Ők voltak a nyári átigazolási időszak legjelentősebb távozói a magyar élvonalban

Az OTP Bank Liga csapatai számára szeptember hatodikán éjfélkor ért véget a nyári átigazolási időszak. Az idei a korábbiakhoz hasonlóan rendkívül mozgalmas volt, a klubok több tucat transzfert bonyolítottak, amelyek néhány csapat további erősödését eredményezte, mások viszont jelentősen meggyengültek. Mielőtt sorra vennénk az öt legjelentősebb – külföldre – távozót, érdemes egy pillantást vetni az öt legdrágábban értékesített és az öt legmagasabb piaci értékkel bíró élvonalbeli távozóra is.

Abban nincs nagy meglepetés, hogy a Ferencváros keretéből távoztak a legértékesebb játékosok és a legtöbb bevételt is a zöld-fehérek könyvelhették el. Az viszont már aggasztó jelenség, hogy csak alig néhány egyesület tudott szemmel is látható összegekért eladni. Ezt jól tükrözi, hogy mindösszesen három klub (Ferencváros, Zalaegerszeg, Debrecen) tudott 300 000 eurónál drágábban megválni valamely labdarúgójától. A legtöbb gárdánál csak olyan távozók voltak, akik átigazolási díj nélkül váltottak klubot. Ez pedig bevételi oldalon hiányozhat majd az érintett csapatoknál. Ugyanakkor az ingyen távozó futballisták között is található több olyan játékos, akinek hiánya nagyon komoly érvágást jelenthet volt csapatának.

Rögtön az első helyen kell említést tenni Dino Besirovicról, akinek Svédországba költözése akár a Mezőkövesd kiesését is eredményezheti. Amellett, hogy a tavalyi szezonban csak egyetlen mezőkövesdi mezőnyjátékos (Andrej Lukic) töltött még nála is több időt a gyepen, ő volt a második a gólközreműködések számában is (gól plusz gólpassz). 13 gólban vállalt közvetlenül szerepet, ami mindössze kettővel marad csak el Sztefan Drazsics lehengerlő idényétől. Besirovic nem csak a gólhelyzetek kialakításában és azok befejezésében volt nélkülözhetetlen, de a labda előre juttatásában is kulcsszerepe volt. Ezen kívül remekül adaptálódott Kuttor Attila különböző meccsterveihez.

Ha pedig egy mélyen védekező ellenfelet kellett feltörni rendszerint tőle várták csapattársai és a szurkolók is, hogy egy-egy kreatív megmozdulással előrukkoljon. Ez összességében sikerült is, mert a várható gólpasszok (6,76) ranglistáján a harmadik helyen végzett a bajnokságban.

A teljesen átalakult Fehérvár FC-nek is volt nagyon komoly távozója, sőt távozói. Kikerült a klub kötelékéből a Dinamo Kijevtől szerződtetett Artem Sabanov, az RSC Anderlechttől érkezett Jevhen Makarenko, a Sporting Bragából igazolt Alef és az OTP Bank Liga elmúlt éveinek talán legkreatívabb irányítója, Lyes Houri.

Közös bennük, hogy Székesfehérváron egyikük sem tudta kihozni magából a maximumot. Különböző periódusaikban kegyvesztetté váltak és rendszeresen kaptak a szurkolóktól és a szakértőktől a hozzáállásukra, mentalitásukra vonatkozó kritikákat. A magyar válogatott Nego Loic is hasonló helyzetbe került utolsó fehérvári hónapjaiban, ami már felveti azt a kérdést, hogy biztosan ezekkel a magyar élvonal szintjét messze meghaladó képességekkel rendelkező játékosokkal volt a gond?

