Olcsó Drága(n) szóvicc helyett: Dragan Vukmir döntéséről – véleménycikk
Amit tudunk: Dragan Vukmir távozott a Szeged-Csanád GA vezetőedzői posztjáról és az NB II élbolyában közvetlen rivális Diósgyőr vezetőedzője lett. Óriási, már-már botrányos hír ez, nemcsak a tabella jelenlegi állása, hanem a múlt heti Diósgyőr–Szeged 0–5 mérkőzés pikáns mivolta miatt is. Hogyan történhetett meg mindez? Hogyan lehet ezt szegedi szurkolóként feldolgozni? Mit jelent az edzőváltás a Diósgyőr jelenlegi helyzetében? És mit jelent eme fordulat a szegedi csapat jövőjét illetően? Véleménycikkemben ezekkel a témákkal foglalkozom.
null
„Mi a becsület? Egy szó. Mi az a szó, a becsület? Levegő. Tiszta számvetés. Ki bír azzal? Aki a múlt szerdán meghalt? Érzi ő azt? Nem. Hallja ő azt? Nem. Tehát észrevehetetlen? Igen, a holtra nézve. De hát nem élhet együtt az élővel? Nem. Miért? A rágalom nem engedi. No hát nekem egy szikra sem kell belőle: a becsület csak festett halotti címer. S ezzel vége katekizmusomnak.” /William Shakespeare/
A szegedi futballmúlt megannyi megismételhetetlen és kifejezetten botrányos epizódjai közül – kezdve a hírhedt, Vasas elleni osztályozóval, folytatva a legutolsó első osztályú félidény hullámvasútjától egészen a nyolc évvel ezelőtti balhés NB II-es búcsúig – ez a legváratlanabb mind közül. A szegedi futballnép lelke ugyanis olyan, mint Lord Anthony Bridgerton lelke a méltán népszerű – Julia Quinn kilenc részes regényfolyamán alapuló – A Bridgerton család című Netflix-sorozatban: tragédiáktól terhelt és traumákon nevelkedett.
Nem csoda, hogy így alakultak a dolgok. Aki a Felső Tisza-parti Stadion levegőjén szocializálódva élte meg a 90-es évek végét és a 2000-2010 közötti időszakot, az pontosan tudja, hogy a szegedi futballélet el van átkozva.
Itt történt meg félig-meddig utoljára a sport infrastruktúra fejlesztése, itt nincsen már bő húsz éve első osztályú labdarúgás, ide nem települt elitakadémia, és itt hagyták tulajdonképpen magára a többek között Szabics Imrét, Ádám Martint, Kecskés Ákost, Zsótér Donátot, vagy éppen minden idők egyik, ha nem a legjobb női labdarúgóját, Vágó Fannyt is kinevelő, azóta már SZEOL SC-ként működő Tisza Volán Focisulit. Arról nem is beszélve, hogy a magyar politikai valóság örök veszteseként a szegedi városvezetés nyíltan és egyértelműen sportellenes, ennek okán pedig hiába sport- és kifejezetten futballszerető népség a szegedi, a város labdarúgásának gyors és valódi előrelépésre sosem volt esélye.
Nincs új a nap alatt: újra a szegedi futballélet egészét éri sérelem. Kérem ne értetlenkedjünk: egy esetleges feljutás hosszú évekre változtathatná meg a szegedi futballélet lehetőségeit, ha másnak nem, a felnövekvő nemzedéknek. De ki okolható ezért az újabb arculcsapásért, a felháborítóan precíz időzítésért, és azért, hogy egy rendkívül fontos hazai győzelem megünneplése helyett most vérző szívvel és felbolydult lelkiállapottal kell nekiveselkedni a feljutási küzdelemnek?
Dragan Vukmir döntése
Objektív szemüveggel tekintve a történésekre, Vukmir döntése három különböző pilléren nyugodhat.
Egyrészről biztosan állítható, hiszen a szegedi csapat a hivatalos kommunikációjában is ezt mondta, hogy pénzügyileg igencsak kecsegtető ajánlatot kapott a szerb tréner. Semmiféleképpen nem szeretnék úgy tenni, mintha Dragan Vukmirnak ne lenne joga egy magasabb fizetésért cserébe munkáltatót váltania. Ugyanakkor érthetetlen, hogy a magyar futball viszonyait tekintve Vukmir ne érezte volna azt, hogy az a szerződés, amely befut áprilisban, be fog futni ugyanúgy júniusban is.
Nemcsak Diósgyőrben vannak ugyanis helyettesíthető edzők a magyar kispadokon. Vegyük mondjuk az MTK esetét, ahol Dragan Vukmir ráadásul nem is számítana ismeretlen arcnak: ha kiesik az MTK, ha nem, a 42 éves szerb tréner ideális jelölt lenne a nagy múltú és stabil gazdasági hátérrel működő klub kispadjára a következő idényben. Nem tudom elképzelni, hogy olyan nagy különbségek lennének (sőt!) a két klub lehetőségei között.
