„Olyan, mint egy F1-es hétvége és egy maraton keveréke” – 30 for 30: Slaying the Badger

Jelenleg is zajlik a világ legismertebb országúti kerékpárversenye, a Tour de France, amelyet minden évben sok millió ember követ a helyszínen és a tévéképernyőkön keresztül egyaránt. Bár a felszínes néző azt érezheti, hosszú órákon keresztül semmi nem történik a szakaszok jelentős részében, valójában rendkívül kompetitív sportágról van szó, hatalmas a feszültség a mezőnyben, ez pedig néha felszínre is tör. A 30 for 30 sorozatban John Dower alkotása, a Slaying the Badger az egyik legismertebb ilyen esetet dolgozza fel.

null


„Ez egy egyéni sportág, csak csapatban űzzük” – fogalmaz a film egyik főszereplője, Greg LeMond, aki első amerikai versenyzőként nyerte meg a Tourt.


LeMond mondatában nagyon sok igazság van: hasonlóan a Formula–1-hez, több versenyző együttműködéséről van szó, végül azonban a csapatok általában mégis leteszik a voksukat egyikőjük mellett, csak neki lesz esélye a fontos címek megszerzésére.


A gárda többi tagja közül pedig lesz, aki elfogadja a sorsát, s olyan is, aki idővel lázad a számára kirótt szerep ellen.

„Olyan ez, mint a görög mitológia. Az egyik testvér hátba támadja a másikat” – halljuk nem sokkal később, utalva az 1986-os Tour eseményeire, amikor LeMond és Bernard Hinault között alakult ki konfliktus.


Mindezek megértéséhez viszont meg kell ismernünk a szereplők hátterét, ennek keretében pedig először Nevadába megyünk LeMond társaságában. Az amerikai versenyző vadregényes környéken nőtt fel, ahol minden sportágat ki lehetett próbálni: a gyerekek futottak, bicikliztek, horgásztak, úsztak. A domborzati viszonyok pedig arra is lehetőséget adtak, hogy többféle terepen is kiismerjék magukat. LeMond 1978-ban látott először Tour de France-t, a hangulat az első pillanatban elvarázsolta. Ekkor hangzott el a címben idézett mondat, a bemutatott képsorok pedig igyekeznek alátámasztani a versenyző mondanivalóját.




Ezt követően érkezik meg Hinault, a rutinos francia klasszis, akit szinte mindig megelőzte a hírneve. A versenytársak tudták: valószínűleg a sportág történetének egyik legnagyobb ambícióval rendelkező klasszisáról van szó, aki a legtöbb zsenihez hasonlóan nem volt egyszerű személyiség. Olyannyira nem, hogy még a film készítésének időszakában is óva intették az újságírókat a találkozástól.


„Minden generáció keresi a saját vezérét a mezőnyben. Ebben az időszakban ő volt az” – összegzik a megszólalók a film egyik fontos aspektusát, Shelley Verses sportmasszőr pedig ennél is konkrétabban fogalmazza meg Hinault jelentőségét:


„Ha valaki kicsit pihenni akart, tőle kellett engedélyt kérnie.”


A francia és az amerikai klasszis 1985-ben került egy alakulatba, amikor a kerékpársport új szupercsapatát, a La Vie Claire-t akarták létrehozni. A csapat vezetője az igen sokszínű életúttal rendelkező Bernard Tapie volt (francia üzletember, politikus, az Olympique Marseille korábbi elnöke – a szerk.), aki személyesen kereste fel és győzte meg kiszemeltjeit.


A két klasszis első közös Tourja rögtön sok vitát szült, hiszen ugyan Hinault akkor már többszörös győztes volt, de LeMond rögtön versenyképesnek bizonyult vele szemben.


Az egyik szakasz alkalmával például az amerikai össze is vesztett a csapatvezetéssel, ugyanis állítása szerint nem közöltek vele valós információkat azzal kapcsolatban, hogy mennyi a különbség a versenytársak között. Az 1985-ös versenyt végül behúzta a francia, ám megígérte, hogy a következő évben ő is annyit fog szenvedni a csapattársáért, mint amennyi segítséget ő kapott. A szakértők szerint pedig ez logikus, szakmailag és emberileg is reális forgatókönyvnek tűnt.


autoKép leírásGreg LeMond (balra) és Bernard Hinault (Forrás: landevei.no)



Végül azonban 1986-ban idegőrlő csata következett, amely egy barátság végét jelentette. A film utolsó harmadában ennek a képeit látjuk. John Dower filmje remekül, sok megszólaló segítségével mutatja be a fontos folyamatokat, miközben a sportág fejlődésére is kitér. Abban pedig szinte mindenki egyetért, hogy az 1986-os verseny a sportág történetének egyik legemlékezetesebb viadala volt.



2. rész (The Band That Wouldn’t Die): „Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”

5. rész (Without Bias): „Az ártatlanságunkat vették el”

9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült

10. rész (No Crossover. The Trial of Allen Iverson): Mi történt azon az estén?

16. rész (The Two Escobars): „A nemzeti büszkeségünkért játszottunk”

17. rész (The Birth of Big Air): Mindig magasabbra vágyott

21. rész (Unmatched): Az ellenfelem a barátom

23. rész (Into the Wind): Széllel szemben

24. rész (Four Days in October): Aki látta, nem feledi

25. rész (Once Brothers): „Kosárlabdázók vagyunk, nem politikusok”

26. rész (Tim Richmond: To the Limit): Autóversenyző Hollywoodból

28. rész (The Best That Never Was): „Nem futball volt, gyógyulás”

31. rész (Broke): „Pénzt keresni könnyű, megtartani nehezebb”

33. rész (There’s No Place Like Home): „Hogyan árazod be a történelmet?”

36. epizód (You Don’t Know Me): Min múlik a siker?

39. epizód (Hawaiian: The Legend of Eddie Aikau): Természetes közegük a víz

42. epizód (Big Shot): „Két dolgot csináltak. Rekordokat döntöttek és nyertek”

43. epizód (This is What They Want): Én nem azért játszottam, hogy barátokat szerezzek

44. epizód (Bernie and Earnie): Ha két ember érti egymást

46. rész (Price of Gold): „Amerikának nem erre volt szüksége”

48. rész (Bad Boys): Ha nyersz, hatással vagy az emberekre”


Kiemelt fotó: justwatch.com