Olaszország több hadrenddel indul az újabb sikerekért

Az előjelek azonban korántsem hasonlíthatók össze a három évvel ezelőtti kontinenstornára való felkészüléssel. Az Európa több országában megrendezett, a vírushelyzet miatt 2021-re tolódott Európa-bajnokságra egy legyőzhetetlennek hitt azúrkék válogatott utazhatott. A tornát megelőzően 2018. szeptember 10-én találtak utoljára legyőzőre Roberto Mancini kiválasztottjai, majd építettek egy 27 mérkőzésből álló sorozatot. 2021-ben, az Eb-t megelőzően még gólt sem kaptak. Az előjelek pedig nem hazudtak. A londoni végjátékkal végződő Eb hét találkozóján is veretlenek maradtak az olaszok, háromszor kényszerültek hosszabbításra, az elődöntőben és a döntőben tizenegyesekkel sikerült diadalmaskodniuk. Azóta azonban teljesen átalakult ez a csapat.

Az Eb-győzelem után gyorsan jött a kiábrándító pofon

A Wembley-ben elért sikert követően eleinte váratlan döntetlenek születtek a világbajnoki selejtezőkön. A gyengébb erőket felvonultató Svájcot, Bulgáriát és Észak-Írországot sem sikerült legyőzni, így pótvizsgára kényszerült Olaszország. Azonban előtte, 2021. október 6-án, több mint három évet követően elszenvedte első vereségét: Spanyolországtól kapott ki, a Nemzetek Ligája elődöntőjében.

A pótvizsgára 2022 márciusában került sor. Az Észak-Macedónia elleni végigtámadott, de elvesztett mérkőzés azt jelentette, hogy 2018 után újra nem lett világbajnoki résztvevő a 2006-ban még győztes Olaszország. A 2022-es évet 51,5 százalékos, a 2023-as esztendőt 56,67 százalékos teljesítménnyel zárta az Azzurri. Roberto Mancini 2018 és 2023 között 61 mérkőzésen vezethette a válogatottat, 2,13 pont/mérkőzés átlagot teljesítve, de eljött a változás, a váltás ideje. Luciano Spalletti szenzációs szezonja és bajnoki címe a Napoli kispadján, valamint a klubtulajdonos filmproducerrel, Aurelio De Laurentiisszel való összetűzése tálcán kínálta a megoldást.

A védelem tengelyéből estek ki meghatározó játékosok

A kezdeti nehézségeket követően úgy tűnik, hogy kezd formálódni Spalletti válogatottja. A 2021-es győztes kerethez mérten mindössze kilencen maradtak a németországi kiválasztottak között, közülük ketten a kapuban kerülhetnek bevetésre. Az eredetileg 30 fős keretből ezúttal a védelemből estek ki meghatározónak gondolt emberek. A legutóbbi vereség, a tavalyi Wembley-ben elszenvedett 3–1-es fiaskó két belső védője, Francesco Acerbi és Giorgio Scalvini sérülés miatt nem tarthat a csapattal Németországba. Az idén kiválóan teljesítő Bologna FC labdarúgója, Riccardo Orsolini a törökök elleni főpróbán botlott meg a küszöbben, így teljesítményével nem hagyott más választást Spallettinek, de a torinói Samuele Ricci sem lesz utazótárs.

Más lehetőségekkel, de kiválóan teljesít az olasz futball

Érdekesség, hogy az olasz keretben végül csak három légiós kapott szerepet. A két kapus, Gianluigi Donnarumma a Paris Saint-Germainből és Guglielmo Vicario a Tottenham Hotspurből került beválogatásra, a középpályán Jorginho (Arsenal FC) jelenthet erősítést. Ez mutatja az olasz bajnokság fejlődési ívét is, amelyet a Serie A és csapatai az elmúlt években elértek. Ebben a szezonban az Atalanta és a Fiorentina is nemzetközi kupadöntőbe jutott, egy évvel korábban az Inter és ugyancsak a firenzeiek játszhattak a finálékban. A Fiorentina idei kupagyőzelme azt jelentette volna, hogy már kilenc olasz csapat indulhatott volna az átalakított nemzetközi porondon.

2024 a kísérletezgetések éve – előtérbe került a biztonság

Spallettinek a kísérletezgetésre is alkalmat adott az idei év. A Napolinál megszokott és a tavalyi Eb-selejtezőkön is alkalmazott 4-3-3-as hadrendet követően már a márciusi amerikai túrán is váltott a biztonságosabb 3-4-2-1-es felállásra, majd a Bolognában lejátszott törökök elleni találkozón a 4-2-3-1-es hadrendet is kipróbálhatta, számos változtatással a posztokon. Ilyen ez, ha a 26 fős keretből minden labdarúgód topbajnokságban játszik.

