Olivier Giroud: a világbajnok gokart, aki felismerte korlátait

Miroslav Klose 2014 júniusában egy Örményország elleni felkészülési meccsen törte meg Gerd Müllernek a német válogatottban sokáig fennállt gólrekordját (68), végül 71-nél állt meg. A United legendája, Wayne Rooney egy 2015-ös Svájc elleni meccsen előzte meg Sir Bobby Charltont, és most az ő angol válogatott gólcsúcsától (53) már csak egyetlen találatra van Harry Kane, aki akár le is hagyhatja a vb-n. A spanyoloknál David Villa 98 mérkőzésen lőtt 59 gólt, szédületes teljesítmény, 2011-ben, a Csehország elleni góljával taszította le a trónról az addigi rekordert, Raúlt. A maiak közül Álvaro Morata 30-nál tart, ő van legközelebb hozzá. Olaszországban a Cagliari csillaga, Gigi Riva (42 mérkőzés/35 gól) 1973 szeptemberében egy Svédország elleni találkozón adta át a múltnak Giuseppe Meazza csúcsát. Az aktív csatárok közül senki sincs lőtávolban, Ciro Immobile 15 gólnál jár.  

A legsikeresebb európai focinemzetek közül vasárnap a franciáknál történt korszakváltás: Olivier Giroud a 117. mérkőzésén megszerezte az 52. gólját a katari vébén a lengyelek elleni nyolcaddöntőben, és ezzel Thierry Henry-t (123/51) lehagyva immár ő vezeti a válogatott góllövőinek örökranglistáját.

„Szolidaritás, egység, gyermekkori álom”

– ezek voltak az első szavai a mérkőzést követően.

A francia futball egyik legalaposabb hazai ismerőjét, Szabó Christophe-ot, a 24.hu és az Eurosport újságíróját, az Olvasd a játékot – Hogyan nézzünk focimeccset című, nemrégiben megjelent futballtaktikai könyv társszerzőjét hívtuk segítségül, hogy megvizsgáljuk Giroud pályafutása fontosabb mérföldköveit, lelki támaszát és taktikai erősségeit, ha úgy tetszik, a legendává vált futballista fejlődési útját, mely a rekorddöntésben csúcsosodott ki.

„Olivier Giroud sosem robbant be a francia futballba, soha nem volt ünnepelt sztár, vagy csodagyerek, akit 14 évesen bársonnyal futtatott dobozba zárnak. Ő 23 évesen még a francia másodosztályban futballozott. A Grenoble-tól úgy engedték el a Tours-hoz, hogy sosem lesz belőle elit játékos”

– kezdte Szabó Christophe.

Ahogy ő is utal rá, a csatár nem született őstehetségnek, hatalmas erőfeszítéseket kellett tennie azért, hogy egyáltalán a francia első osztályban bemutatkozhasson. A Montpellier-nél ez megtörtént, a René Girard vezette csapat a bajnoki címig száguldott, Giroud profi karrierje legeredményesebb időszakát töltötte itt, 85 meccsen 39 gólig jutott. Az Arsenalba vezetett az útja, de ott sem gurították elé a vörös szőnyeget. Pedig szorgalmasan dolgozott az ott töltött hat évben, és Arsene Wengerrel sem rúgta össze a port soha.

„Rengeteg hullámzó időszak volt a karrierjében. Az Arsenalból úgy távozott, hogy Pierre-Emerick Aubameyang sokkal jobb nála, majd amikor a Chelsea-be igazolt 2018-ban, Gonzalo Higuaín, Tammy Abraham, majd Kai Havertz és Timo Werner kerültek elé. Nem mindig volt meghatározó ember a klubjaiban, és amikor tavaly a Milanhoz igazolt, ott sem feltétlenül lehetett erre számítani. Ám ő kitartó volt, és Milánóban is nélkülözhetetlen lett”

– futott végig a pályafutásán az Omlette du fromage blog alapítója.

