Öt dal, amely gyakran felhangzik a futballstadionok lelátóin

You’ll Never Walk Alone

Nemcsak a Liverpool FC szurkolóit, hanem alighanem minden futballdrukkert kiráz a hideg akkor, amikor a Vörösök mérkőzésein az egész Anfield énekli ezt a dalt.

A You’ll Never Walk Alone című örökzöld keletkezésének magyar vonatkozása is van. Az egyik legismertebb írónk, Molnár Ferenc Liliom című, 1909-ben bemutatott színműve nem hozta meg a várt sikert, voltaképpen megbukott. Egy amerikai rendezőpáros, Richard Rodgers és Oscar Hammerstein azonban később úgy döntött, nem hagyja feledésbe merülni ezt a művet, és készít belőle egy musicalt. Az alkotás a Körhinta címet kapta, és 1945-ben mutatták be a Broadwayn, amelyből különösen a You’ll Never Walk Alone című dal lett népszerű, hiszen az üzenete miatt reményt adott azoknak, akik a második világháborúban elvesztették a szeretteiket.

Később a dalt több ikonikus énekes és zenekar, például Frank Sinatra, Elvis Presley vagy a Pink Floyd is feldolgozták. A futballszurkolók körében viszont akkor vált népszerűvé, amikor az 1960-as évek egyik legismertebb liverpooli együttese, a Gerry & The Pacemakers is elkészítette a saját verzióját, amely bombasztikus sikert aratott az Egyesült Királyságban, hetekig vezette a slágerlistákat.

Arról viszont, hogy miért vált belőle a Liverpool (és más klubok) fanatikusainak a himnusza, csak feltételezéseink lehetnek. A legvalószínűbb az, hogy mivel az 1960-as években a Vörösök hazai mérkőzései előtt lejátszották az aktuális zenei toplista legjobb tíz számát, a Gerry & The Pacemakers gigaslágerét hetekig hallhatták a drukkerek.

Nemcsak a fülbemászó dallama, hanem a már említett üzenete miatt is tudtak vele azonosulni: mind a játékosok, mind a szurkolók felé azt sugallja a szám, hogy soha ne adják fel a küzdelmet és a reményt – a legnagyobb mélypontnál is ott lesznek mellettük a társaik. (Amikor pedig a dal lekerült a toplista éléről, és már nem játszották le a mérkőzések előtt, a szurkolók elkezdték hiányolni, mert addigra már szinte a csapatuk indulójaként énekelték.)

Nem véletlen, hogy nemcsak a Liverpool FC, hanem rajta kívül még sok másik klub is nem hivatalos himnuszként tekint erre az örökzöldre, többek között a Rapid Wien és a Dinamo Zagreb is.

Glory, glory, Hallelujah!/Battle Hymn of the Republic

A dal, amelynek másik elterjedt címe a Mine Eyes Have Seen the Glory, a rabszolgafelszabadítók egyik indulójának is számított, a futballdrukkerek pedig az amerikai polgárháború idején született változatát dolgozták át. (Magyarországon a János bácsi a csatában címen lett ismert.) Kicsit több, mint egy évszázad múlva először a Tottenham Hotspur szurkolói sajátították ki, majd az 1980-as években tőlük vették át a Mancheser United szurkolói, akik a szöveg egészét módosították.

A refrén („Glory, glory, hallelujah!/Glory, glory, hallelujah!/Glory, glory, hallelujah!/His truth is marching on”) például az ő verziójukban a következőképp hangzik: „Glory, glory, Man United/Glory, glory, Man United/Glory, glory, Man United/As the reds go marching on on on.”

Gala: Freed from Desire

Az olasz dalszerző-énekesnő 1996-os világslágere hamar milliók kedvencévé vált. A rendkívül dinamikus dobszólamot tartalmazó, különleges atmoszférájú, energiától duzzadó dal hamar megszerethető – fülbemászó dallamait pedig hamar meg lehet jegyezni. Így nem csoda, hogy a lelátók népe is hamar megkedvelte.

A Newcastle United szurkolói például az akkori csatáruk, Alekszandar Mitrovics számára dolgozták át a refrénjét („Freed from desire/Mind and senses purified”), amely az ő verziójukban a következőképp hangzott: „Mitro on fire/Your defence is terrified.” Mitrovics későbbi klubja, a Fulham FC szurkolói is sokszor kedveskedtek ezzel az átirattal a szerb játékosnak. Magyarországon leginkább a Ferencváros szurkolóit ihlette meg a dal, ők a következő változatot éneklik: „Gyerünk, kattanj be!/Így tombol a Fradi-csürhe.”

Soho Party: Az éjjel soha nem érhet véget

Egy másik cikkünkben – amely a sporttal összefonódott dalokról szól – már írtunk bővebben erről a slágerről, amely a kilencvenes évek egyik legnagyobb magyar diszkósikere volt. A Soho Party dala viszont nemcsak, hogy közös nevezőre került a labdarúgással, hanem hét éve rendszeresen fel is hangzik a lelátókon.

A szurkolók által kultikus magasságokba emelt popslágert állítólag először azért kezdte énekelni egy szurkoló, mert abban bízott, hogy a „varázsolj nekünk valami szépet” – sortól mágikus erőt kap a nemzeti csapatunk a Görögország elleni Eb-selejtezőn – Athénban az automatikus kvalifikációt jelentő második hely volt a tét. A varázslat akkor nem jött össze, hiszen nyertek a görögök, így már annak sem volt jelentősége, hogy a Feröer-szigetek–Románia párharc is kedvezőtlenül zárult számunkra – 3-0-ra nyert idegenben Anghel Iordanescu együttese, így a románok kerültek ki egyenes ágon. A Norvégia elleni pótselejtezőkön azonban hatott a „dalmágia”, így a mieink is kijutottak végül Franciaországba.

A Soho Party diszkóhimnusza azóta is felhangzik minden válogatott mérkőzésen, reméljük, hogy a kőkeménynek ígérkező Nemzetek Ligája-találkozókon is „varázsereje lesz”, főleg, ha több tízezer magyar szurkoló énekli majd egyszerre. Ekkora hangorkán, ha csodát nem is tud tenni, de hatalmas erőt adhat Marco Rossi csapatának.

Guiseppe Verdi: La donna e Mobile

Az olasz zeneszerző a zenetörténet egyik legnagyobb operakomponistája volt, hömpölygő dallamai hűen tükrözik az olasz szenvedélyességet. A Rigoletto című operájának La donna e Mobile című, talán legnépszerűbb áriája rendkívül érzelmes, fülbemászó, erőteljes és élénk, ezért is dolgozhatta át sok szurkolótábor az egyik dallamát. Ezen a 2013-as felvételen például a Stamford Bridge közönsége énekli a futballtársadalmat igencsak megosztó, de az egyik legsikeresebb edzőnek számító José Mourinhónak a Hull City elleni mérkőzés előtt – akkor, amikor a portugál ikon hat év után tért vissza a londoni klub kispadjára.