Erős csoportba kerültek az olaszok

A bosnyákok elleni találkozón már ismét a 3-4-2-1-es felállást láthattuk, így a legnagyobb kérdés az, hogy melyik ujjába harap majd a 65 éves, Toszkánában született szövetségi kapitány. Játszatja csapatával a kedvenc, eredményre vezető, bátor támadófutballját, vagy a nehezebbnek gondolt B csoportban, a nagy futballtornákra jellemző, leginkább sikereket hozó biztonság, óvatosság mellett dönt. Az óvatosság nem is árt, hiszen ebben a csoportban szerepel a világranglista nyolcadik, kilencedik és tizedik helyezettje. Spanyolország és Horvátország mellett a harmadik helyen is tovább lehet jutni, azonban a világbajnokságot kihagyó olaszoknak ennél jóval nagyobb tervei vannak. A merészebb álmokat pedig csak jó hangulatban, győzelmekkel megtámogatottan lehet elérni.

Ellenfélspecifikus elképzelések

A keretet nézve szinte minden csapatrészben túlkínálat van. Ha a legutóbbi felkészülési mérkőzések és az őszi selejtezők összeállításait nézzük, akkor valóban sok rotációra és ellenfélspecifikus kezdőcsapatokra számíthatunk. Az olasz sorsolás jónak mondható, hiszen egy Albánia elleni siker nagy lépés lenne a továbbjutás felé vezető úton. Abban is biztosak lehetünk, hogy a 2022-es évük után tavaly remeklő albánok ellen teljesen más csapatot láthatunk majd, mint Spanyolország ellen. Akár a felállás tekintetében is.

Donnarumma helye biztos, a védelemben pedig a Torino FC-ben idén is remekül teljesítő Alessandro Buongiorno és a másik Alessandro, az Interrel bajnoki címet szerző Bastoni szereplése tűnik biztosnak. A jobb oldalon a Napolitól távozni kívánó Giovanni Di Lorenzo és Matteo Darmian jelenthet megoldást, a játékrendszertől függően. A bal oldalon, a világ egyik legjobb szélső védője, Federico Dimarco szerepeltetésével kapcsolatosan nem sok kérdőjel adódik. A középpálya Jorginho és Nicolo Barella révén labdabiztosnak és biztonságot adónak ígérkezik, de ez a csapatrész is módosulhat a felállástól és elképzeléstől függően. A római duó, Bryan Cristante és Lorenzo Pellegrini, esetleg a bosnyákok elleni csodagól szerzője, Davide Frattesi is jelenthet megoldást.

A legnagyobb kérdőjelek a csatársorral és a gólszerzéssel kapcsolatosan vannak

A csatársorban Federico Chiesa helye megkérdőjelezhetetlen. A mostani szezonban szerzett tíz találata, a válogatott elmúlt egy évében rúgott két gólja és az elmúlt időszak hosszabb kihagyásai azonban felvetik azt a kérdést, hogy kitől várhatunk eredményességet az ellenfelek kapuja előtt. Gianluca Scamacca remek, ismételt válogatott meghívót eredményező szezont zárt: 19 góllal és nyolc gólpasszal segítette az Atalantát a történelmi Európa-liga-győzelemhez, az országos kupadöntőbe való jutáshoz és a Bajnokok Ligája-szereplést alanyi jogon jelentő bajnoki helyezéshez. Mateo Retegui eddigi nyolc válogatott fellépés négy gólt is szerzett, ez a pályán töltött 434 percéhez mérten kiváló statisztika. Az Argentínából érkezett csatár, térdsérüléssel is tarkított első szezonjában kilenc gólig jutott a Genoában, ami ugyancsak nem rossz ajánlólevél.

Mellettük Stephen El Shaarawy, Mattia Zaccagni és a Napoliban borzalmas szezont futó Giacomo Raspadori ugyan remek játékosok, de nem olyan világsztárok, akiktől gólokra és újabb tornagyőzelmekre számíthatnák az olasz szurkolók. A legnagyobb probléma tehát támadófronton van a válogatottnál, lehet, hogy ennek is szól Spalletti kísérletezgetése, szerkezetváltása. Tudatosan, jól felmérni egy csapat erősségeit és a karakterprofilok szerint megtalálni a leghatékonyabb felállást, legjobb taktikát. Kitől várhatnánk ezt, ha nem a taktikailag legerősebb olasz edzőktől?!

Kiemelt kép: Action Plus Sports Images / Alamy Stock Photo