Negót a fentiekben felsorolt játékosoktól két tényező különbözteti meg. Elsődlegesen az, hogy neki nem csak pár jó meccse volt fehérvári színekben, hanem hosszú éveken át a csapat egyik legjobbja volt. A másik lényeges pont, hogy őt sikerült a legkevésbé pótolni a nyáron, emiatt kifejezetten érzékeny lehet a hiánya. Nem érkezett és nincs is olyan játékos a keretben, aki hasonló minőségben el tudná látni a szerepkörét. Nego a tavalyi idényben több mutatóban is a bajnokság legjobbjai között végzett. Többek között övé volt a negyedik legtöbb beadás (98), a tizedik legtöbb kulcspassz (15), a tizedik leghatékonyabb cselezési ráta (61,4 százalék), a 16. legtöbb progresszív labdacipelés (50). Jól látható, hogy a francia-magyar jobbhátvédnek jelentős szerepe volt a támadójátékban, azon belül is a helyzetek kialakításában. A Fehérvár szenvedése ellenére is válogatott formában futballozta végig a 2022–2023-as idényt és ezt a formát át sikerült mentenie a Ligue 1-be is, ahol a Le Havre AC színeiben három mérkőzésen már két asszisztnál tart.

A Zalaegerszeg a Fehérvárhoz hasonlóan rengeteg játékosától megvált, melyek közül a legérzékenyebb veszteséget Mocsi Attila elvesztése jelenti. A válogatott kerettag védő a ZTE egyik erőssége volt, részint kimagasló teljesítményének, részint vezérszerepének köszönhetően. Egyelőre a zalai csapatnál nem látszik, hogy ki fogja Mocsit pótolni, de bárkire is esik a választás nem lesz egyszerű dolga.

A blokkolt lövések tekintetében a 18. helyen végzett (13). A ZTE labdajáratása meglehetősen direkt volt és ez a 23 éves védő passzolási adatain is visszatükröződik. Mocsi próbálkozott a legtöbb hosszú labdával (315) a tavalyi szezonban, a támadóharmadba eljuttatott labdáknál a harmadik helyen zárt (269), az előrefelé irányuló passzok képzeletbeli dobogóján pedig a második helyet foglalta el. A pontossága elmarad az élmezőnytől, de ez összefügg azzal, hogy a ZTE gyorsan szeretne támadásokat vezetni, viszont nincs mindig megfelelő célpontjuk a védőknek.

A Debreceni VSC-nek is akadt egy nagynevű távozója Dorian Babunszki személyében, akinek ugyan már megérkezett a helyettese, de közel sem biztos, hogy képes lesz a játékban úgy funkcionálni, ahogyan azt a 15 kanadai pontig jutott északmacedón csatár tette. Ráadásul Babunszki egyetlen gólt sem szerzett tizenegyesből, így a NPxG-ben (Non-Penalty Expected goals) csak Varga Barnabás végzett előtte. Meccsenként 2,67 alkalommal próbálkozott lövéssel és 51,67 százalékban kaput is talált, ami a harmadik legjobb mutató, tehát egy rendkívül veszélyes csatárt kell majd Bárány Donátnak és a friss szerzeménynek Andrija Majdevacnak feledtetnie.

A Budapest Honvéd FC már nem tagja a magyar élvonalnak, ahogy Nenad Lukics sem, de a szerb csatár egyszerűen kihagyhatatlan a felsorolásból. Ugyanis 18 pontot gyűjtve a második helyen zárt a kanadai táblázaton holtversenyben Adama Traoréval, ami majdnem elégséges volt a kispesti csapat bennmaradásához. Nem csak a magyar első osztály lett szegényebb egy Lukiccsal, hanem a Honvéd is, hiszen az NB II-ben nagyon jól jönnének a szerb csatár találatai, de pénzügyi szempontok miatt ez nem valósulhat meg. Lukics szintén nem csak egy befejező csatár volt, hanem az előkészítésben is fontos szerepet vállalt, folyamatosan visszalépett és nagyon hatékonyan lehetett felpasszolni rá a labdákat. Némileg meglepő, hogy egyik idehaza élvonalbeli csapat sem csapott le rá, pedig több egyesületnél is hiányzik egy igazán gólerős center.

Kiemelt fotó: Caykur Rizespor