Az anti-Henry

Ha a klubjaiban játszott szerepét, az iránta tanúsított figyelmet vesszük alapul, szinte megfejthetetlen, hogyan juthatott el 52 gólig a francia válogatottban, amely Giroud 2011-es bemutatkozása (ekkor már 25 éves volt!) óta világbajnoki arany- és Európa-bajnoki ezüstérmet is szerzett. Ahogy Szabó Christophe mondja, a türelem és az alázat kulcsfontosságú, és persze az egyedi karakterjegyek sem nélkülözhetőek.  

„A francia közbeszédben a 2010-es évek elején az volt a sztereotip elvárás, hogy egy csatárnak olyannak kell lennie, mint Thierry Henry. Jött a dél-afrikai megsemmisülés – bátran nevezhetjük így a csoportkörös kiesést –, és érkezett az új generáció Olivier Giroud-val. Ő lett ennek a generációnak a láthatatlan oszlopos tagja. Ahogy újjászerveződött a válogatott, ő érezte, hogy a kulcspillanatokban ott kell lennie. Például amikor a sorozatban két Eb-t, majd egy vb-t nyerő spanyolok ellen a 2012-es vb-selejtezőn beállt Benzema helyére, és kiegyenlített a 90. percben. Két alapérték mentén építette fel magát: az egyik az alázat, a másik a türelem volt.”

Persze mindez mit sem ért volna, ha nem ismeri fel időben, hogy ő nem egy Henry vagy Cantona típusú labdaművész, akinek megszólal a labda, ha hozzáér. Teljesen egyedi profilja van, Szabó Christophe szerint emiatt egyébként a legtöbb állomáshelyén nem is igazán értékelték. A vizuális jellemzői alapján Giroud egy lomha, lassan forduló „zsiráf”.

„Csak épp ennek a zsiráfnak fantasztikus helyzetfelismerő képessége van. A mai napig elhangzik például Magyarországon a köztévé stúdiójában, hogy Olivier Giroud nem jó az összjátékban. Hihetetlen. Érdemes nézni, hogy hogyan viselkedik, amikor passzt kap. Előre tudja, hogy mit kell csinálnia. Tisztában van vele, hogy nem fog tudni biciklicselekkel ott hagyni védőket, mint Ronaldo, vagy betekerni a hosszúba, mint Henry. Ehelyett megtartja a labdát, amíg mélységből felérnek a többiek, és megjátssza az egyik jó helyzetben lévő csapattársát. Innentől kezdve mindegy, hogy fordulékony-e vagy sem. Ő a csapata játékát fejleszti tovább”

– fejti le a francia játékának rétegeit az újságíró.

A francia Szalai vagy a magyar Giroud?

Amikor Németországnak belőtte első gólját egy 2011-es barátságos mérkőzésen, még Laurent Blanc-nak hívták a francia szövetségi kapitányt. Blanc a Nicolas Anelka, Thierry Henry utáni időszakban bevethette csatárként Mathieu Valbuenát és Franck Ribéryt, de Giroud-hoz fogható profilú játékosa nem volt, ezért támaszkodhatott rá. A 2012-es Eb-n ennek ellenére 4 meccsen alig fél óra játékidőhöz jutott Benzema cseréjeként.

Blanc-t csakhamar Didier Deschamps váltotta, aki miután megismerte, hamar rájött, hogy Giroud-ra akkor is bátran számíthat, ha nem ad neki kulcsszerepet. A brazil vb öt francia meccsén Giroud már kétszer kezdett, ám még mindig Benzema volt a Les Bleus középcsatára. 2016-tól jött el az ő ideje, de ahogy a megrögzött kritikusai a fejéhez vágják, hatalmas mázlija volt, hogy Karim Benzemát a Mathieu Valbuenával szembeni szexvideós zsarolási ügye miatt Deschamps száműzte a csapatból.

Ezt persze ki is kell tudni használni, és a most 36 éves csatár így tett. Három góllal és két gólpasszal segítette csapatát az Eb-ezüsthöz, a 2018-as világbajnokságon pedig a második meccstől stabil kezdő volt az aranyérmet szerző csapatban. Gólt nem lőtt, emiatt újfent rengeteg kritikát kapott, csakúgy, mint Stéphane Guivarc’h az 1998-as tornán.

