Öt téli érkező az NB I-ben, aki a legnagyobb hatással lehet új csapata játékára
Február 14-én, szerdán éjfélkor lezárult az átigazolási időszak az NB I-ben. Az utóbbi néhány transzferablakhoz hasonlóan ezúttal is voltak csapatok, amelyek rendkívül tudatosan erősítettek. Most azt vizsgáljuk meg, hogy melyik öt érkező futballista jelentheti a legnagyobb pozitív hatást új klubja számára.
Sigér Dávid (Fehérvár FC)
A 33 éves középpályással saját kérésére bontott szerződést korábbi csapata, a Ferencvárosi TC, amelynek színeiben Sigér öt bajnoki címet nyert. Ősszel a Fradiban Mohamed Abu Fani mögött ő kapta a középpályások közül a legtöbb játékidőt, azonban Dejan Sztankovics egyre inkább eltolódott a 4–3–3-as játékrendszer irányába, amelyben Sigérnek egyedüli hatost kellett játszania, ami nem állt jól neki. Ráadásul csatlakozott az FTC-hez egy erős rivális a védekező középpályás poszton, az elefántcsontparti Habib Maiga, így a 14-szeres magyar válogatott játékos belátta, aligha lesz a tavasszal elég játékperce ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen beverekedni magát Marco Rossi Európa-bajnoki keretébe.
A Fehérvártól távozott az NB I egyik legjobb védekező középpályása, a 27 éves Deybi Flores (az MLS-ben szereplő Toronto FC-hez szerződött), így kulcskérdés volt a pótlása. Sigér az őszi idényben mutatott formája alapján remekül helyettesítheti a hondurasi labdarúgót. Ráadásul kettejük játékstílusa között is fellelhető hasonlóság. Mindkettőjük erőssége a védekezés.
A közép-amerikai légiós a labdaszerzéseket tekintve is a 2. volt, míg Sigér a 10. E mellett azért a támadások építéséből is aktívan kiveszik részüket, a hondurasié volt a 9., a magyaré pedig a 10. legtöbb passz mérkőzésenként. Ugyanakkor egyik játékos sem kifejezetten progresszív.
Sigér Dávid személyében a Fehérvár kerete egy igazi vezéregyéniséggel bővült, aki, ha elkerülik a sérülések, egy-két szezon erejéig még igazi húzóembere lehet a piros-kékeknek.
Marco Lund (DVTK)
A 27 éves dán középső védő volt a Diósgyőri VTK legnagyobb téli fogása. Nem kétséges, hogy ráfért a miskolciak hátsó alakzatára a vérfrissítés, mivel a nagy nyári bevásárlás során ez volt az a csapatrész, ahova nem sikerült igazán minőségi játékosokat (légiósokat) hozni. 17 bajnokin 28 gólt kapott az akkor még ifjabb Szergej Kuznyecov vezette csapat.
Azt is látjuk most már, hogy Lund érkezése azonnali megoldást nem jelentett, hiszen három mérkőzésen hatszor rezdült meg a piros-fehérek hálója. Más kérdés, hogy a DVTK játékrendszere is megváltozott, és a játék minősége Simon Miklós irányítása alatt érzékelhetően visszaesett. Ettől függetlenül az egyértelmű, hogy Lund a képességeit, illetve a szakmai önéletrajzát tekintve a legjobb diósgyőri belső védő. Tavaly a svéd első osztályban, a Norrköpping csapatában bőven 2000 perc feletti játékidőt kapott és számos statisztikai mutatóban ott volt a bajnokság elitje mögött.
Amint rendeződik Diósgyőrben a helyzet, és ismételten kialakulnak a csapat markáns stílusjegyei, úgy csillogtathatja majd meg Marco Lund a valós kvalitását.
Lukács Dániel (Kecskemét)
Éppen Diósgyőrből igazolt a Kecskeméti TE csapatához Lukács Dániel, akinek még az NB II-ben vitézkedve sikerült letennie a névjegyét a „hírös” városban. A második kecskeméti szerepvállalását négy meccsen három góllal kezdte, ami kifejezetten impozáns. De még tetszetősebb, ahogy Horváth Krisztoferrel teljesen szabadon mozogva kooperáltak. Lukács érkezésével és Tóth Barna távozásával átalakult a Kecskemét csatárjátéka.
Korábban Horváthnak gyakran Tóthhoz kellett pozícionálnia magát, hogy begyűjthesse a hórihorgas center által lekészített labdákat. Ehhez képest most Lukáccsal egymáshoz képest határozzák meg a pozíciójukat. Ráadásul Tóthtal jóval nehezebb volt kombinálnia, mivel nem ez volt a csatár erőssége, ezzel szemben Lukáccsal nagyon jól együtt tudnak működni. Lukács érkezése némileg megreformálta a lilák támadójátékát, hosszabb távon kiderül, hogy mennyivel lesznek eredményesebbek, de az biztos, hogy az érkezése már most hatással van Szabó István csapatának játékára.
Marin Jurina (MTK)
Ősszel a Diósgyőr színieben mindösszesen 314 percnyi játéklehetőséget kapott az OTP Bank Ligában, aminek az oka elsősorban Bright Edomwonyi jelenléte volt vagy az, hogy Kuznyecov inkább a nigériait preferálta – ez nézőpont kérdése. Az viszont tény, hogy Jurina 90 percenként több várható gólt termel, azaz jobban kerül helyzetbe. Míg Edomwonyi meccsenként alig több, mint 0,3 xG-t termel, addig a bosnyák center a 0,5-öt közelíti. Tehát semmiképpen sem érdemes bukott játékosként kezelni a 30 éves támadót, továbbra is ott van benne a potenciál. Az MTK-nak pedig éppen egy olyan centerre volt szüksége, akire fel lehet játszani a labdát.
A szezon elején Horváth Dávid vezetőedző Zsóri Dániellel próbálkozott ebben a szerepkörben, de a Puskás-díjas csatár sem a mezőnyben, sem a kapu előtt nem bizonyult kellően hatékonynak, ezért a télen el is engedték a kezét.
A bosnyák időközben már túl is van az MTK-s bemutatkozásán, ráadásul gólt is szerzett, tehát kifejezetten jól indult a karrierjének ezen szakasza.
Nicolás Stefanelli (Fehérvár FC)
A Major League Soccerben (MLS) szereplő Inter Miami csapatától szerződtette a Fehérvár FC az argentin Nicolás Stefanellit. Rendkívül kreatív és technikás futballista, amolyan második csatár, aki jelentős erősítést jelenthet a fehérvári támadóegységben. Kellenek is a minőségi támadók, mivel Kenan Kodro, a csapat legeredményesebb játékosa a Ferencvároshoz szerződött.
Annyi biztos egyelőre jó úton jár, mivel két mérkőzésen kétszer már be is köszönt.
Kiemelt fotó: kecskemetite.hu
Szerző
