Hogyan lett Szilágyi Áron az olimpiák specialistája?

Egyetlen világbajnoki döntőt sem vívott még kard egyéniben Szilágyi Áron, pedig szinte minden évben rendeznek vb-t a sportágban. Az olimpiákról viszont módszeresen hazahozza az aranyat, miközben az egyéni világbajnokok sorra elbuknak. Hogyan csinálja? Többek között erről beszélt a „Mit üzen Tokió?” című utánpótlás-konferencián, ahol a gyerekkori alapokat és veszélyeket is bemutatta.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Háromszor egymás után ugyanazt a versenyszámot megnyerni az olimpián: ez a bajnokokban oly gazdag magyar vívásban is különleges bravúr Szilágyi Árontól, de az egész magyar sporttörténelmet nézve is majdnem egyedülálló.

Az elmúlt évtizedekben láttunk azért két példát rá: Egerszegi Krisztina a 200 méter hátúszásban győzött menetrendszerűen 1988 és 1996 között, tovább férfi vízilabdacsapatunk 2000 és 2008 között.

Arra viszont, hogy valaki szinte kizárólag akkor kerül fizikai és mentális csúcsra, amikor a legjobban kell, vagyis a játékokon, már az egész egyetemes sportban is alig találunk példát. A legnagyobb olimpiarajongóknak is talán csak Al Oerter jut eszükbe: az amerikai diszkoszvető 1956 és 1968 között úgy nyerte zsinórban az aranyakat, hogy a köztes években nem feltétlenül hallatott magáról. Igaz, akkoriban még nem rendeztek atlétikai világbajnokságokat, Oerter ezzel együtt újra meg újra elcsente a legzsírosabb falatot azok elől, akikről úgy tűnt, négy éven át jobb eséllyel pályáznak rá.

 

„Nem én, hanem mi”

Szilágyi Áron 2007-es berobbanása óta rendszeres résztvevője a világbajnokságoknak, az elsőn 17 évesen segítette csapataranyhoz és olimpiai kvótához Magyarországot. Mivel az olimpiai éveket leszámítva minden esztendőben van vb, azóta tízszer indult az egyéni kardversenyben, de soha nem jutott el a döntőig. Az elődöntőig is csupán egyetlen alkalommal, 2013-ban, amikor a budapesti rendezés extra motivációt jelentett a számára. Ha viszont olimpia, akkor Szilágyi Áron. Hogy csinálja? Többek között erről beszélt a Mit üzen Tokió? címmel megtartott utánpótlás-konferencián a kivetítőről, online beszélgetőtársként.

 

„Nem én csinálom, hanem mi. A felkészítő stábom, akikkel hosszú ideje dolgozom együtt. Abszolút csapatmunka, próbálunk mindenre odafigyelni”

 

– mondta szerény kezdésként a Vasas versenyzője, akinek az eredménysora az elmúlt másfél évtizedben óriási kontrasztban áll a többi favoritéval. A német Nicolas Limbach folyamatosan vb-döntőt vívott a 2012-es játékok előtti években, de Londonban hamar elhullott. A következő években az oroszok zsinórban nyerték az egyéni világbajnoki címeket, az olimpiai aranynak viszont a közelébe sem kerültek. Mi több a legújabb vívókardhatalom, a dél-koreaiak is – akikről néhányan gonoszul úgy tartják, nincs is lelkük, álmukból felébredve is ugyanarra képesek – hiába nyerik agyon magukat a köztes években, egyetlen olimpiai döntőt sem tudnak felmutatni egyéniben. (A csapataranyakat azért rendre hazaviszik a játékokról, mert egy szintet mindig hoz mindegyikük.) A világ legtekintélyesebb edzőinek munkája, a németekkel foglalkozó Szabó Vilmosé, és a Kínából Oroszországba szerződő francia Christian Baueré is kevésnek bizonyult az olimpiai aranyhoz. Ám a mesterét, Gerevich Györgyöt 18 évesen elveszítő Szilágyi Áronnak mindig összejön – Somlai Béla, majd Decsi András edzői munkájának is köszönhetően.

 


 

Döntő fölény

 

„Már a londoni felkészülésnél is előttünk volt, hogy csak négyévente adódik ilyen lehetőség, még világkupákon, világbajnokságokon sem lehet olyan lelkiállapota kerülni, mint az olimpiai verseny reggelén. Kifejezetten erre az egy eseményre edzettünk már London előtt is, minden szituációt végigvettünk, mindenre fel akartunk készülni, a négyéves ciklus alatt folyamatosan foglalkoztunk azzal, mi lesz az olimpián”

 

– folytatta Szilágyi, akivel kapcsolatban Somlai Béla korábban úgy nyilatkozott: a legnagyobb versenyzőkre jellemző, hogy a nap elején még keveset mutatnak meg a tudásukból, aztán ahogy egyre nagyobb lesz a tét, egyre jobban vívnak. Szilágyi Londonban, Rióban és Tokióban is megdöbbentő fölénnyel nyerte meg a döntőt, csupa olyan vívó ellen, akik az ezüstnek is nagyon örültek. A nagy esélyesek többségét agyonnyomta a tét, és korán kiszálltak a küzdelemből.

 

Ösztönzés, álom, cél, tudatosság

Célok és tudatosság. Talán ilyen egyszerűen is össze lehetne foglalni Szilágyi Áron motivációs hátterét, nem véletlen, hogy ma a képzett coachok egy része is e két szót írná fel mindenkinek. Tegyük még azért hozzá a feladatorientáltságot, amire többek között a 2013-as budapesti vb kampányfilmjének készítői figyeltek fel, amikor Áronnal forgattak. Nézzük meg azt is, a család és az egyesület közege hogyan segített mindebben egy olyan sportolónak, aki már tíz évesen kijelentette: olimpiai bajnok akarok lenni.