És ugyanúgy, mint a korábbi években Szalai Ádám a magyar válogatottban. A hazai futball közbeszédben talán Szabó Christophe volt az első, aki több párhuzamot is felfedezett a két játékos között. 

„Nem csak a sztereotip, csatárposztra szabott profilt tekintve látszik hasonlóság kettejük között. Mindketten alázatosak, és egyfajta vezérszerepet töltenek be a válogatottnál, de legalább ennyire fontos, hogy felismerték a saját korlátaikat. Elfogadták, hogy nem ők lesznek a legügyesebbek a labdával, s emiatt fognak kritikát is kapni, ezért felkészültek rá, hogy ők legyenek a leghasznosabbak, akkor is, ha a kapunak épp háttal állnak. Ettől még inkább csapatemberré váltak”

– magyarázza.

Ám nem pusztán a felépítésüket és a játékstílusukat tekintve hasonlítanak, mentálisan is egyaránt felkészültek a „hasznos játékos” szerepre. Miképp Szabó Christophe mondja, miután mindketten tudták, hogy nem ők fognak csillogni a pályán, azt is kerülték, hogy őket övezze a reflektorfény a pályán kívül, például a nyilatkozatok során.

Az újságíró felidézte, ahogy annak idején a Trollfoci ekézte Szalai Ádámot az olykor szürkébb játéka miatt, úgy Olivier Giroud a saját csatártársától kapta meg egy ízben, hogy ő egy gokart. Nem más, mint Karim Benzema alkotta meg egy alkalommal ezt a hasonlatot, amikor szurkolók kérdezték egy chatbeszélgetésben.

„Vannak az F1-es, meg vannak a gokart-versenyek”

– fogalmazott a támadó önmagát egy Formula-1-es csodához, Giroud-t pedig egy gokarthoz hasonlítva, amire a vb-győzelem után Giroud így felelt:

„de én legalább világbajnok gokart vagyok!”

Giroud egyébként ebbe a konfliktusba sem állt bele igazán, a botrányok is messzire elkerülték – leszámítva állítólagos félrelépését még arsenalos időszakából. Akkor sem borult ki, amikor a feltörekvő Kylian Mbappénak bizonyos meccseken passzolnia kellett volna, ehelyett önző megoldást választott. Giroud diplomatikus maradt, s csak annyit engedett meg magának a sajtó előtt: fel kell ismernünk, hogy hogyan lehetünk még eredményesebbek. A mindenkori beilleszkedését remekül segítette, hogy képes volt kapcsolódni az emberekhez a válogatottban is.

„Ez azért is különleges tőle, mert soha nem ő volt a legjobb a csapatban, emiatt sokszor a kispadon ült másodhegedűsként, ami sok játékost frusztrálna. Amikor viszont beszállt, sokszor mégis neki kellett meccseket eldöntenie. Ezt a kettős szerepet remekül váltogatta a nemzeti csapatnál, amely mindig elsődleges volt számára, alázatosan jött, amikor behívták. A klubjaiban és a válogatottban sem csinált soha lelki problémát abból, ha nem őt választották első számú támadónak.”

A francia futballista mélyen vallásos protestáns, Szabó Christophe jelzi, az önéletrajzi könyvében is visszaköszön, hogy mindig próbálja a másik orcáját is odafordítani. Ez a szellemiség, a szilárd hit és az ebből merített magabiztosság köszön vissza a viselkedésében. Bármilyen rossz élmény érte, erre támaszkodva ment tovább bizakodva.

„A legtöbb vele dolgozó ember, csapattárs úgy nyilatkozik róla, hogy Giroud csendes, de nem visszahúzódó, szerény személyiség, aki nagyon kiegyensúlyozott. Érdemes meghallgatni egy-egy nyilatkozatát, az embert szinte megnyugtatja a hangtónusa. Folyamatos belső nyugalmat áraszt. Ez a kiegyensúlyozottság is segíthette őt abban, hogy megküzdjön a versenyhelyzetekkel, a mellőzéssel”

– véli az Eurosport újságírója.

