„Olyan, mint a Madison Square Garden, csak az utcán!” – 30 for 30: A Streetball Mixtape
Vannak olyan sportágak, amelyeknek az igazi esszenciáját nem az adja, hogy a játékosok világbajnoki címért vagy olimpiai aranyéremért küzdenek. Ennél fontosabb, hogy a mozgásformák hogyan alakítják át testvérsportágaik mainstream vonulatát, s még inkább, hogy mennyi embert tudnak megszólítani, megmozgatni. Utazzunk tehát a csarnokból az aszfaltra, ismerjük meg a 30 for 30 podcastsorozatának soron következő epizódján keresztül a streetball történetét és legnagyobb alakjait.
„Egy jedi vagyok, az ízlés formálója, kulturális intéző, aki a kosárlabdában és a hiphopban töltött el három évtizedet”
– kezdi a podcastot Set Free, az adás narrátora, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a streetball népszerűsítésében. Ő volt az, aki megálmodta, hogy a hiphopslágerek kosárlabdamozdulatokkal kombinálva nagyon különleges elegyet alkothatnak, hozzájárulhatnak a játék reprezentációjához. A narrátor nem árul zsákbamacskát, rögtön jelzi: a következő időszakban különleges történteket, emberi sorsokat fogunk megismerni a streetball történetéből, közben viszont az utcai kosárváltozat kulturális jelentőségéhez is közelebb kerülhetünk.
Az egyik történet God Shammgodé, aki rögtön Set Free-től veszi át a szót. Shammgod elmeséli, hogy Brooklyn szülöttjeként hatalmas kultúrsokkot jelentett számára családja Harlembe költözése, ott ismerkedett meg azzal a világgal, amely később a sportban is elvarázsolta. Mert ahogy a manapság a Dallas Mavericks edzői stábjában dolgozó sztár megjegyzi, ugyan teremkosárlabdában is tehetséges volt, az utcai változat valósággal megbabonázta, labdavezetési képességei remekül érvényesültek a kevésbé szigorú szabályok keretei között. Shammgod így fogalmaz a játékhoz fűződő viszonyával kapcsolatban:
„Ha igazán belemerültem a kosárlabdába, az agyam megtelt endorfinnal. Olyan volt számomra a játék, mint egy biztonságos tér, ahol tudom, hogy én irányítok, és ezt senki sem veheti el tőlem. “
De még érdekesebbek Shammgodnak azok a mondatai, amelyeket a játék fejlődésével kapcsolatban fogalmaz meg.
„Ha akkoriban is azt díjazta volna az NBA, amit manapság, nagyon sok játékosnak máshogy alakult volna a pályafutása. Az 1990-es években a labdaügyes kosarasokra azt mondták, hogy túlságosan is színezik a játékot, felesleges kockázatot vállalnak. De észre kell venni, hogy az NBA ma valójában a streetball szervezett formája. Steph Curry, Chris Paul és a többiek úgy játszanak, mint azok a srácok, akikkel én felnőttem.”
Ezt követően Al Cash történetét ismerjük meg, akinek szintén fontos szerepe volt a streetball láthatóságának növelésében, hiszen a nagy versenyek helyszíni hangulatának egyik fő felelőse volt. Cash szintén azt hangsúlyozza, hogy mivel a hiphop világából érkezett, az ottani stílusából sokat átemelt a helyszíni atmoszféra megteremtésébe. A nézők pedig falták a mérkőzéseket, nem véletlenül fogalmaz úgy Set Free, hogy a legnagyobb derbik hangulata a Madison Square Gardent idézte.
God Shammgodéhoz hasonló tapasztalatokról számol be Chelsea Gray, az amerikai női kosárlabda közelmúltjának meghatározó alakja, aki háromszor nyert WNBA bajnoki címet.
„A streetball számomra a játékba való belépést jelentette. Ezen keresztül szerettem meg a sportágat, a parkokban, a betonpályákon sajátítottam el az alapvető technikai fogásokat. Olyan természetesen jött minden, csak kimentem és pattogtattam. “
A podcast második fele leginkább arról szól, hogy a streetball mennyire ágyazódott be az amerikai kultúrába. Minden interjú közös eleme a szabadság: a szabályokat némileg hátrahagyva ezek a játékosok a kosárlabda tiszta szépségét kutatták, és tulajdonképpen önmagukat, a személyiségüket képviselték a játékon keresztül. Mintha a hiphop és a streetball is a fekete közösség egyfajta folklórja lenne.
„A kosárlabda és a hiphop között olyan erős a szimbiózis, ami semmilyen más zenei műfaj és sportág kapcsolatában nem érhető tetten. A Set Free készítette VHS-ek és a streetballjátékosok örökre megváltoztatták a kosárlabdát, s ez nagyrészt ennek a kapcsolatnak köszönhető”
– fogalmazott Chris Robinson, aki filmet is rendezett a témával kapcsolatban.
A játékkal kapcsolatban fontos elem volt a podcastben szintén megszólaló Jimmy Smith egyik reklámja. Smith akkoriban a marketinges szakma egyik üdvöskéje volt, többek között a Nike-nak és a Gatorade-nak készített különböző kampányokat. Előbbi sportszergyártó számára egyszer egy streetballreklámot is megálmodott, amelyben az utcai verzió klasszisai együtt szerepeltek aktuális NBA-sztárokkal. A reklám épp az integratív megközelítés, no meg persze a remek megvalósítás miatt volt emlékezetes.
A 30 for 30 podcastjének most tárgyalt epizódja rendkívüli módon és minden vonatkozásában amerikai, épp ezért figyelmesen kell fogyasztani, hogy minden kulturális utalást dekódoljunk. De ha sikerül, egyedi élményben lehet részünk.
Kiemelt kép: ESPN
Szerző
