Olvass a sorok között! – egyre több mutatót dolgoznak ki erre
A FIFA – a korrupciós botrányok elkendőzése mellett – minden nagyobb tornán igyekszik bővíteni a mérhető és a közönség számára is elérhető statisztikai adatok sorát. Az xG manapság már elfogadott mutatónak számít, még akkor is, ha néhány szakértőnek továbbra sem ez a kedvence. A 2022-es világbajnokság egyik újítása a labdabirtoklásban bevezetett „in contest” arány, ami azt mutatja, amikor egyik csapat sem birtokolja tisztán a labdát. Ami viszont kevesebbet szerepel a közvetítésekben, de annál fontosabb és nagyobb hatású elem, az a meccseken a labdát az ellenfél kapujához közelebb juttató események számszerűsítése.
Ezek közül emelnék ki most kettőt: a sorok között felvett labdákat (between lines), illetve az ellenfél védelmi vonalainak áttörését (line breaks). Az elmúlt években egyre többet hallani ezeket a kifejezéseket, kiegészítve a progresszív passzokkal. Miért jó a sorok között labdát kapni? Mennyiben segíti egy játékos a csapatát, ha passzaival vagy labdavezetéseivel áttöri az ellenfél sorait? Az elmúlt évtizedekben a csapatok védekezésben egyre kevesebb területet hagynak a középpályán, egyszerre próbálják kontrollálni a védővonal mögötti és a védelmi sorok közötti területeket.
Leegyszerűsítve: három „területen” vehetjük fel a labdát, az ellenfél sorai előtt, mögött, vagy a két sor között. Amennyiben előtte vesszük fel, sokkal előrébb nem vagyunk, hiszen továbbra is át kell játszani magunkat az ellenfél teljes „seregén”. Mögötte lenne a legjobb, de ennek kivitelezése nem egyszerű, hiszen minden védelem elsősorban ezt próbálja elkerülni. A sorok közötti labdafelvétel viszont több előnyt is jelent a támadó csapatnak. Jellemzően mélységből, egy korábban elfoglalt pozícióból lép vissza a játékos a sorok közé. Így azonban döntési helyzetbe hozza a korábban őt fogó ellenfelet, akinek döntenie kell: menjen vele (kövesse), vagy tartsa a helyét és átadja/átengedje őt egy játékostársának?
A sorok között felvett labda előtti néhány másodpercben a játékosnak adódik valamekkora szabad tere. Angolul „pocket”-nek nevezik ezeket a kicsi, ám annál értékesebb területeket. A támadásépítés innentől kezdve a körülményektől függően folyhat tovább. Ha a labdát felvevő játékosnak elegendő helye van, akkor akár a kapu felé is fordulhat. Ha hátulról nyomást kap, akkor aláforgó játékost, vagy távolabbi harmadik embert (Third Man) próbálhat megjátszani.
A legfontosabb, hogy ezeket a területeket folyamatosan, mozgásból kell megtölteni, így okozható a legnagyobb zavar az ellenfél védelmi vonalaiban és így válhatnak rövid időre szabaddá a csapattársak.
Hányszor kínáltak a csapattársnak passzlehetőséget az argentin játékosok Lengyelország ellen (és hányszor az ellenfél formációján belül, illetve azon kívül)
Sorok között felvett labdaItt rá is térek azokra a passzokra, amelyek ezeket a szabad területeket célozzák. Természetesen egy progresszív passz nem feltétlenül a sorok közé irányul, hiszen a kiugratások/hosszú labdák a védelem mögötti területet célozzák, így teremtve direkt gólveszélyt. A középső harmados védekezés ellen azonban rengeteg labdát passzolnak a sorok közé a védők.
Az idei világbajnokságon a védelmi vonalak áttörésének mérését is bevezették. A meccs utáni statisztikákban jelölik, hány olyan passz volt, ami 2-3, esetleg 4 vonalat játszott át. (Egy vonal legalább két játékosból kell, hogy álljon.) Érezhető, hogy ezek a mérőszámok kevésbé a matematika nyelvét követik, elvégre lehetetlen megmondani, pontosan hány „vonalat” játszik át valaki, hiszen mégsem csocsóról beszélünk. A statisztika azonban itt is teret nyer. A FIFA számításai szerint nagy mértékben befolyásolja a mérkőzés kimenetelét a sorok közt felvett labdák száma, illetve az, hogy milyen hatékonysággal törte át passzokkal vagy labdavezetéssel egy csapat az ellenfél védővonalait.
Az argentin csapat statisztikája az „áttört vonalakról”A fenti ábrán külön jelölik, hány alkalommal sikerült az adott vonalakat áttörni, illetve azt is, hányszor tették meg ezt az ellenfél sorain belül és hányszor azon kívül.
A FIFA amellett, hogy minden mérkőzésről rendkívül részletes és egyre izgalmasabb statisztikákkal tűzdelt anyagokat bocsájt ki (ezek bárki számára elérhetők itt), a fogalmak megértéséhez egy szómagyarázó részt és egy videós segédletet is gyártott (itt, videók pedig itt).
A spanyol csapat Marokkó elleni kiesését részben magyarázza, hogy az afrikai csapat védelme fikarcnyi helyet nem hagyott arra, hogy a sorok közti labdákkal operáljon Enrique csapata. Mélyen védekeztek, egészen kompakt volt a csapat, alig-alig adódtak területek a spanyolok előtt.
Hiába a mezőnyfölény, nem, vagy csak nagyon ritkán tudtak a marokkói védelem mögé kerülni. Ez adódhatott abból, hogy kevés olyan játékos volt a pályán, akinek a profilja a mélységi indulás, vagy abból is, hogy Enrique túlságosan ragaszkodott a labdához. Mindenesetre, amikor sikerült mélységbe beindulni, általában a helyzet kialakítása is összejött.
A FIFA-val sajnos rengeteg gond van, de azért mindenképpen jár a dicséret, hogy a háttérben a szakemberek folyamatosan kutatják, hogyan tudják újabb és újabb statisztikai adatokkal szemléltetni a játék mélyebb rétegeit – ráadásul ezt mindenki számára elérhetővé is teszik, ami igencsak üdvözlendő.
Kovács Soma
Szerző