 

„Már gyerekkoromtól megvolt bennem az ösztönzés, az álom, a cél – mondta a 31 éves klasszis. –Egy olyan elhatározás, ami végig a szemem előtt lebegett. Nagyon jó, ha ez magától jön valakiben, senki alatt nem lehet tüzet rakni, hogy motivált legyen. A motiváció pedig nem igazán halványult az elmúlt húsz évben. A szüleimnek fogalmuk sem volt arról, mi az élsport, a vívás. Semmilyen terhet nem pakoltak rám, én magamnak határoztam meg a céljaimat, magamért küzdhettem. A Vasasban pedig gyerekkoromban ott edzett mellettem Ferjancsik Domonkos és Nemcsik Zsolt, akik akkor már felnőtt világbajnokok voltak, és olyan edző foglalkozott velem, mint Gerevich György, aki családi hagyományként hozta magával az olimpiai győzelmek kivívását.”

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Edzői és szülői türelem, versenyzői határozottság

Ennyire egyszerű lenne? Nem. Éppen az utánpótlás-konferenciákon mondja el minden évben a sportpszichológus Lénárt Ágota, hogy mi magyarok a külföldi kollégái szerint „korán levágjuk az aranytojást tojó tyúkot”:

hajszoltatjuk a gyerekekkel a sikereket, így kiégetjük őket.

Már a tizenéves kor első felében gyakran megjelenik a sportágváltás igénye, és bár némi szülői erőszakossággal néhány évre még ott lehet tartani az adott – gyakran a szülő által favorizált – sportágnál a gyermeket, hosszú távon garantált a pályaelhagyás. Szilágyi ugyan más eset, hiszen a fentiek alapján a legjobb szülői hozzáállást kapta, de gyerekként neki is elege lett egy idő után a vívásból.

 

„Ha egy sportágat tudok mondani, amiben ügyetlen vagyok, az a kosárlabda – mesélte. – De amikor a vívóedzések monotonná, unalmassá váltak, nyitott lettem rá, hogy mást is kipróbáljak. Gyuri bácsi és a szüleim nagyon türelmesen kezelték ezt az időszakot, nem akartak poroszos eszközökkel visszakényszeríteni a pástra, megvárták, míg megteszem ezt a néhány hetes utat. A nevelőedzőm elmondta: van egy olyan tehetségem, amit nem kellene elpazarolnom, és nem biztos, hogy másik sportágban is sikeres leszek. Introvertált, eltökélt, határozott típus vagyok, ha rám parancsolnak, dacból sem megyek vissza. De Gyuri bácsi értett a gyerekek nyelvén.”

 

 


 

Az aranyprojekt

Úgy látja, az utánpótlásban első és legfontosabb, hogy a gyerek megtalálja, azt a sportágat, amit szeret, ami együtt jár általában azzal, amiben sikerélményt szerez. Később jöhet az a fázis, amelyben kezd elmélyülni benne, ugyanakkor már az erőnléti alapokat profi szinten meg lehet adni a fiataloknak, először is játékos eszközökkel. Értelemszerűen fontosnak tartja, hogy ne váljanak monotonná az edzések, ne érezze őket tehernek iskola után, nehogy 14-15 évesen bekövetkezzen a kiégés, amire ő is látott már példát. Tegyük hozzá, 2020 óta a Vasas szakosztályvezetőjeként is tevékenykedik, a sportolói pályafutása mellett pedig pszichológiai tanulmányokat folytatott, ami alighanem pozitívan hatott a pályafutására. Azt már korábban kijelentette, az edzői hivatás nem neki való, de így ő is tud tenni az utódokért.

 

„Vannak nagyon eltökélt gyerekek nálunk. Ha egyszer kétszer lejön valaki az edzésre, látni, van-e benne van-e a potenciál. Ott edzenek az amatőrök is, ami nagyon jó, hiszen így minden oldalát lehet látni a sportágnak. A mai fiatalok pedig legalább annyit edzenek, mint annak idején én, de az edzések minősége javul, sok mindenre odafigyelnek az edzők.”

 

Itt indulhat tehát az út, amely a csúcsra vezet. És ha már a konferencia címe Tokióra utalt, Szilágyi Áron is a legutóbbi nyári játékokkal fejezte be a gondolatait:

 

„Nagyon szembetűnő lett, hogy minden sikeres sportoló intézményként mozgott. Itt már projektről kell beszélni, mi is egy projekt vagyunk a csapatommal. Mindenkinek megvan a stábja, ki a pszichológiára, ki a gyógytornára, ki az erőnléti edzőjére helyezi a hangsúlyt.”

 

Szilágyi pedig minden jel szerint az arányokat is megtalálja. Egy sokoldalú tehetséget – gyorsaság, ügyesség, tanulékonyság, céltudatosság, kitartás, versenyzői adottságok, minimális sérülékenység – hordozó gyermekből így válhatott az olimpiák specialistája. Aki tudja, nem kell és nem is szabad minden évben az aktuális nagy világversenyen csúcsra járatnia magát. Elég csak négy- vagy ötévente, a járványhelyzettől függően.

 

Ki lesz az Év Játékosa a Premier League 2021/2022-es idényében?

5,00 – Cristiano Ronaldo

8,00 – Romelu Lukaku

9,00 – Kevin de Bruyne

9,00 – Bruno Fernandes

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/Premier Liga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Premier League piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x