Önmagát kereső Liverpool, szenvedő Chelsea, bámulatosan védekező Newcastle

A középmezőnyben vergődő Chelsea

A Brightonnál egészen kiváló csapatot építő, és a pénzügyi erőforrásokhoz képest kifejezetten szép eredményeket elérő Graham Potter egyelőre nagyon úgy fest, hogy képtelen megfelelni a Chelsea elvárásainak. A 24 forduló alatt gyűjtött 31 pont borzalmasan kevés egy olyan együttestől, amely a Bajnokok Ligája indulásért küzd. Aligha könnyíti meg Potter munkáját az a tény, hogy hihetetlen mértékű játékosmozgás közepette kellene megtalálnia azt a felállást és taktikát, amely eredményre vezethetné az ezer sebből vérző csapatot.

A mérkőzésenkénti 11,71 lövés és a 3,75 kaput találó próbálkozás egyaránt a középmezőnyre elegendő, a 32 százalékos hatékonyság (alig minden harmadik kísérlet dolgoztatta meg az ellenfél kapusait) pedig szintén nem egy olyan mutató, amit pozitívnak lehetne tekinteni (a Brentford, a Brighton, valamint a Tottenham is 37 százalék fölötti rátával áll). A gólínséget és a kapu előtti tanácstalanságot mi sem mutatja jobban, mint az a tény, a Chelsea legeredményesebb játékosa az öt gólt jegyző Kai Havertz. Raheem Sterling 1271 perc alatt négy, míg Mason Mount 1631 játékperc alatt három gólt hozott össze, ezzel dobogós helyre kerülve a klubranglistán.

Az alábbi, a csapatok játékstílusát bemutató diagramról leolvasható, hogy a Chelsea egymás után 4,1 passzt hajt végre, ami a Manchester City (5,19) után a második legtöbb, vagyis kimondottan megfontoltan és türelmesen építkeznek, várva arra, hogy megtalálják a tökéletes alkalmat az ellenfél védelmének feltörésére. Mindemellett csak négy olyan együttes (Manchester City, Brighton, Everton, Wolverhampton) van, amelyik lassabb tempóban futballozik: ezt az 1,29 m/s előrehaladási sebesség tökéletesen reprezentálja. Ezen paraméterek alapján a Brighton és az Arsenal játékstílusához hasonlít leginkább a Chelsea megközelítése, hatékonyságban és eredményességben viszont hatalmas a differencia.

(Forrás: Opta Analyst)

A védelemmel szemben olyan túl sok kritikát talán nem lenne elegáns megfogalmazni, tudniillik a 25 kapott gólnál csak a Newcastle (15) és az Arsenal (23) védekezik jobban. Az is igaz, hogy ez azért nem feltétlenül csak Thiago Silváék védekezésének az érdeme, ugyanis ebben a számban legalább annyira benne van az ellenfelek pocsék helyzetkihasználása, akik a 90 percenként kialakított 1,24-es xG-ből csak 1,04 találatot tudtak összehozni.

Kepa Arrizabalagának ugyanakkor mindenképpen jár a dicséret, mivel a spanyol légiós a kapujára érkező lövések minősége alapján közel hat góltól mentette meg együttesét, és +5,6-os PSxG-mutatójánál egyedül Alisson (+9,3) rendelkezik magasabb értékkel. Ha a szezon további részében nem sikerül mindkét kapu előtt gyökeres javulást elérni, akkor ezzel a teljesítménnyel aligha lesznek képesek megcsípni a BL-helyek egyikét. Van tehát miért aggódni a Stamford Bridge-en, Potternek most minden eddiginél nagyobb szüksége lesz a varázspálcájára!

Krízisben lévő Liverpool

Ha a Chelsea esetében megállapítottuk, hogy messze nem sikerül azt hozni, mint ami ilyen játékoskerettől (el)várható lenne, akkor a Liverpoolnál is szinte ugyanez a probléma. Az előző idényben lejátszott 63 mérkőzés keményen bekéri most az árát, de hiba és óriási leegyszerűsítés lenne pusztán ennek tulajdonítani a pocsék szereplést.

A generációváltás a támadósorban ugyan megkezdődött, de sem Darwin Núneztől sem Cody Gakpótól nem lehet reálisan elvárni, hogy jóval alacsonyabban jegyzett bajnokságból érkezve azonnal zsákszámra termeljék a gólokat, és bár már mutattak ígéretes jeleket (főleg az uruguayi, aki 5,48 lövést és 1,06-os npxG+xAG-t hoz 90 percenként), egyszerűen időre van szükségük a beilleszkedéshez. Diogo Jota 319, Luis Díaz pedig csak 613 percet töltött a pályán, mindkét játékos fontos építőköve lenne az újjáépülő támadósornak, de a sérülések miatt eddig nem tudtak túl sok mindent hozzátenni a szezonhoz.

