, utóbbi kettő ellen sokáig vezettek is, de nyerniük végül nem sikerült.

A feltörekvő Como elleni, 29. fordulóban elszenvedett 2–1-es vereség viszont sokba kerülhet – ráadásul azon a meccsen is vezettek, a második félidőben azonban Wesley kiállításával tíz emberre fogyatkoztak. Nyolc fordulóval a Serie A vége előtt úgy tűnik, hogy Cesc Fábregas fiatalos csapata lehet az egyik legnagyobb ellenfelük a BL-indulásért folytatott csatározásban, ennek a tóparti vereségnek köszönhetően viszont lépéshátrányba kerültek.

Minimalista hatékonyság a támadósorban

A csapat eddigi 17 győzelme közül 11 meccset egygólos különbséggel nyert meg, hatot 1–0 arányban. Mindez elég meglepő egy Gasperini-csapattól, hiszen a tréner korábban az Atalantával inkább a „rúgjunk eggyel többet, mint az ellenfél” elvét vallotta, és gyakran játszottak gólzáporos meccseket. Egyúttal jelzi a Roma védelmének stabilitását, hiszen a hátsó alakzat Gianluca Mancinivel az élen stabil tudott maradni akkor is, amikor a támadójáték akadozott. Ebben a statisztikában természetesen elévülhetetlen érdemei vannak Mile Svilarnak, aki több ilyen meccsen is bravúrokkal őrizte meg a kapott gól nélküli állást.

Az első 30 fordulóban a Roma csak 40 gólt szerzett a bajnokságban, ami az éllovas Inter 66 találatához képest édeskevésnek tűnik, de elmarad például a Como (53), a Juventus (52), az AC Milan (47) és a Napoli (46) termésétől is.

A csapat házi gólkirálya a csupán télen érkezett Malen, aki az első tíz bajnokiján hétszer volt eredményes. A holland csatár üdvösségéhez és a Roma globális gólszegénységéhez nagyban hozzájárul az is, hogy a támadósorból Matías Soulé (6 gól), Evan Ferguson (3), Artem Dovbyk (3) és Paulo Dybala (2) sorozatosan, felváltva vagy éppen egyszerre különböző sérülésekkel bajlódik.

Ki bírja jobban a hajrát?

Az utolsó nyolc fordulóban a sorsolás ugyan nem nevezhető könnyűnek, de nem is megoldhatatlanul nehéz. Rögtön a folytatásban a listavezető Inter otthonában lépnek pályára, utána viszont a további körökben legfeljebb az Atalanta elleni hazai és a Bologna elleni idegenbeli meccs mellett még a Lazio elleni presztízsrangadó lehet kétesélyes. A többi találkozón alsóházi csapatokkal mérkőznek meg, beleértve az utolsó kört a Hellas Verona ellen, amelynek sorsa jó eséllyel addigra már megpecsételődik.

A két vetélytárs menetrendje annyiban nehezebbnek tűnik, hogy a Como még az Inter és a Napoli, a Juventus pedig az Atalanta és az AC Milan ellen egyaránt két-két élcsapattal fog vívni. Ráadásul – a másik két csapattal ellentétben – a Lariani még a Coppa Italia elődöntőjében is érdekelt, ami további terhelést jelent.

Ha Malen továbbra is ilyen ütemben termeli a gólokat, és a védelem megőrzi a stabilitását, a Roma odaérhet a negyedik helyre. Azonban az idei szezon már most megmutatta: az átmenet éve ez, ahol a látványos gólzáporok helyett egyelőre inkább a taktikai fegyelem és a küzdőszellem dominál. A kérdés már csak az, hogy ez a pragmatizmus elég lesz-e ahhoz, hogy a csapat jövőre a legrangosabb európai kupasorozatban mutathassa meg Gasperini-féle új arcát, vagy továbbra is legfeljebb az Európa-ligában versenyezhetnek.

Borítókép: laroma24.it