Ehhez a témához kapcsolódik az is, hogy a hírek szerint a szegedi vezetők teljesítették Vukmir fizetési kívánalmait is. Nyílt titok: Vukmir, egy sikeres edzőtől teljesen érthető és logikus lépéssel már idén javított saját egzisztenciáján, és alkudott ki magasabb fizetést saját magának.
Itt teszem hozzá, meg is érdemelte, hiszen a szegedi csapat szakmailag üde színfoltja nemcsak a magyar másodosztálynak, de a magyar klubfutball egészének is.
De ebben a helyzetben financiális okok miatt távozni nemcsak emberileg és morálisan problémás, de szakmailag is, hiszen innentől kezdve Vukmir szavahihetősége alkuhelyzetben, sportigazgatók és tulajdonosok szemszögéből nézve erősen kérdéses. Mondom ezt úgy, hogy gyakorló edzőként meg tudom érteni a hirtelen jött izgatottságot, illetve a komolyabb szakmai és anyagi lehetőségek jelentette csábító távlatok vonzalmát is.
Másodsorban elképzelhető, hogy a szakmai aspektusok kérdése hajlíthatta meg a volt ferencvárosi lojalitását. A szegedi klub nem mondható túlságosan sikeresnek az utóbbi esztendőket tekintve. Kétszer is sikerült kiesni az NB II-ből, többször ez elől menekültek Germán Tamásék, ráadásul a magyar futballban tapasztalható edzőkeringő egyik kiemelt megállóhelyének számít a dél-alföldi város első számú futballcsapata.
Tudni kell, hogy a csapat sportigazgatója, Adem Kapic – a korábbi szlovén válogatott középpályás, aki itthon az FTC, a Vasas és a Pápa futballistája is volt, majd Szegeden zárta le karrierjét – tevékenységét a városon belül és azon kívül is sokan kritizálták az elmúlt esztendőkben. A legtöbb kritika az eredménytelenségnek, a fiatal szegedi labdarúgók hiányának, illetve a klubhoz korábban érkező, szakmailag egymást alulmúló külföldi labdarúgók érkezésének szólt. Ilyen helyzetben, Vukmir érezhette úgy, hogy a Diósgyőrhöz igazolva jobb körülmények közé kerülhet és szabadabban végezheti munkáját. Aki követi a miskolci történéseket, az pontosan tudhatja: ha ezért döntött Vukmir a távozás mellett, akkor nagyon rosszul rakta össze a mozaikokat.
Harmadrészt, a feljutási verseny józan értékelése után gondolhatta azt Dragan Vukmir, hogy a Diósgyőrnek nagyobb esélye van a feljutásra, mint a Csongrád megyei alakulatnak.
Ha a két keret összetételére vetünk egy pillantást, akár még igaza is lehetne. Csakhogy: a Diósgyőr kifejezetten unalmas, már-már érvénytelen, modernnek semmiféleképpen sem nevezhető futballal rukkolt ki egész évadban, ráadásul olyan játékosokkal, akikre nem lehet azt mondani, hogy égne bennük a bizonyítási vágy. Két idősödő volt válogatott labdarúgó van elöl, mögöttük a volt kisvárdai kedvenc, Lucas, a csapat játékmestere pedig a még mindig csupán 27 esztendős Molnár Gábor, aki hatalmas tehetsége ellenére még mindig keresi az igazi áttörést, most éppen a másodosztályban.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezzel a csapattal kapcsolatban, bár magyar szinten magas játékminőségű játékosokból áll, nincsenek pozitív tapasztalataim. Anélkül, hogy bármi fogalmam lenne (hát hogyan is lenne?), hogy milyen a felkészülés minősége a DVTK-nál, valahogyan az az érzésem, hogy az edzések intenzitása nem Miskolcon, hanem Szegeden magasabb. Csoboth Kevin, Horváth Krisztofer, vagy éppen Dobos Áron olyan futballisták a szegedi csapatban, akik nemcsak ránézésre, de a mérkőzéseiken tapasztalható megoldásaikban is frissességet és ambíciót sugallanak.
Ha Dragan Vukmir jelentősebb szakmai kihívásokat keresett, lehet, hogy saját háza táján kellett volna körülnéznie először. A szegedi projekt mutat javulásra utaló jeleket, és egy esetleges NB I-es idény ezt a folyamatot újabb szintekre emelhetné. Eközben Miskolcon a projekt évek óta akadozik, a mindenkori edzőnek túlzó elvárásokkal, illetve az edző személyétől és teljesítményétől független egyéb nehezítő körülményekkel is meg kell harcolnia.
A döntés diósgyőri szempontból
„Bűn erősiti a bűn műveit.” /William Shakespeare/
Röviden: ebből képtelenség jól kijönni.