A középpályán ehhez képest hatalmas káosz uralkodik, és bár nem teljesen alaptalanul bizakodnak abban a szurkolók, hogy nyáron esetleg érkezhet a szenzációs formában futballozó Jude Bellingham, egyelőre nagyon nehéz bármiféle pozitívumot kiemelni ezen csapatrésszel kapcsolatban. Tökéletes leírja a mostani krízist az a mutató, hogy a hihetetlenül gyenge teljesítményt nyújtó, hibát hibára halmozó Fabinho kapta eddig a legtöbb lehetőséget a bizonyításra (1453 perc), és finoman szólva sem kápráztatta el ezalatt a szurkolókat. Harvey Elliott 19, a szinte a semmiből berobbanó Stefan Bajcetic pedig csupán 18 éves – tőlük aligha szabadna elvárni, hogy már most húzóemberek legyenek.

A Curtis Jones–Alex Oxlade-Chamberlain–Naby Keita trió alig-alig bevethető, rájuk maximum csak néhány perc erejéig lehet számítani, ha éppen nem sérültek. Utóbbi két játékosnak minden bizonnyal nem sok jövője van a Mersey-partján, lévén, hogy egyikükkel sem lehet hosszú távon tervezni. Jones hiába rendelkezik ezen a szinten több tapasztalattal, mint az előbb említett Elliott–Bajcetic duó, nála mégis azt lehet érezni, hogy nem fejlődik abban az ütemben, ami ebben a korban talán elvárható lenne egy ekkora ígéretnek kikiáltott tehetségtől. Fabio Carvalho felett még korai lenne pálcát törni, de az eddig látottak alapján úgy tűnik, hogy a Jürgen Klopp által favorizált 4-3-3-as hadrendben sem a nyolcas szerepkörben, sem a szélső támadó pozíciójában nem tud kiteljesedni.

Thiago Alcántara és Jordan Henderson sem élete idényét futja, ketten együtt 1,0-es xG-t és 2,2-es xAG-t (várható assziszt) tudnak felmutatni, ami nem túl veretes. Mindezen nehézségek ellenére a 90 percenként kialakított 1,77-es xG a Manchester City (2,11) és az Arsenal (1,88) után a harmadik legjobb a mezőnyben, az 1,48 szerzett gól viszont már csak a hetedik legjobb, vagyis a helyzeteket rendre nem sikerül góllá konvertálni.

Ami a nagyobb probléma az Anfielden, az egyértelműen a védekezés: a mérkőzésenként engedett 1,39-es xG a kilencedik legmagasabb a ligában, ennél az utolsó helyen szerénykedő Southampton (1,31) is jobb mutatóval bír.

A lenti vizualizáció a védelmek hatékonyságát ábrázolja az ellenfelek 100 támadóharmadbeli passzára jutó xT, valamint átadási hatékonysága mentén, és nem néz ki túl jól Kloppék szemszögéből az, hogy ezen paraméterek alapján a Leicester City és a Leeds United között helyezkedik el az együttes.

Belegondolni is fájdalmas, hogy milyen helyzetben lenne most a Liverpool, ha Alisson nem védte volna felül több, mint kilenccel a PSxG-mutatót. Nagy kérdés, hogy a Real Madrid elleni 2-5-ös BL-vereség mentálisan mennyire rázta meg Klopp csapatát, a Crystal Palace elleni 0-0 alkalmával mindenesetre látszott, hogy a fejekben valami nagyon nincs rendben.

Az OptaAnalysten található zónatérkép a nyílt játékhelyzetből származó labdaérintéseket mutatja, méghozzá abból a perspektívából, hogy a pálya egyes területein az egyes csapatok az ellenfelekhez képest hányszor értek a játékszerhez. A Liverpool saját térfelét szemügyre véve elmondható, hogy a védekezés gyenge pontja a most zajló idényben is a pálya jobb oldalán keresendő, vagyis a Trent Alexander-Arnold mögött megnyíló területek, amelyeket előszeretettel használnak ki az ellenfelek villámgyors támadói (bár a szürke szín kiegyenlített arányt jelez, Andy Robertson oldalán ezzel szemben csak kék színű cellák vannak).

(Forrás: Opta Analyst)

A FiveThirtyEight jelenleg 22 százalék esélyt ad a Liverpoolnak arra, hogy a legjobb négy között végezzen, de ehhez jóval kiegyensúlyozottabb teljesítményre lesz szükség, és a csapatszintű védekezésnek sem ártana javulnia, különben súlyos fontmilliók fognak hiányozni a költségvetésben.

