Ők gyűjtöttek 100-nál is több pontot egy The Championship-szezonban

Az angol labdarúgás újkori időszámítását 1992-höz köthetjük, mikor a Premier League megalakulásával a First Division már nem a legfelső ligának számított, hanem a második vonallá avanzsált. Alábbiakban ezen dátumtól számítva azt az öt csapatot igyekszünk kicsit jobban bemutatni, amely a másodosztály bajnokaként elérte a 100 pontos álomhatárt.

1998–1999 – Sunderland AFC (105 pont)

Noha a nagy rivális Newcastle United az első adandó alkalommal megcélozta a 100 pontot, de neki nem sikerült az, ami Peter Reid alakulatának igen. A The Black Cats legendás edzője 1995 márciusában egy kiesés ellen menekülő csapat kispadjára ült le, aminek egészen káprázatos folytatása lett. Hogy a csapat megmenekült, az már nagy öröm volt a szurkolók számára, de a következő idényben a bajnoki címig meg sem állt. A feljutás egy abszolút nem várt esemény volt, hiszen az előző négy szezonban kétszer épp csak nem esett ki a Sunderland, s kétszer a középmezőny második felében végzett.

Eljött hát a Premier League-bemutatkozás ideje és a klub hűséget fogadott Reidnek, aki az utolsó fordulóig harcban tartotta a Sunderlandet, ám végül elbuktak. Egy év után kiestek, de a bizalom kitartott, a kiváló szakember pedig folytatta a megkezdett utat. Ugyan nem alakult minden tervszerűen, de a bronzérmes pozíció megadta az esélyt a visszatérésre. A rájátszás fináléjában egy őrült 4-4 után a tizenegyespárbaj hetedik körében Michael Gray hibázott, ami a Charlton Athletic feljutását eredményezte.

A bukás fájó volt, azonban mindenki hitt Reidben, aminek meg is lett az eredménye, néhány jól sikerült igazolással megerősítették a csapatot. Kevin Phillips pedig még egy évvel rutinosabb lett, ami egy 30 gólos szezont jelentett neki, miközben a csapat megállíthatatlan volt. A 46 mérkőzésből 31 alkalommal megszerezte a három pontot, s csupán három ellenfele – a Barnsley, a Tranmere Rovers és a Watford – tudta legyőzni. A Sunderland 105 ponttal zárt, ami akkor egy megdönthetetlen rekordnak tűnt, de a 91 szerzett és a 28 kapott gólj is igencsak imponáló volt.

(Forrás: Sunderland AFC)

2000–2001 – Fulham FC (101 pont)

A londoni klub az 1960-as években két szezon alatt két osztály zuhant, s megkezdte majd négy évtizedes szereplését a másod-, de többnyire a harmadosztály világában. A kilencvenes évek közepén a negyedik szintre is lecsúsztak, majd 1997-ben egy második hellyel a Division 2-be, 1999-ben pedig aranyérmesként a Division 1-be is visszatértek. A 1999–2000-es szezon kilencedik helye ellenére az új évezred első idényére edzőcserét húztak meg, s megkapta a kispadot az a Jean Tigana, aki előtte az Olympique Lyonnál és az AS Monacónál dolgozott.

A francia szakember legnagyobb húzása az volt, hogy az általa a Ligue 1-ből jól ismert Louis Saha-t mindenáron meg akarta szerezni. Az akkor 22 éves csatár épp csak túl volt egy pocsékul sikerült féléves kölcsönön (a Newcastle Unitednél nem sok babér termett számára az élvonalban), így örömmel fogadta honfitársa hívószavát. Tigana Saha köré építette támadójátékát, aki ezt nagyon élvezte, s végül 27 gólig meg sem állt, ami esetében egy gólkirályi címet jelentett.

A francia épp olyan szignifikáns változásokat eszközölt, mint példaképe Arsene Wenger, ez pedig látványosra sikerült minden téren. Eleinte nehezen fogadták el a játékosok a szabályokat és a szigort, de az eredmények Tiganát igazolták, aki végül 33 év után visszavezette a Fulhamet az élvonalba.

(Forrás: The Athletic)

2005–2006 – Reading FC (106 pont)

A 2000-es évekre Alan Pardew a harmadosztály középmezőnyéből egy a másodosztályban playoff-résztvevő csapatot faragott, ami neki egy élvonalbeli állást hozott. A 2003–2004-es szezon elején így ott maradt a Reading edző nélkül. Csaknem egy hónapba telt, de sikerült meggyőzni az akkor harmadosztályú Brighton edzőjét, Steve Coppellt, hogy ez egy remek lehetőség számára.

A liverpooli születésű szakember a kilencedik helyre vezette a csapatot, majd első teljes szezonjában éppen csak lemaradtak a rájátszásról. A 2005–2006-os idénynek úgy futottak neki a Reading, hogy ha összejön a playoff, akkor az egy nagyon szép teljesítmény lesz az erős mezőnyben. A nyitófordulóban odahaza kikaptak a Plymouth Argyle-tól, de aztán a következő, s egyben utolsó vereségükre egészen február közepéig kellett várni.