Olaj a gépnek

Olivier Giroud szeptemberben elmúlt 36 éves, ám ahogy Manuel Neuernél vagy Diego Godínnál, nála sem érhető tetten a leépülés. Szellemileg és fizikailag is friss, mert odafigyelt a pihenőidőkre, az étkezésre.

„Kevés játékosnak van olyan mentális állóképessége, mint neki. Mindez Katarban is kamatozik. Olyan állapotban van, mint 4-5 évvel ezelőtt”

– mondja szakértőnk.

Ez valóban így van, Giroud válogatottbeli gólmutatója 2017-ben (10 meccs/8 gól) és idén (7/6) volt a legjobb. A világbajnokságon lőtt három gólja is jó visszaigazolás, ideális esetben még három meccsen zörgetheti meg a hálót. Szabó Christophe viszont állítja, Giroud-t teljesen hidegen hagyja, hogy hány gólt rúg még a vb-n. Ennél sokkal fontosabb, hogy a csatárral a kezdőben összeállt egy olajozott gépezet, amely nyolc gólnál és egy gólpassznál jár a tornán.

„Van egy egészséges versenyszellem közte, illetve Kylian Mbappé között. Ebben az együttműködésben Giroud eredményes is, miközben lehajtott fejjel kiszolgálja Mbappét, s ezzel a csapatot. Mbappé egyébként korábban pivot gang-nek nevezte el az ők kettősüket.”

Ebben a rendszerben Giroud az, aki leköti a védőket középcsatárként, Mbappénak pedig így több szabad területe marad. A PSG-nél épp ennek a szabadságnak a hiányát emlegette korábban Mbappé. A pivot eredetileg az a védekező középpályás, aki összekapcsolja a védekező és támadórészeket, például a labdakihozataloknál.

A 24.hu újságírója úgy véli, a támadásokért felelős három különböző profilú játékos (Griezmann, Giroud, Mbappé) tökéletesen kiegészíti egymást jelenleg. Giroud ebben a rendszerben egyfajta bójacenter, aki megtartja, és leosztja a labdákat, Griezmann a vonalak között mozog, illetve a középpályára visszalépve osztogat, Mbappé pedig az átmeneteknél, a kontráknál megállíthatatlan a sebességével, és fantasztikus befejezőcsatár. Ez a hármas olyan pazarul kiegészíti egymást, hogy jobban jár velük a válogatott, „mintha három Benzema játszana elöl.” Giroud-nak tulajdonképpen szerencséje van, hogy két olyan stílusú futballista van körülötte, akiknek a játéka az övét is építi. Önmagában nem biztos, hogy kiemelkedne, velük kiegészülve igen.

A korábban felborult egyensúllyal küszködő gépezet Katarban azért állhatott össze ebben a szerkezetben, mert Karim Benzema megsérült az első mérkőzés előtt, és hazautazott. Ahogy a 2021-es Eb-n, Giroud most is biztosan a kispadon csücsült volna, ha a Real Madrid csatára egészséges.

„Didier Deschamps jobban értékeli Benzema játékát, mint Giroud-ét. Viszont jól reagált a nem várt fejleményre, ami a 2021-es Európa-bajnokságot leszámítva nagy erőssége. Ahogy a 2016-os Eb-n Griezmannt behozta szélről középre, úgy most Giroud-t is betette ékcsatárnak. A dolog működik.”

S, hogy ez lesz-e a rekorder támadó utolsó nagy tornája?

„Nem tudom, hogy visszavonul-e a vb után. Szerintem ő nem karrierállomásokban gondolkodik, csak focizni akar, ameddig tud. Az életmódja pedig ezt lehetővé teszi.”

Kiemelt kép: Harry Langer/DeFodi Images via Getty Images