Okosan építkező Newcastle United

A Newcastle United Eddie Howe irányításával egy olyan projektbe kezdett, amely eddig kifejezetten jól fest. A fekete-fehérek úgy vannak versenyben a Bajnokok Ligája-indulást biztosító helyek egyikének megszerzéséért, hogy nem költötték el ehhez a világ összes pénzét (lásd ellenpéldaként a Chelsea-t). Miguel Almirón az ezt megelőző három és fél év alatt összesen kilenc gólt termelt, most úgy tart tíznél, hogy még 15 forduló van hátra. A paraguayi szélső remek formának örvend, és rendkívül hasznos tagja a támadósornak. Az Olympique Lyontól 42 millió euróért szerződtetett Bruno Guimaraes hamar belopta magát a szurkolók szívébe, már most hatalmas közönségkedvenc a brazil középpályás.

Callum Wilsont érdemes még kiemelni a támadók közül, az angol csatár tíz gólban vállalt szerepet (hét gól, három assziszt). Az egyik legjobb igazolás azonban minden kétséget kizárólag a 32 éves Kieran Trippier volt, aki a legtöbb játékperccel bír a Newcastle keretéből. Az angol szélsőhátvéd a védekezésből is maximálisan kiveszi a részét, de a támadásban való szerepvállalása még talán ennél is hangsúlyosabb: 7,3-as várható gólpasszmutatóját csak Kevin De Bruyne (10,2) és Bruno Fernandes (9,2) múlja felül, de ha a 90 percre bontott adatot nézzük (0,32), akkor is csak hárman vannak előtte a rangsorban (a portugál és a belga klasszis mellett Núnez előzi még meg). Ahogy az alábbi Twitter-bejegyzése is mutatja, előkészítésben és helyzetkialakításban alig van párja, de a beadásai is egészen szenzációsak!

Ebben kétségkívül oroszlánrészt vállal Trippier, aki zseniális rúgótechnikájával egészen parádésan képes elvégezni a szabadrúgásokat, valamint a szögleteket. Na persze az sem árt, ha ezeknél a szituációknál olyan nem éppen alacsony és ragyogóan fejelő játékosok érkeznek a beadásokra, mint Fabian Schär (186 centiméter magas), Joelinton (190 cm), Sven Botman (195 cm) vagy éppen a hórihorgas Dan Burn (198 cm). Ezeknek a helyzeteknek az értékesítésében ugyanakkor még bőven van mit javulni, ugyanis a hat szerzett találat eléggé kevés a kialakított helyzetek minőségéhez képest.

A Newcastle kiváló szereplésének taglalásakor hiba lenne csak a támadásokra helyezni a hangsúlyt, a labda nélküli játék ugyanis még ennél is magasabb színvonalú. 90 percre vetítve 0,98-as xG-t engednek az ellenfeleknek, ami a Manchester City (0,85) és az Arsenal (0,95) mögött a harmadik helyet jelenti. 23 mérkőzésen mindössze 15-ször zörgették meg Nick Pope kapuját, ami 0,65-ös rátát jelent – ez abszolút klasszis szint, noha hosszú távon nem feltétlenül tartható.

A letámadás intenzitását mérő PPDA-mutató alapján átlagban 11,3 átadást engedélyeznek az ellenfélnek mindaddig, míg meg nem kísérelnek valamilyen típusú védekező akciót – ennél nagyobb nyomást csak a Chelsea (9,4) és a Leeds United (9,7) fejt ki. Hogy tovább érzékeltessük a csapat kiváló védekezését, álljon itt még néhány igen beszédes mutató: a 90 percenként engedett 3,17 kaput találó próbálkozás a negyedik, az engedett kísérletek átlagos minőségét leíró 0,09-es npxG/lövés mutató pedig a második legjobb a PL mezőnyében. Pope 2,2-es PSxG-je a hetedik a rangsorban, de a tizenhatoson kívüli védekező akciók mennyiségét (2,34/90) tekintve messze megelőzi a posztriválisait, vagyis korántsem csak a klasszikus kapuserényeket tekintve lehet rá számítani, hanem a proaktív játékstílusa is a többiek elé helyezi.

Hogy végül mire lesz elegendő ez a teljesítmény a Newcastle részéről, arra vélhetően csak hetekkel később kapunk választ, az viszont biztos, már az eddig lejátszott mérkőzések alapján egyáltalán nem vallottak szégyent, sőt! Ha hasonló ütemben folytatják az építkezést és továbbra is megadják a kellő türelmet – na meg persze a szükséges financiális támogatást – Howe-nak, akkor még akár ennél is magasabb célokért küzdhetnek majd a jövőben.

*Az összeállításban szereplő statisztikai adatok zárása: 2023. március 1.