Ha feljut a csapat, akkor Kondás Elemér nagyjából pár héten belül, a következő állomáshelyén elmondott beköszönő beszédében fogja saját magának titulálni a feljutás érdemeit, ráadásul maga a feljutás is inkább definiálható elvártként, mint sikerként.
Ezért, ha sikerül is feljutnia a Diósgyőrnek Vukmirral, akkor sem fognak tudni jó szájízzel visszagondolni a sikerre, pontosan az edzőváltás körülményei miatt.
Nagyon érdekes ebben a helyzetben a Diósgyőr hétvégi tiszakécskei vendégjátéka. Nem elég, hogy nagy nehezen tudták csak legyőzni hétközben a Dorogot Eppel Mártonék, egyik napról a másikra edzőt is cseréltek, valószínű játékstílust is fognak (hála Istennek!), de ráadásul egy olyan csapathoz mennek vendégségbe, amely négymeccses győzelmi sorozatban és tele önbizalommal várja őket. Ha ott kikapnak, azonnal megremeg az ebbe a döntésbe vetett hit.
Azt már csak tényleg felületesen jegyzem meg, hogy ez a döntés rendkívül kétségbeesettnek tűnik kívülről. Milyen bizodalom volt eddig Kondás Elemér szakértelmében, ha feljutó helyről távolítják el a kispadról? Hogyan lehetséges úgy normálisan dolgozni, hogy közben bármelyik pillanatban, akár egy győztes meccs másnapján is leválthatnak?
Kis kitérőként, azt hiszem érdemes elmélázni a magyar futballban megkötött szerződések színvonalán is. Egyrészt az kiemelkedően fontos feltételezés, hogy Vukmirnak többéves garantált pénzzel járó szerződést kellett ajánlani ahhoz, hogy elmenjen Szegedről. Ha így van, márpedig Vukmir érdekében imádkozom, hogy így legyen, akkor a Sallói István által gyakran emlegetett vezetőedzői rövidéletűségnek itt megálljt parancsolnak Miskolcon. Legyen így, csak látva ennek az edzőváltásnak a körülményeit, hadd ne higgyem el egyelőre ennek az őszinteségét.
A döntés szegedi szempontból
Szeretném leszögezni: Dragan Vukmir döntése minden szempontból védhetetlen, szegedi szempontból viszont nem egyértelműen tragikus.
Kezdjük ott, hogy minden szegedi szurkolónak tökéletesen igaza van akkor, amikor feldúltan reagál. Az történt ugyanis, hogy a feljutásra még esélyes szegedi csapat sikeredzője hét fordulóval a bajnokság vége előtt a legnagyobb riválishoz, a két ponttal a Szeged előtt a feljutást érő második helyen álló Diósgyőrhöz igazolt. Nem elég, hogy a remekül alakuló idényt befejezetlenül, munkáját félbehagyva távozott, hanem ráadásul érthetetlen időzítéssel és rendkívül önző módon az egyik legfőbb ellenfél hívására mondott igent.
Ilyenkor jogosan merülhet fel a klubvezetés és a sportigazgató szerepe. Hogyan lehetséges az, hogy az edző a szerződésének megszegése nélkül hét fordulóval a bajnokság vége előtt átigazolhat a rivális klubhoz? Ugyanezen a vonalon maradva: amikor már télen lehetett látni, hogy Vukmir megbízható, jó edző, akkor miért nem lehetett bebiztosítani maradását a szegedi kispadon? Ezek a részletek mindenképpen szakmai mulasztásra utaló jelek.
Azonban ezeknél a kérdéseknél jóval fontosabb megvizsgálni azt, hogy miként kerülhet ki győztesen ebből a szegedi klub. Mert ezek után az a forgatókönyv jóval inkább elképzelhető, hogy a Szeged jut fel, mintsem a kapkodó Diósgyőr.
Ha lenne érzéke az efféle dolgokhoz a szegedi vezetésnek, akkor a másodedzőt azonnal kineveznék vezetőedzőnek (annál is inkább, mivel a hírek szerint Vukmir egyedül távozik), Kapic sportigazgató és a tulajdonosi képviselők „bosszúhadjáratot” hirdetnének, ebbe bevonva a játékosokat is, a szurkolókat orrvérzésig feltüzelnék a Diósgyőr elleni versenyfutásra, és minden hétre telt házat követelnének a szegedi emberektől.
Hiszen most a szegedi futball jövője a tét.
Utóiratként még egy mondat. Dragan Vukmir 2021 januárjában a csakfoci.hu-nak a következőket nyilatkozta: „Én mindig becsületesen csináltam a dolgomat, hogy holnap és holnapután is az edzők, a vezetők és a csapattársak szemébe tudjak nézni”.
Nos, az én szemszögemből vizsgálva ez most nehezen fog sikerülni.
Melyik nemzet lesz 2022 világbajnoka?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság 2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.