Sok minden szükségeltetett a rekordot jelentő szezonhoz, kezdve azzal, hogy elkerülték a csapatot a sérülések, hogy négy játékosuk jutott el kétszámjegyű találatig, de kétségtelenül kiemelkedtek a bajnokságból. 106 pont, ami máig a legtöbb, 99 szerzett és 32 kapott gól, 31 megnyert mérkőzés, egy óriási siker, egy esélytelen gyüttestől.

Coppell irányításával megéltek két szezont a Premier League-ben is, majd a kiesést követően is élt még felé a bizalom. A visszajutást nem tudta megvalósítani, s végül 2009 tavaszán távozott.

(Forrás: Reading FC)

2009–2010 – Newcastle United (102 pont)

Amikor indult a Premier League, akkor épp a másodosztályban szerepelt a Newcastle, de az azonnali feljutás után meghatározó csapattá vált az élvonalban. Később ugyan fokozatosan visszaesett, de egészen a kétezres évek második feléig nem volt igazán komoly kiesési gondja. A 2008–2009-es idényben aztán beütött a krach, Kevin Keegan és Alan Shearer is megbukott edzőként, hogy az osztályváltás után az a Chris Hughton kapjon esélyt, aki a szezon közben kétszer is beugrott néhány mérkőzésre.

Ahogy azt előzetesen várni lehetett, a másodosztály szintjén kiemelkedően erős keret állt össze az azonnali visszajutás céljából, amiről bátran elmondható, hogy bárkivel feljutott volna, de Hughton igyekezett maximalizálni a lehetőségeit. Igaz, hogy az akkori kornak is már éppen csak megfelelő stílussal, de a Newcastle a The Championship szintjén igazán extra kvalitásokkal könnyedén abszolválta a bajnoki címet.

A tavaszi remeklének köszönhetően a végén 102 ponttal zárt, 90 szerzett góllal, miközben csak 35-öt kapott. Négyen jutottak tíz gól fölé, ami a középpályás Kevin Nolan és a két rendszeresen egymást váltó támadó, Peter Lövenkrands és Shola Ameobi részéről volt kiemelendő, de persze a 20 esztendős Andy Carroll nevét se hallgassuk el.

Hughton az új idény felét sem élte meg, december elején mennie kellett, mert ahogy a korábbi PL-meccsin, úgy ezúttal is megmutatkozott, hogy kevés már az ő kissé elavult játékfelfogása az élvonalhoz.

(Forrás: Alamy)

2013–2014 – Leicester City (102 pont)

Most épp a kiesés szélén táncol a Leicester City, de közben úgy beszélhetünk róla, mint a Premier League előző éveinek egyik meghatározó csapatáról. Azonban ez korábban abszolút nem volt így, mert az 1990-es években töltöttek fenn néhány szezont, majd az ezredforduló után jött egy kis liftezés, és a kétrezes évek második felében még a harmadosztályt is megismerhették. Akkor Nigel Pearson volt az, aki az azonnali visszajutást bajnokként teljesítette, ám ezután a neves edzőkre szavazott a klub, mert az angol szakember újoncként nem tudta a playoffban sikerre vezetni a csapatot.

Többen is megfordultak a leicesteri kispadon – például Paulo Sousa és Sven-Göran Eriksson – majd 2011 novemberében visszajött Pearson. A stabilizálás után egy hatodik hely jelezte, hogy jó úton jár, de ezt újabb elbukott rájátszás követte a 2012–13-as idényben. Tulajdonképpen semmi nem jelezte előre azt, hogy ez a csapat bajnok lesz, azt pedig végképp nem, hogy eljuthat 100 pontig.

A David Nugent (20 gól) és Jamie Vardy (16 találat) alkotta támadósor épp annyira volt hatékony, hogy azzal rendszeresen hozta a szoros meccseket is a csapat. A 31 győzelemből 18 alkalommal is csak egygólos volt a különbség. Sem a 83 szerzett, sem a 43 kapott gól nem olyan mutató, amivel kiemelkedtek volna a mezőnyből, de ez volt az az idény, amikor egyszerűen minden sikerült a Leicesternek.

Pearson ezután az élvonalban is megfelelt az elvárásoknak, mert abszolválta a bennmaradást, de újabb nagy nevű edző jött után, bizonyos Claudio Ranieri, s ez a döntés később történelmi sikert eredményezett.

(Forrás: Alamy)

2022–2023 – Burnley FC (101 pont)

A Burnley a hatodik a sorban, miután Vincent Kompany első angliai szerepvállalása a tökéleteshez közeli állapotokat valósított meg. Esetükben sem állítható az, hogy a szerzett és a kapott gólok kiemelkedők lennének, de ez a csapat olyan kontrollt tudott teremteni szinte minden meccsén, hogy azzal szemben nem volt ellenszerük a riválisoknak. A Burnley kétségtelenül kiemelkedett a ligából, főleg játék terén, ami leginkább a Manchester Cityhez vagy az Arsenalhoz lehetne hasonlítani. Hogy ez mire lesz elegendő a Premier League-ben az nagy kérdés, mert jelen pillanatban még embargó alatt áll a klub, márpedig megannyi kölcsönben lévő játékos távozása után szükség lenne komoly erősítésre.